Chochuev, Harun Adameevich
| Kharun Adameevich Chochuev | ||
|---|---|---|
| Születési dátum | 1919. november 21. [1] | |
| Születési hely | Kart-Jurt , Karacsáj-Cserkeszia | |
| Halál dátuma | 1987. december 25. (68 éves) | |
| Csaták/háborúk | ||
| Díjak és díjak |
|
|
Harun Adameevich Chochuev ( 1919. november 21. , Kart-Dzhurt , Karacsáj-Cserkeszia - 1987. december 25. ) - az Orosz Föderáció hőse (1995, posztumusz), a szovjet hadsereg főhadnagya, a csehszlovák hadsereg hadnagya, a csehszlovák hadsereg parancsnoka Szlovákiában működő Freedom partizán különítmény .
Életrajz
1919. november 21-én született Kart-Dzhurt faluban, a Karacsáj Autonóm Területben, amely ma a Karacsáj-Cserkeszi Köztársaság része, parasztcsaládban. Karacsáj. A középiskolát a Malokarachaevsky kerületben lévő Tereza faluban végezte.
1939-ben besorozták a Vörös Hadseregbe. 1939-1940-ben rendes katonaként vett részt a szovjet-finn háborúban. A háború után a légelhárító tüzérségi katonai iskolába ment tanulni.
Harun Adameevich az első naptól kezdve részt vett a Nagy Honvédő Háborúban. Ukrajna területén egyenlőtlen csatát vívtak. A front ezen a szakaszán a szovjet csapatok - a délnyugati front csapatai - kénytelenek voltak harcolni a "Dél" német hadsereg fő erőivel. Az ellenség gyalogságban és tüzérségben 2-szeres, repülőgépekben 1,5-szerese volt a szovjet csapatoknak. A szovjet csapatok a felsőbbrendű ellenséges erők nyomására, heves ellenállást fejtve ki, súlyos veszteségeket szenvedtek, kénytelenek voltak visszavonulni.
1942-ben bekerítették a tüzérségi egységet, ahol Kharun Chochuev szolgált. A bekerítés többször is megpróbálta áttörni a bekerítést. Az egyik kísérlet során megsérült.
„Ukrajnában történt – emlékezett Kharun Adameevich –, hogy az egyik töredék a láb húsát érte, a másik pedig a szemöldökét. Ezt a töredéket magam húztam ki, bár nagyon fájdalmas volt, mert beszorult a csontba, és amikor a harcosok egy késsel elvágták a lábamon lévő izmot, és elkezdték eltávolítani a másodikat, elvesztettem az eszméletem. Amikor magamhoz tértem, különleges tisztünk elvitt egy öregemberhez az egyik ukrán tanyán, és megparancsolta, hogy bujkáljak a Vörös Hadsereg megérkezéséig. Az egyik razzia során a nácik találtak rám, míg az öreget a helyszínen lelőtték. És számomra elkezdődött a fogság. A hosszú keserű út Stettinben (ma Szczecin városa Lengyelországban) ért véget. Ott összezúztunk és húztunk egy követ... Hogyan tudnám átadni a megaláztatás és a szenvedés teljes mértékét? A szavak nem elégek…”
Kharun Chochuev és társai sokszor tervezték, hogy megszervezik a szökést a táborból. 1944 tavaszán az egyik terv megvalósult. Az őrök hatástalanítása után ötünknek sikerült megszöknünk egy sötét éjszakán. Azt tervezték, hogy keletre menekülnek Bialystok irányába. Esett az eső, minden nyom elmosódott, nagy településeket megkerülve menekültek. Harun és társai útközben megsemmisítettek három német motorost, elvitték fegyvereiket és élelmiszereiket. Mivel rosszul tájékozódtak a terepen és éjszaka menekültek, kelet helyett Szlovákia határát érték el. Útközben számos találkozásra került sor a hadifoglyokat kísérő német konvojjal. Márciustól szeptemberig Kharun Chochuev és társai mintegy ezer hadifoglyot szabadítottak ki, mentették meg a lengyeleket. Egyszer egy rövid csatában tizenkét őrt lőttek le, és mintegy ötszáz lesoványodott, kimerült embert szabadítottak ki.
Szlovákia határzónája hegyvidéki volt, vegyes erdőkkel borított, Harun Chochuevet szülőhazájának, Kaukázusának hegyeire, erdőire, szurdokaira emlékeztette. 1944 őszére a nácik megszállták Szlovákiát. Brutális terror kezdődött. Válaszul a nép fegyveres harcba kezdett.
Chochuev csoportja találkozott egy Philip Malik nevű vadászral. Kiderült, hogy kommunista. Philip Malik segített a srácoknak elrejtőzni és megerősödni. 1944 decemberében egy 18 fős különítmény lerohanta az egyik náci helyőrséget Zsilina város környékén. Ennek eredményeként 24 ellenséges katona életét vesztette, a többiek elmenekültek. Trófeákat fogtak el: hegyi ágyú, 2 géppuska, lőszer, élelmiszerszállító teherautó, 12 géppuska.
A partizánok sok más harci műveletet is végrehajtottak. 1945. január végén nem szluszi partizánok egy csoportja csatlakozott Kharun Chochuev szovjet partizánjaihoz. Parancsnokká Kh. A. Chochuev főhadnagyot, helyettessé Fülöp Malikot, politikai komisszárrá pedig a Don-i Rosztovból származó Nyikolajat választották. Így keletkezett a "Freedom" partizán különítmény, amelyet magas harci felkészültség jellemez.
