Tahir Yahya at-Tikriti | |
---|---|
طاهر يحيى | |
Irak 54. miniszterelnöke | |
1967. július 10. - 1968. július 17 | |
Előző | Abdel Rahman Aref |
Utód | Abd ar-Razzaq an-Naif |
Irak 49. miniszterelnöke | |
1963. november 18. - 1965. szeptember 6 | |
Előző | Ahmed Haszan al-Bakr |
Utód | Aref Abdul Razzak |
Születés |
1913 |
Halál |
1986 |
A szállítmány | Arab Szocialista Unió |
A valláshoz való hozzáállás | iszlám , szunnita |
Rang | altábornagy |
csaták |
|
Tahir Yahya at-Tikriti ( 1913-1986 ) - iraki katona és államférfi, Irak miniszterelnöke (1963-1965, 1967-1968).
A bagdadi katonai főiskolán végzett.
1955-ben - a 20. dandár parancsnoka, az 1958-as forradalom után - a biztonsági és rendőri osztály vezérigazgatója. Az Abdel Kerim elleni puccskísérlet után Qassem kiesett a kegyből. Az összeesküvők nevében felvette a kapcsolatot a Kurdisztáni Demokrata Párttal, hogy biztosítsák semlegességüket Qassem megdöntésére irányuló kísérletükben.
1963-ban, a Ba'ath Párt hatalomátvétele és Qasem meggyilkolása után a hadsereg vezérkari főnöke, altábornagy sikertelenül próbált véget vetni a kurd felkelésnek. Ugyanebben az évben, a ramadán forradalom idején kizárták a pártból, Aref elnök váratlanul miniszterelnök-helyettesnek és védelmi miniszternek, hamarosan pedig miniszterelnöknek, Irak védelmi miniszterének nevezi ki. Parancsot adott ki a Baath Párt feloszlatására, és csatlakozott az Arab Szocialista Unióhoz , amelyet Egyiptommal analógia alapján hoztak létre Nasszer elnök vezetésével. Emellett kezdeményezte a parlamentáris demokráciához való visszatérést, a hadiállapot eltörlését és a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának feloszlatását. A kurd vezetőket és az aktív baathistákat (köztük Szaddám Huszeint is) amnesztiák alá helyezték. 1965-ben azonban a kurdisztáni háború újult erővel robbant ki, és az iraki csapatok nem tudták elnyomni a lázadókat. A gazdasági szférában Yahya kabinetje több biztosítótársaság, bank és nagy acélipari vállalat államosításáról dönt. Aktívan folytatják az Egyiptommal való egyesítő politikát, az ország himnuszát és címerét Irak állami jelképként fogadta el. Két hónappal azután azonban, hogy a miniszterelnök 1965 szeptemberében konfliktusba keveredett Nasszer kormánypárti támogatóival, elbocsátották.
1967-ben, számos belső politikai kudarc és az arabok hatnapos háborúban való veresége után , Yahyát ismét kinevezték Irak, az úgynevezett "katonai megmentés kormányának" miniszterelnökévé. Ebben az időszakban Irak megszakította diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával. A Szovjetunió segítségével a nagy magánvállalkozások (Iraqi Petroleum Company) érdekeinek rovására önálló olajpolitika és önállóbb olajpolitika irányába hirdettek irányt. Válaszul a kormányzó kabinetet a katonai berendezkedés egy része korrupcióval vádolta meg, a miniszterelnök pedig a "Bagdad tolvajának" becenevet kapta. Áprilisban tizenhárom nyugalmazott tiszt, köztük két volt miniszterelnök és öt baatista memorandumot nyújtott be Arefnek, amelyben Tahir Yahya miniszterelnök lemondását, törvényhozó gyűlés felállítását és új kormány megalakítását követelték. Abdel Aref elnök azonban figyelmen kívül hagyta ezt a demarche-t. 1968 júliusában vértelen államcsíny történt az országban, a Baath párt átvette a hatalmat. A politikus további sorsáról ellentmondásosak az információk. Az egyik verzió szerint külföldre menekült, azonban sokan azt hiszik, hogy egy iraki börtönben halt meg.
Irak miniszterelnökei | |
---|---|
Brit mandátum (1920–1932) |
|
Iraki Királyság (1932-1958) |
|
Iraki Köztársaság (1958-2003) | |
Kormánytanács (2003-2004) | |
Iraki Köztársaság (2004 óta) |
|
Bibliográfiai katalógusokban |
---|