| Bejrúti és Byblosi érsekség | |
|---|---|
| lat. Archidioecesis Berytensis et Gibailensis Graecorum Melkitarum | |
| Ország | Libanon |
| rítus | bizánci rítus |
| Az alapítás dátuma | 4. század |
| Ellenőrzés | |
| Főváros | Bejrút |
| székesegyház | Szent Illés székesegyház |
| Hierarch | George Bacouni [d] |
| Statisztika | |
| Népesség |
|
| A plébánosok száma | 200 000 [1] |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Bejrúti és Byblosi érsekség _ _ _ _ _ _ _ _ A bejrúti és byblosi metropolis csak a bejrúti és byblosi érsekséget foglalja magában. A Főegyházmegye székesegyháza a Szent Illés-templom.
Az Antiochiai Patriarchátus bejrúti egyházmegyéje a 4. században keletkezett . A kalcedoni zsinat után érsekségi rangra emelték. 1724-ben a görög katolikus közösség elvált a bejrúti érsekségtől. A katolicizmus elterjedésében a libanoni keleti keresztények körében nagy jelentősége volt a bazilita katolikus szerzetesrendnek, melynek szerzetese a melkita katolikus egyház leendő pátriárkája, Athanasius Dahan bejrúti püspök volt. Utóda, Vaszilij Elgaf 1784-ben a baziliánus kolostor területén építette fel a Szent Illés-székesegyházat.
1881. augusztus 16-án a Bejrúti Melkita Főegyházmegyét átkeresztelték Bejrúti és Byblosi érsekségre.