Bukelaria

Thema Boukelarii ( görögül: Βουκελλάριον θέμα ) a Bizánci Birodalom katonai-közigazgatási egysége volt Ázsia északkeleti részén. A 8. század közepén hozták létre, és magában foglalta Paphlagonia nagy részét , valamint Galácia és Frígia egyes régióit [1] .

Történelem

A Themát 743-767 között alapította V. Konstantin császár (pr. 741-775), Artavazd lemészárlása után, Opsikia stratégiája . Két új témát különítettek el birtokából: Bukelarii és Optimati , amely a birodalmi politika szellemében a kormányzók meggyengítését célozta [2] [3] [4] . Az új téma elnevezését a buckelarii katonai különítményei kapták, akik gyakran testőrökké váltak. A 7. század végére létrehozták az Opsikion elit hadosztályát , amely alárendeltje a hazai [1] [5] .

A stratégát , Bukelariat először 767-ben említették, Ancyrában élt , és szolgálatáért évente 30 font aranyat kapott. A téma serege 8000 főt számlált [1] . Annak ellenére, hogy csapatainak alapját a lovasság képezte, egy kis flotta is létezett a tartományban. De csak szállító és kereskedelmi hajókból állt [4] [6] .

A manzikerti csatában a bizánciak veresége után a téma a szeldzsukokra került . [7] De a Boukelarii kifejezést Bizáncban földrajzi kifejezésként használták 1263-ig [4] .

Földrajz

Kezdetben a téma a Fekete-tengertől az anatóliai fennsík közepéig terjedt, és nyugaton az Optimata és Opsiky , délen - az Anatolik témával , keleten - az Armeniakon témával [4] szegélyezett . De a 9. században a Paphlagonia témát a régió északkeleti részéből hozták létre . Leó császár (ur. 886-912) idején csökkent a tartomány mérete, az elszakított területeken pedig a kappadókia és a harsiai tematika jött létre [4] . [8] A 9. században két város és tizenhárom erőd volt Bukelariában, a 10. században pedig már öt város [4] [1] .

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Kazhdan, 1991 , p. 316.
  2. Lounghis, 1996 , pp. 28–32.
  3. Treadgold, 1995 , pp. 29, 71.
  4. 1 2 3 4 5 6 Gyftopoulou, Velentzas, 2005 .
  5. Lounghis, 1996 , pp. 31–33.
  6. Lounghis, 1996 , pp. 29–30.
  7. Kazhdan, 1991 , p. 317.
  8. Kazhdan, 1991 , pp. 316–317.

Irodalom