A Nagy Sötét Folt ( más néven GDS-89 [1] ) egy sötét folt a Neptunuszon , amely hasonló volt a Jupiter Nagy Vörös Foltjához . A napfoltot 1989 -ben fedezte fel a Voyager 2 űrszonda. A Neptunusz Nagy Sötét Foltja és a Jupiter Nagy Vörös Foltja is anticiklon . A Jupiter több évszázada megfigyelt foltjához képest azonban a Neptunusz folt élettartama sokkal rövidebb. A Voyager 2 és a Hubble Űrteleszkóp megfigyelései alapján a napfolt 1994-re eltűnt.
Sötét elliptikus folt ( 13 000 × 6 600 km), mérete a Föld bolygóéhoz hasonlítható . A helyszín környékén a szél sebessége elérte a 2400 km/h - s (670 m/s) szuperszonikus sebességet [2] , ami a legmagasabb volt az egész Naprendszerben . Úgy gondolják, hogy a folt egy lyuk a Neptunusz metánfelhőiben . Egy nagy sötét folt folyamatosan változtatta alakját és méretét.
1994 novemberében a Hubble teleszkóppal lefényképezték a helyszínt, és kiderült, hogy az teljesen eltűnt.
2016-ban egy új vihar jelent meg a bolygó északi féltekén, az úgynevezett Northern Great Dark Spot (NGDS) [3] [4] . Ezt a pontot legutóbb 2020 decemberében figyelték meg a Hubble-teleszkóp (fotó a jobb oldalon). 2020 augusztusában az új Nagy Sötét Folt, amely kezdetben közelebb került az Egyenlítőhöz, hirtelen leállította dél felé való mozgását, és irányt változtatott, ellentétben azokkal az előrejelzésekkel, amelyek szerint a folt elérte volna az Egyenlítőt, és ott eltűnt. Körülbelül ugyanebben az időben egy kisebb vihart fedeztek fel, a "Small Dark Spot" ( eng. Dark Spot Jr. ) nevet, amely azonban hamarosan eltűnt. Ez arra késztette a csillagászokat, hogy azt sugallják, hogy a nagyobb folt mozgásában bekövetkezett változás a kisebb megjelenésének tudható be [5] .
![]() |
---|
Neptun | ||
---|---|---|
A Neptunusz holdjai |
| ![]() |
Jellemzők | ||
Nyítás | ||
Kutatás | ||
A Neptunusz trójai |
| |
Egyéb | ||
Lásd még Kategória: Neptunusz Naprendszer |