Mentőgyűrűs lángszóró, hordozható, #2 | |
---|---|
| |
Típusú | hátizsákos lángszóró |
Ország | Nagy-Britannia |
Szerviztörténet | |
Szolgálatban |
A brit hadsereg kanadai erői |
Háborúk és konfliktusok | A második világháború |
Gyártástörténet | |
Gyártási évek | 1943-1944 |
Összesen kiadott | 7000 |
Jellemzők | |
Súly, kg | 29 kg |
Patron | kordit léggömb |
Maximális hatótáv, m |
36 m |
Lőszer típusa | 18 literes hengerek |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
A Flamethrower Portable No 2 , ismertebb nevén Lifebuoy vagy Ack Pack , egy második világháborús brit gyalogsági lángszóró volt, amely az 1917-es német Wechselapparat lángszórón alapult . Két változatban készült: Mk 1 (kiképző fegyver) és Mk 2 (szolgálatban volt). 1943-tól 1944-ig körülbelül 7 ezer ilyen típusú lángszórót gyártottak, ezeket a brit csapatok használták a normandiai partraszállás során. Nehéz lángszórónak minősül.
A 18 literes üzemanyagtartály tórusz ("fánk") alakú volt, és a katona háta mögött helyezkedett el. A toroid tartály közepén egy 2000 font/négyzethüvelyk (körülbelül 14 MPa ) nyomású sűrített nitrogéntartály volt. Egy tüzes sugár kibocsátásával a megsemmisítés hatótávolsága elérte a 36 métert.
Az üzemanyagtartály tömlőjét egy fúvókához csatlakoztatták, amelyen két pisztolymarkolat volt a tűz tartására és szabályozására. Az egyik fogantyún volt egy kioldó. A lángszóró lőszer összetétele 10 gyújtópatront tartalmazott, amelyek lehetővé tették, hogy a lángszóró egy harckocsival akár tíz lövést is leadjon. Arra is lehetőség volt, hogy nem aktivált tűzkeveréket szórjanak a célpont köré, majd gyenge lángsugárral meggyújtsák – ez a taktika növelte a lángszóróból való lövés hatékonyságát.
A brit hadsereg gyalogsági fegyverei a második világháború alatt | ||
---|---|---|
Pisztolyok és revolverek |
| |
Puskák | ||
Géppisztolyok |
| |
Acél karok |
| |
gépfegyverek | ||
Páncéltörő fegyverek |
| |
habarcsok |
| |
Lángszórók | mentőgyűrűt | |
gránátok |
| |
lőszer |
|