Franciaország nagy pékje

A francia nagy pék ( fr.  grand panetier de France ) udvari tisztség a régi rezsim alatti francia királyságban , a királyi ház egyik legmagasabb rangja .

Történelem

A királyi ház gabonaraktárának élén állt. Koronázásokon, szertartásokon és nagyobb ünnepeken személyesen szolgált a királyi asztalnál, a szolgabíróval és a főkomornyikral együtt [1] .

Joghatóságot gyakorolt ​​a párizsi pékek és a város falain kívüliek felett, amelyet XIV . Lajos 1711. augusztusi rendelete törölt el; a 18. században még ettől a társaságtól szedte be az adót, amely inkább becsületes volt, mint nyereséges [1] . Évente egy párizsi deniert beszedett minden párizsi pékségből, így a nagy pék támogathatott egy titkárt és egy ügyészt, akik az Igazságügyi Palota egyik osztályán, a panterie-nél ("kenyértároló") szolgáltak [2] .

A párizsi angol uralom idején a pékek öt sous-ra adózták a pékeket, és a betolakodók segítségével elfojtották az elégedetlenségüket. A főváros felszabadítása után VII. Károly elismerte ezt a rekvirálást tisztességtelennek, és visszaállította a korábbi rendet [2] .

Az első ismert nagy pék Ed Arrod volt (megh. 1217). A tisztség, amelyet a királyság legelőkelőbb családjainak képviselői, köztük a Montmorency is betöltöttek , 1495-től a Cosse-Brissac családban öröklődött [1] .

1332-ben Bouchard II de Montmorency, korábban Panetarius Franciæ , eljárást vezetett Párizs város kereskedő prevostja és echevinjei ellen , akik támogatták a pékek érdekeit és beavatkoztak a pék joghatóságába, aki megvédte hatalmát [2]. .

A nagy pék pozíciójának heraldikai jelképe a pajzs alatt ábrázolt aranyhajó és evőeszközök voltak .

Franciaország nagy pékei

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Monin, 1892 , p. 942.
  2. ↑ 1 2 3 Larousse, 1874 , p. 113.

Irodalom