Chochuev különítménye hónapról hónapra nőtt. 1945. március 10-én 16 fő csatlakozott hozzá - a Szovjetunió állampolgárai, március 15-én, a magyar egységek leszerelésekor további 20 partizán, köztük szovjet is csatlakozott a különítményhez. A különítmény listáin már 70 fő szerepelt. 1945. április 16-án 110 főnyi magyar katona egész százada, egy Nesluzs község egyik iskolájában lakott, átment a partizánokhoz.
A Chochuev Kh.A. főhadnagy parancsnoksága alatt álló "Freedom" partizánkülönítmény 1945 decemberétől májusáig 92 csatát vívott, és egyikben sem szenvedett vereséget. Vegyünk néhány példát.
1945. január 10-én a Zsilinszkij körzet német parancsnokságának parancsára a Kraftung őrnagy parancsnoksága alatt álló 13-as különleges csapat (EK-13) expedícióra indult a Freedom különítmény partizánjai ellen. Kharun Chochuev különítménye beszállt velük a csatába Makov közelében. A csatában mintegy száz német vesztette életét, a többiek elmenekültek. A partizánok gazdag trófeákat szereztek. Kiderült, hogy ez az SS-egység, amely 1942-ben tombolt a Kavminvod és Kuban régióban, amelynek lelkiismeretén több ezer tönkrement szovjet ember felelős.
1945 márciusában, amikor a nácik ellenállása különösen hevessé vált, Kharun Chochuev megváltoztatta a nácik elleni harc taktikáját: a partizánok több helyen egyszerre kezdtek kis csoportokban tevékenykedni. Ez a taktika nagyon hatékonynak bizonyult. Így március 5-én egy 17 fős partizáncsoport Philip Malik vezetésével 60 magyar katonát vett körül Neslushi régióban. Fogságba estek. 25 ágyút, 4 aknavetőt, 2 géppuskát, sok kézigránátot és töltényt fogtak el.
Április 29-én a németek Neslusha faluban mintegy 200 állampolgárt tartóztattak le, és egy nagy istállóba zárták őket. A Svoboda különítmény partizánjai a 4. Ukrán Front Vörös Hadserege - a Medvegyev altábornagy parancsnoksága alatt álló 17. gárda-lövészhadtest - előrehaladott hírszerző egységeinek fegyver- és aknavetőtűz támogatásával szabadon engedték a letartóztatott állampolgárokat.
Az Ostré település melletti Zhiar hegység területén 1945. május 1-jén a teljes Svoboda partizán különítmény csatlakozott a 4. Ukrán Front 17. gárda-lövészhadtestéhez. 1945. május 3-4-én Kharun Chochuev partizánjai az NKVD-tisztekkel megtisztították a hegyeket a németektől, akik még mindig a hegyekben bujkáltak.
1945. május 6-án a "Freedom" partizán különítményt leszerelték a szovjet hadsereg parancsnoki irodájában Zsilingában. Így a szovjet hadsereg főhadnagya, Karacsáj fia a csehszlovák hadsereg másodhadnagya lett, hozzájárulva Szlovákia felszabadításához a náci iga alól.
Kharun Chochuev kétszer megsebesült, de minden alkalommal, miután meggyógyult, ismét fegyvert fogott. Partizánjaival nagy károkat okozott a német csapatokban, ellenséges haditechnikában, több száz ellenséges katonát és tisztet kiirtott, több tucat járművet felgyújtott, és több száz szovjet katonát szabadított ki a német fogságból.
Chochuev tehetséges parancsnok, jó szervező és bátor partizán volt. Nagyon szerette harcosait, odafigyelt szükségleteikre, és minden lehetséges módon megvédte őket az indokolatlan veszteségektől. A különítmény harcosai is így válaszoltak neki, nagyon szerették a parancsnokukat. Nagy tisztelettel bántak vele azon települések lakói is, ahol a „Freedom” partizánkülönítmény működött.
Harun Chochuev szlovák barátai 1974-ben a „Spark” magazinban cikket tettek közzé dicsőséges tetteiről „Szlovákia emlékezik”. Ezt követően kapcsolat alakult ki a fegyveres testvérek között. Megkezdődött a levelezés. Azonban minden nem volt ilyen egyszerű. Harun Chochuev 20 leveléből csak négyet kaptak szlovák barátok. Azt írták: „Kedves Harun Adameevichünk! Aggaszt bennünket a hallgatása, úgy gondoljuk, ha beteg vagy..."
Hamarosan meglátogatta az Anton Yanets különítmény harcosa. De a média, a párt, a szovjet szervek hallgattak róla, bár rendelkezésükre állt egy levéltári bizonyítvány Chochuev Kh. A. és partizánkülönítményének tevékenységéről, amelyet szlovák harci harcostársai állítottak össze.
1987-ben Harun Adameevich meghalt. Rokonai és barátai levelet kaptak Csehszlovákiából: „Fájdalommal értesültünk egy számunkra kedves személy, Kharun Adameevich Chochuev haláláról. Emléke tovább él honfitársaink szívében. Tájékoztatjuk az elhunyt rokonait és barátait, hogy a helyi közigazgatás 1988. február 5-i határozata alapján Neslushy város központi utcáját Kharun Adameevich Chochuevről nevezték el ... ".
Az igazságszolgáltatás csak 1995-ben diadalmaskodott az Orosz Föderáció elnökének B. N. Jelcin 1995. október 5-i, 1018. sz. rendeletével: „Az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban a náci betolakodók elleni harcban tanúsított bátorságért és hősiességért. Chochuev Kharun Adameevich főhadnagy megkapta az Orosz Föderáció hőse címet (posztumusz).
Jegyzetek
Linkek
- Kharun Adameevich Chochuev . " Az ország hősei " oldal.
- Chochuev, Harun Adameevich A Wayback Machine 2010. június 15-i archív példánya