A bombairányító egy olyan műszaki eszköz vagy rendszer a repülőgép fedélzetén, amely adott pontossággal megoldja a rakomány célzott ledobásának problémáját. A hasznos teher elsősorban a szabadon eső lőszerekre vonatkozik, mint például a légi bombákra , de ebbe a kategóriába tartoznak a megsemmisítés egyéb eszközei is, mint az aknák, torpedók stb. A bombairányítót ejtőernyős és egyéb rakományok célzott ledobására is használják ejtőernyős és nem ejtőernyős módszerekkel.
Az „Orosz Föderáció állami légiközlekedésének mérnöki és légiközlekedési támogatására vonatkozó szövetségi légiközlekedési szabályok” 37. számú függelékével összhangban a légiforgalmi irányzékrendszerek (komplexumok) olyan alrendszereket (rendszereket), blokkokat és konzolokat foglalnak magukban, amelyek észlelést, felismerést és nyomon követést biztosítanak. célpontok, célzási feladatok megoldása, a repülőgépek, fegyverirányító rendszerek és repülőfegyverek célzási paramétereinek és vezérlőjeleinek kialakítása, jelzése.
A légi fegyverek célzási rendszerei különösen a következőket tartalmazzák:
Az első igazán hatékony bombairányító a brit Drift Sight Mk 1A volt, amelyet az első világháború alatt a Handley Page O/400 bombázóra szereltek fel . Minden tökéletlensége ellenére jelentősen meghaladta az akkori mintákat, mivel figyelembe vette a repülőgép magasságát és sebességét.
A második világháborúban használt Norden bombasight tartalmazott egy analóg számítástechnikai eszközt , és a történelem során először tette lehetővé a precíziós bombázást nagy magasságból.
Az 1950-es évektől kezdődően a bombairányítók elektronikus számítástechnikai eszközöket kezdtek használni a mechanikus számítógépek helyett, és egyre inkább beépültek a repülőgép- és fegyverirányítási rendszerbe. Az ilyen irányzékokból származó adatok közvetlenül továbbíthatók a bombázó pilótának, és megjeleníthetők a pilótafülkében lévő képernyőn vagy egy látótávolság-jelzőn .
(a bombázás alapelveiről és a légi célzórendszerek tervezéséről lásd : Repülőgép fegyverzet , "Bombázóirányító rendszerek" fejezet)
Az optikai bombairányító lényegében egy goniometrikus eszköz (eszköz), amely a lőszer becsapódási pontjának hatótávolságvektorát határozza meg a repülőgép térbeli mozgásának ismert adott paramétereivel és a légkör ismert paramétereivel. A bomba által zuhanás közben megtett vízszintes utat bomba sodródásnak nevezzük .
Vízszintes repülésből történő bombázásnál a T esési idő és a bomba sodródási távolsága Δ a H magasság és a V sebesség függvénye, azaz. paraméterek, amelyek meghatározzák a bombázás kezdeti körülményeit, és a bomba leesésének jellemző idejét θ, amely meghatározza a bomba aerodinamikai tulajdonságait. A jellemző bombaesési idő egy vízszintesen repülő repülőgépről 2000 méter magasságból 40 m/s repülési sebességgel normál légkörben ledobott bomba esési ideje.
A bombázás során a célzás feladata, hogy mire a bombát elengedik, miután egy sor műveletet végrehajtott a repülőgép irányítására, olyan pozíciót adjon a repülőgépnek és a légsebesség vektorának, amely biztosítja, hogy a ledobott bomba eltalálja a kívánt pontot. Ebben az esetben a célzási folyamat az esési tartomány kiszámításából és az oldalirányú elmozdulás kompenzálásából áll.
A hordozó repülési magasságát barometrikus magasságmérővel vagy rádiós magasságmérővel határozzák meg . A légsebességet a sebességjelző határozza meg. A szél nagyságát az elsodródási szögek különböző pályákon egy speciális eszközzel történő megváltoztatásával határozzák meg.
A vízszintes repülésből történő bombázáshoz két fő irányzéktípust használnak: vektoros irányzékot és szinkron irányzékot. A vektoros célzási módszer abból áll, hogy az építővektorból meghatározzuk a W értékét, majd a célzási szöget. Mivel a vektorépítő vonalzója, amelynek segítségével W meghatározásra kerül, a térben stabilizálódik, az e módszer szerint működő irányzékok lehetővé teszik a bombázást a célpont megközelítésének bármely irányából. A hatótávolságban történő célzás szinkron módszere a cél folyamatos követésén alapszik egy irányzónyalábbal. Ez a célszög fő összetevőjének meghatározásából áll. Ennek eléréséhez speciális szinkronizálási mechanizmust használnak.
Példaként az alábbiakban bemutatjuk az NKPB-7 optikai bombairányító meglehetősen egyszerű kialakításának főbb teljesítményjellemzőit és eszközét, amelyet több mint fél évszázaddal ezelőtt fejlesztettek ki, és még mindig számos hazai repülőgéptípuson használnak [1] .
Az NKPB-7(K) éjszakai kollimátor bombairányítót a repülőgép oldalirányú és hosszirányú célzására tervezték vízszintes repülésből történő bombázás során. Alapvető kollimátor irányzék, segédmérkőzésből alapméréssel a célzási szög meghatározható, vagyis a tgφ célzási szög érintőjének meghatározását úgy oldjuk meg, hogy két bemetszésből mérjük a bázist, felvéve . figyelembe kell venni az ismert repülési magasságot és bombatípust.
Az irányzék lehetővé teszi a sorozathoz igazított célzási szög beállítását, valamint annak meghatározását egy korábban ismert haladási sebességből egy nomogram segítségével. Az inverz probléma megoldásával az irányzék lehetővé teszi a navigációhoz szükséges talajsebesség meghatározását. Az irányzékot 30 és 5000 méter közötti magasságban történő használatra tervezték, 200 ... 600 km / h repülési sebességgel, és a bombák jellemző esési ideje θ 20,50 és 20,87.
Szerkezetileg az NKPB-7 irányzék egyetlen termék, amelynek tömege 3 kg. Az irányzék egy optikai részből (objektív, irányzék és reflektor), egy látószöget módosító mechanizmusból, egy irányjelzőből, egy folyadékszintből, egy SOPpr-2a-3 beépített mechanikus stopperből, az irányzék sarkából (alap) áll. ) és az irányzék elektromos berendezése, amely irányzékos megvilágításból, mérlegből és vízszintezőből, elektromosan fűtött stopperből és bombakioldó gombokból áll. Az irányzéknak nincs kapcsolata az robotpilótával, és nem teszi lehetővé a repülőgép közvetlen irányítását a célpontra történő célzáskor, de van egy egyszerű jelzőáramkör a pilóta számára, amely két lámpát világít: „Forduljon jobbra” és „Kanyarodjon balra”.