Echo (program)
Echo ( eng. Echo ) – a NASA első programja kommunikációs műholdak létrehozására . Valójában a műholdak a rádiójel passzív visszaverői voltak.
Indítások listája
| Név | NSSDC azonosító | Dátum ( UTC ) | indító komplexum | hordozórakéta | Átmérő | Súly |
|---|---|---|---|---|---|---|
| — | 1960. május 13. 09:16:05 | Cape Canaveral LC17A | Thor Delta 144/D1 | 30,5 m | 56 kg | |
| Echo-1 | 1960-009A | 1960. augusztus 12. 09:39:43 | Cape Canaveral LC17A | Thor Delta 270/D2 | 30,5 m | 76 kg |
| Echo-2 | 1964-004A | 1964. január 25. 13:59:04 | alap Vandenberg 75-1-1 | Thor SLV-2 / Agena B 397 (TA2) | 41,1 m | 256 kg |
A műholdak célja és kialakítása
Az Echo sorozat AES-eit a műholdas űrismétlők használatának kutatására fejlesztették ki. A pályán a műholdnak rádiójel-relét kellett biztosítania a Föld két állomása között, passzív reflektorként visszaverve a rádióhullámokat. Mivel a műholdon nem volt adó-vevő berendezés (egy egyszerű rádiójeladót leszámítva), műholdról volt szó - léggömbről: vékony poliészter fóliából (0,0127 mm vastag) készült gömb, alumínium bevonattal a rádiójel visszaverésére. A kilövés során az összehajtott műholdat a hordozórakéta burkolata alá helyezték: a polimer gömb belsejébe bizonyos mennyiségű por alakú vegyi reagenst helyeztek, amely vákuumban elgázosítva felfújta a léggömb műholdat, miután pályára állt.
A program előrehaladása és eredményei
Az első műholdat 1960. május 13-án a földi pályára állított kísérlet kudarccal végződött a hordozórakéta 2. fokozatának meghibásodása miatt.
A második kísérlet sikeres volt, az Echo-1 -et 1960. augusztus 12-én bocsátották Föld körüli pályára. A műholddal végzett munka során interkontinentális rádió- és távközlési kutatásokat végeztek (960 és 2390 MHz sávok).
A program fontos feladata volt a Föld exoszférájának sűrűségének vizsgálata: jelentős mérete és nagy szellőzése (kis tömeg mellett) miatt az Echo-1 gyorsan lelassult a Föld felső légkörében. A műhold pályájának leromlása lehetővé tette a környezet számos paraméterének meghatározását a magasságában, beleértve a Föld felső légkörének sűrűségének időszakos változását a napszél (naptevékenység) hatására. A napfény nyomása (a „napvitorla” effektus) a műholdra gyakorolt hatása is meglehetősen érezhetőnek bizonyult.
A műhold optikai megfigyelései is jelentős jelentőséggel bírtak. Tükörbevonata és nagy mérete miatt az Echo-1 volt a legfényesebb mesterséges műhold az éjszakai égbolton: magnitúdója elérte a –1 m -t . Az Echo-1 vizuális és fényképes megfigyelései alapján a műholdgeodézia területén születtek eredmények.
Az AES Echo-2- t 1964. január 25-én bocsátották pályára. Az Echo-2-t a Szovjetunió és az USA közös műholdas kommunikációs kutatási programjában használták, vizuális és fényképes megfigyeléseit széles körben végezték (műholdas geodézia és háromszögelés, valamint a pálya fejlődésének megfigyelései alapján a tanulmány a Föld felső légkörének sűrűségének változásai).
Lásd még
Linkek
- Mission and Spacecraft Library , JPL
 Szótárak és enciklopédiák |
|---|