A "Churaevka" az orosz emigránsok irodalmi és kulturális szervezete a YMCA (HAML - Fiatalok Keresztény Szövetsége; KhSML - Fiatalok Keresztény Szövetsége) alatt Harbinban , amely 1926-1934 között létezett.
A szervezet alapítója Aleksey Achair volt . A közgyűlésen a „Fiatal Churaevka” nevet kapta, Georgij Grebenscsikov „Csurajevek” című regénye alapján . "Churaevka" helyiséget kapott az " YMCA " épületében. Csütörtökönként írók, zenészek és művészek gyűltek össze, beszélgetéseket, koncerteket, előadásokat tartottak.
Az egyesületben 1932-ben nemzedékek közötti konfliktus alakult ki, amely a fiatalok győzelmével zárult. Achair elhagyta a vezetést, és maga az egyesület egyszerűen "Churaevka" néven vált ismertté. A csoport végül 1934-ben felbomlott, miután a legtöbb tagja Sanghajba távozott .
Az egyesülés során a következők jelentek meg: "Young Churaevka" (1932, 6 szám) (a "Young Churaevka KhSML" heti mellékleteként a "Harbin Daily News" angol nyelvű újsághoz - "Harbin Daily News", amely megjelent ill. szerkesztette az észak-amerikai Henry Veasey, Maria Vizey költőnő , majd független kiadvány - a "Churaevka" irodalmi újság (1932. december 27. - 1934. október, 7 szám, Achair szerkesztő). A "Churaevka" újság közzétette: vezető cikkek - Achair vagy Shchegolev; cikkek irodalmi kérdésekről - Shchegolev, Peterets, Sergin, Slobodchikov, Lev Gustov , V. Rambaev, Elena Zhemchuzhnaya; szépirodalom - Shchegolev, Granin, Peterets, Upshinsky, Lidia Khaindrova, Lapiken; versek - Achair, Peterets, Sergin, Larissa Andersen, Shchegolev, Pereleshin, Reznikova, Granin, Upshinsky, Khaindrova, Slobodchikov, Yankovskaya, Volin, Vl. Pomerantsev, Victor Vetlugin, Matvey Sukenik, A. Rozovsky, Maria Kareeva [1] .
A japánok Harbinba érkezésével V. A. Szlobodcsikov „A Harbin „Csurajevka” vége című fejezetében azt írja, hogy „a fasiszta „orosz klub” minden eszközzel megpróbált minket magához csábítani. Így történt: délelőtt egy közleményt olvastunk az újságban: ma ilyen és ilyenkor az Orosz Klubban lesz ilyen-olyan riport (például Scsegolev vagy Lapiken), a riport után pedig ilyen. és az ilyen költők bemutatják verseiket (Csurajev költőinek nevei) <.> Senki nem hívott meg és nem egyeztette velünk a kérdést, de Harbinban az általános politikai helyzet már olyan volt, hogy veszélyes volt nem elmenni. A város helyzete annyira bonyolulttá vált, hogy az oroszok tömeges kivándorlásba kezdtek Harbinból. Főleg Sanghajba” (82. o.). <.>
Itt jött létre a harbini „Churaevites” utolsó gyűjteménye – „A sziget”, amelynek történetét L. N. Andersen emlékiratai adják: „A harbini költők, akik Sanghajba költöztek, úgy döntöttek, hogy hetente találkoznak. A „felépítéshez” egy játékot találtak ki: az „urnából” kihúzták a vers címét, és mindenki köteles volt verset írni a következő találkozásra, valahogyan ehhez a címhez illően. Az ihlet engedelmeskedett, és jött <.> Így a háború végére [1946-ban - Ch. L.] megjelent a gyűjteményünk - a "Sziget" almanach ”(91. o.) [1] .