Cholbe, Heinrich

Heinrich Czolbe
német  Heinrich Czolbe
Születési dátum 1819 [1] [2] [3] vagy 1819. december 30 ( 1819-12-30 )
Születési hely
Halál dátuma 1873 [1] [2] [4] […] vagy 1873. február 19 ( 1873-02-19 )
A halál helye
Ország
Foglalkozása orvos , filozófus

Heinrich Czolbe (1819. december 30., Danzig melletti Katzke – Königsberg  , 1873. február 19. ) – német katonaorvos és materialista filozófus, tudományos író.

Életrajz

Földbirtokos családjában született. 1840-től a breslaui, heidelbergi és berlini egyetemeken tanult orvost. 1844-ben megkapta az orvosdoktori fokozatot "Az élettan alapelvei" című munkájáért, majd magánorvosi gyakorlattal foglalkozott. 1848-tól katonaorvos, 1859-től törzsorvos Sprembergben , 1860-tól 1867-ig helyőrségi főorvos és sebész Königsbergben . Már az 1850-es évek közepén elkezdett filozófiai cikkeket írni; 1867-ben otthagyta a katonai egészségügyi szolgálatot, és életét a filozófiai kutatásnak szentelte: Immanuel Kant , Baruch Spinoza , Georg Wilhelm Friedrich Hegel és Friedrich Schleiermacher munkáit tanulmányozta .

Az ESBE szerint Czolbe a materializmus egyik fő képviselőjének tekinthető az 1850-es években a német filozófiában. A göttingeni természettudósok kongresszusán (1854) a lélekről szóló vita, valamint Vocht és Moleschott első munkáinak megjelenése után , valamint Buechner Stoff und Kraft című művével egyidejűleg jelent meg szerzőjének első jelentős alkotása: Neue Darstellung des Sensualismus. Ebben Czolbe a materializmus visszafogott védelmezőjeként lépett fel, amit csak valószínű hipotézisnek fogad el, dogmának nem. Czolbe minden tudás érzéki és vizuális természetét hirdetve elvetette minden érzékfeletti valóságát, és a „Légy elégedett az adott világgal” elve alapján igyekezett megalapozni az erkölcsöt. Az a vágy, hogy az érzéki, anyagi világot megtöltse a még érthetővel, érzékfelettivel, véleménye szerint nem az erkölcsi érzés erejéről, hanem gyengeségéről tanúskodik; minden transzcendencia iránti vágyat elutasított, és erkölcstelennek tartott.

Czolbe a későbbiekben is hű maradt ehhez a naturalista elvhez, de materializmusa Comte és Buchner nézeteihez hasonló evolúción ment keresztül, akik a materializmus felé vonzódtak, vagyis a materializmust pánpszichizmussal váltották fel hylozoizmus formájában. Die Grenzen und der Ursprung der menschlichen Erkenntniss (1865) című esszéjében Czolbe felismerte, hogy lehetetlen a mentálist a fizikaiból származtatni, és a pánpszichizmus felé hajlik. Elsődleges adatnak ismerte fel az élő atomokat, és ennek alapján beszélt a világlélek létezéséről. Posztumusz "Grundzüge einer extensionalen Erkenntnisstheorie" (1875; a mű egy része megjelent, a többi kéziratban őrződött) című művében az érzeteket képviselő atomokkal megtöltött teret egységes világszubsztanciának hirdetik. Ezek az elemi érzetek Czolbe szerint térbeliek; kombinációik tudatos pszichés életet idéznek elő az organizmusokban. Az élőlények sokfélesége az atomok szerkezetének ősi különbségéből adódik (Dühring is hasonló nézeteket vallott). Czolbe a világot célszerűen elrendezettnek (mint Dühring) felismerve örökkévalónak tartotta, makacsul elutasítva bolygórendszerünk halálának lehetőségét. Utolsó korszakának nézeteiben Czolbe Comte-ra hasonlított, aki a bolygókat, sőt az űrt is megelevenítette, mint a pszichikai lehetőségek hordozóját.

Czolbe további nevezetes munkái: "Entstehung des Selbstbewusstseins" (1856); cikk a matematikáról, mint minden tudomány ideáljáról (úgy vélte, hogy még a mechanikánál is több vizuális tisztaságot teremt, bár kezdetben a mechanikát tartotta a tudás eszményének; a világosságot minden hipotézis és elmélet fő jellemzőjének ismerte fel) Zeitschriftben für Exacte Philosophie (VI. kötet, 1866) [5] .

Jegyzetek

  1. 1 2 Nemzetközi szabványos névazonosító – 2012.
  2. 1 2 Swartz A. Heinrich Czolbe // Open Library  (angol) - 2007.
  3. Heinrich Czolbe // MAK  (lengyel)
  4. Heinrich Czolbe // az Internet Filozófia Ontológiai  Projekt
  5. Lapshin I. I. Cholbe, Heinrich // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.

Linkek