A PTT ( angolul Push-to-talk , szó szerint – „Press to talk”) egy fél- duplex hangkommunikációs szabvány, amely kétirányú rádióinterfésszel rendelkezik, és egyszerre csak egy irányba képes jelet továbbítani. A vételi és adási mód közötti váltáshoz a felhasználónak meg kell nyomnia/engednie kell a megfelelő gombot ( érintő ) a rádiókészüléken.
A PTT az egyik legkorábbi mobiltelefon- kommunikációs szabvány , és lényegében a szolgáltató által közvetített vezetékes telefonszolgáltatás mobil megfelelője volt. A kezelő felhívásához a mobiltelefon-használó néhány másodpercig nyomva tartotta a PTT (pto) gombot a készülékén. Miután az előfizető elengedte a gombot, az operátor felvette és elkérte a telefonszámot, amelyre az előfizető hívni szeretne.
Az előfizető ismét átviteli módba kapcsolt egy gomb megnyomásával és felhívta a kívánt számot, majd a kezelő vezetékes telefonvonalon keresztül tárcsázta ezt a számot, és kapcsolatot létesített. A beszélgetés végén - ha egy ideig nem volt tevékenység a vonalon, vagy tiszta jel hallható a vezetékes telefonvonalról, a kezelő felszabadíthatja a csatornát, és más csatlakozásokhoz használhatja. Ezt a szabványt az 1980-as években használták Kanadában, ahol később az MTS váltotta fel , és egyes indiai szolgáltatók továbbra is használják.
Az utóbbi időben elterjedt a PTT használata az IP-hálózatokban. Ennek fő oka a PTT rendszer pont-többpont közötti audiojelátvitelének egyszerű megszervezése volt. Emiatt könnyen megszervezhetők külön csoportok, amikor a beszélőt a csoportban résztvevő összes felhasználó hallja.
A PTT két fő technológián alapul:
Minden PTT-kliens kapcsolatba lép egy szerverrel (például egy IMS -szerverrel ), hogy engedélyt kapjon egy jel továbbítására, valamint hogy információkat szerezzen az elérhető csoportokról és felhasználókról. A szolgáltatási információk cseréje a kliens és a szerver között általában a SIP protokollon keresztül történik .
A kliens kiválaszt egy csoportot (vagy egyetlen felhasználót) a beszélgetéshez, és a "beszélgetés" gombra kattintva felkéri a szervert a munkamenet elindítására. A szerver nem ad engedélyt munkamenet indítására, ha a csoport (felhasználó) foglalt, például egy másik felhasználó már hangadatokat továbbít ugyanannak a csoportnak. Az engedély megadása esetén a kliens elkezdi a hangadatok továbbítását egy másik felhasználónak ( egyedi adásként ) vagy felhasználói csoportnak ( multicastként ).
A "talk" gomb elengedése után a munkamenet végéről szóló jelzést küld a szervernek.
A szerver a rendszer felépítésétől függően önállóan is megszakíthatja a munkamenetet a „munkamenet vége” jelzéssel a kliensnek.
Előnyök: központosított munkamenet-kezelés, távoli felhasználók között is.
Hátrányok: kell egy központi elem (szerver), ami nagyon drága.
A szerver nélküli PTT-ben a kliens, a szerver PTT-vel ellentétben, önállóan dönt a munkamenet kezdetéről, elemezve, hogy érkeznek-e üzenetek annak a csoportnak, amelynek a munkamenetet el akarja indítani. A kliens a munkamenet végét egy másik klienstől kapott jel vagy egy időtúllépés alapján határozza meg. A felhasználók/csoportok listáit külön protokoll szerint kell rendezni (például külön multicast csoport alapján).
Előnyök: alacsony költség és egyszerű a rendszer felépítése.
Hátrányok: a központosított munkamenet-kezelés hiánya, két vagy több felhasználó egyidejű átviteli átfedése lehetséges, különösen távoli felhasználók esetén (nagy jelkésleltetés esetén).
| Mobilhálózati szabványok | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 0G ( rádiótelefonok ) |
| ||||||||
| 1G |
| ||||||||
| 2G |
| ||||||||
| Köztes 2G után (2,5G, 2,75G) |
| ||||||||
| 3G (IMT-2000) |
| ||||||||
| Közepes a 3G után ( 3,5G , 3,75G , 3,9G ) |
| ||||||||
| 4G ( IMT-Advanced ) |
| ||||||||
| 5G |
| ||||||||
| Lásd még |
| ||||||||