| Baggoro | |
|---|---|
| Baggoro, Peabody Múzeum, Salem. | |
| Típusú | kard |
| Ország | Ausztrália |
| Szerviztörténet | |
| Éves működés | századig _ |
| Szolgálatban | Ausztrál őslakosok |
| Jellemzők | |
| Hossz, mm | 1200-1500 |
Baggoro vagy Barkur vagy Worran - nehéz, fából készült kardütő , az ausztrál bennszülöttek egyik vágó-, katonai fegyvere .
A Baggoro egy lapos, kétélű, nehéz ütő, amelyet az ausztrál őslakosok kardként használnak. A baggoro hossza megfelel a tulajdonosa lábától a válláig terjedő hossznak, szélessége pedig 12,5-13 cm [1] . A hegy lekerekített, a penge vágóélekkel rendelkezik, nincs mindig hajlítása, nincs merevítő borda. A kard élei hegyesek, így keresztmetszetében lencse alakú [2] . A baggoro rövid fogantyúval rendelkezik, csak egy kézhez. Általában a szárat növényi rosttal tekerik a jobb fogás érdekében. Az őslakosok keményfából készítik a baggorót. A fából készült ütőkardot leggyakrabban pajzzsal együtt használják . A Baggoro nagyon nehéz, és nem mindenki tudja merőleges helyzetben tartani - ezt a pozíciót a csata kezdete előtt veszik [1] . 1882-1883 -ban Carl Sophus Lumholtz norvég utazó 10 hónapot töltött Észak- Queensland őslakosai között . Az "Among the Cannibals" ("Among Cannibals") című könyvében leírta a bennszülöttek életét, valamint a Borbobi nevű harcaikat. Ezekben a harcokban a fő fegyver a baggoro. Könyvének lapjain Lumholtz megjegyzi [2] :
"A kard súlya miatt szinte kovács kalapácsként kell használni, hogy teljes erővel eltalálják az ellenfél pajzsát" [3] .
Van egy elmélet az ausztrál bumerángok baggorókból való eredetére, amelyek bizonyos mértékig alkalmasak dobófegyverként való használatra [4] .