| Oroszország vidéki települése (MO 2. szint) | |||
| Csernorecsenszkij községi tanács | |||
|---|---|---|---|
|
|||
| 51°47′20″ s. SH. 54°48′19″ K e. | |||
| Ország | Oroszország | ||
| Az Orosz Föderáció tárgya | Orenburg régió | ||
| Terület | Orenburg | ||
| Magába foglalja | 1 település | ||
| Adm. központ | Chernorechye | ||
| Az önkormányzat vezetője | Mitin Maxim Alekszandrovics | ||
| Történelem és földrajz | |||
| Négyzet | 135,08 [1] km² | ||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Népesség | |||
| Népesség |
↘ 1652 [2] fő ( 2021 )
|
||
| Sűrűség | 12,23 fő/km² | ||
| Digitális azonosítók | |||
| OKTMO kód | 53634461 | ||
Csernorecsenszkij Szelszovjet vidéki település az Orenburgi körzetben az Orenburgi Föderációban .
Közigazgatási központja Chernorechye falu .
A falu kialakulása 1736-ra nyúlik vissza.
A modern Chernorechye falu az Orenburg régió egyik ősi települése, valamint az első erődök, amelyeket az Orenburg expedíció alapított a Yaik (Ural) folyó mentén. A falu egy magas, ősi parton áll. Most az Urál messze eltávolodott régi csatornájától, közöttük egy hatalmas ártéri völgy húzódik. A part lábánál egy kis Csernaja folyó folyik, amely a falu alatt az Urál holtágába torkollik. A magasból kitűnő kilátás nyílik a környékre: egy hatalmas völgy ligetekkel és a távolban lezáró Urál-szalaggal.
Megalakulásának első évétől a falu a XVIII. századi Oroszország uralkodóinak és szervezőinek látóterébe került. I.K. írok róla. Kirilov, V.I. Dal, I.I. Nepljujev. Királyi rendelettel Petrovna Elizaveta császárné császári zászlót adományozott Csernorechenskaya falu kozákjainak. Emelyan Pugachev és Alekszandr Puskin, Ataman Dutov végigsétált Csernorechye utcáin.
A modern Chernorechye falu születési éve 1736. Csernorechye története az orenburgi expedíció tevékenységéhez kapcsolódik, amelyet I. I. alapított és vezetett. Kirilov. Az expedíció végrehajtotta a Dél-Urál és Kazahsztán hatalmas kiterjedésének bevonását az orosz államba.
Csernorechye hosszú utat tett meg, története jelentős számú tényt, eseményt és tanúságot halmozott fel az alapítása óta eltelt idő alatt. P.I. Rychkov, P.S. Pallas.
A Csernorechenskaya erőd a Nizhneyaitskaya távolsághoz tartozott, mellette erődök is voltak: Laza, Nizhne-Ozernaya, Tatishchevo és Perevolotskaya.
E. Pugacsov idejében a csernorecsenszkij kozákok aktívan támogatták a lázadókat. A pugacsovi felkelés előestéjén az erődben 58 háztartás és 506. A helyőrségi szolgálatot P.A. százados vezette katonaszázad látta el. Nechaev (137 fő) és a kozák csapat (64 fő) Ataman E.G. parancsnoksága alatt. Melekhov. Az erőd parancsnoka Kh.Kh. fő őrnagy volt. Krause.
A dobpergés értesítette a csernorecsei lakosokat az evakuálásról, de csak néhány lakos távozott az orenburgi helyőrséggel, többségük ott maradt és várta E. Pugacsov érkezését.
Az 1773-1775-ös parasztháborúról további anyagok gyűjtésére 1833-ban az Orenburg területet látogatta meg A.S. Puskin útközben megállt a Csernorecsenszkaja erődben is.
A Csernorechenskaya erőd kozákjainak szuverén szolgálata becsületbeli dolga lett. Csernorecsenszk megvédte Oroszországot az 1812-es honvédő háborúban, hősiesen harcolt a külföldi felszabadító hadjáratban, az 1914-1918-as orosz-német háborúban.
1919-ben a keleti front harcvonala a falu mellett haladt el, ahol április-májusban a Vörös Hadsereg 211., 224. ezredei és a 218. orenburgi munkásezred 1. zászlóalja visszaverte a fehér kozákok támadásait, akik igyekeztek betörni a városba nyugat felől. A község területén a szovjet hatalom éveiben alakult kolhoz az 1773-1775-ös parasztháború vezéréről - E.I. Pugacsov. Popov volt az első elnök.
1941-re a kolhoz elnevezett. E. Pugacheva erős diverzifikált gazdasággá változott, amelynek fejlődését a háború megakadályozta.
570-en hagyták el a falut szülőföldjük védelmében, 200-an nem tértek vissza.
A Nagy Honvédő Háborúban elhunytak emlékére a falubeliek emlékművet állítottak a faluban. Az obeliszk szerzője V.A. Mihajlov szobrász a moszkvai régióból, Balasikhából. Az obeliszk az ókori görög Nike istennőt, a győztes istennőt, a világ őrzőjét jelképezi. Az obeliszk építése 1984 márciusában kezdődött, és 1985 áprilisában fejeződött be. A második világháborúban elesett falubeliek emlékét az obeliszk márványtáblái őrzik.
A háború utáni időszakot a csernorecsenszkiek életében a gazdaság helyreállítására irányuló kemény erőfeszítések jellemezték.
Sok munkás veterán van a faluban, akik megérdemelt pihenőn vannak: N.P. Makushina, A.M. Kropotina, T.P. Chekanina és mások.
1971-ben egy gázfeldolgozó komplexumot kezdtek építeni Orenburgban. Ez az építkezés a csernorecsenek életére is hatással volt. Kholonye Klyuchi és Csernorechye között aszfaltos utat fektettek le.
A kilencvenes években végrehajtották a helyi önkormányzati reformot, és 1996-ban Csernorecsje községben megtartották az első helyi önkormányzati választásokat, és az általános választásokon megválasztották az önkormányzat vezetőjét. Ez a dátum a falu életében új szakasznak számít, és a kultúra újjáéledése, a társadalmi-gazdasági fellendülés, valamint a polgárok jólétének és életkomfortjának növekedése jellemzi. [3]
| Népesség | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2010 [4] | 2012 [5] | 2013 [6] | 2014 [7] | 2015 [8] | 2016 [9] | 2017 [10] |
| 1443 | ↗ 1481 | ↗ 1508 | ↗ 1539 | ↗ 1558 | ↗ 1568 | ↗ 1634 |
| 2018 [11] | 2019 [12] | 2020 [13] | 2021 [2] | |||
| ↗ 1657 | ↗ 1660 | → 1660 | ↘ 1652 | |||
Országos összetétel:
| Állampolgárság | %-a összesen |
| oroszok | 92 |
| kazahok | 2.4 |
| örmények | 1.5 |
| tatárok | egy |
| ukránok | 0.5 |
| mordvaiak | 0.5 |
| németek | 0.5 |
| fehéroroszok | 0.2 |
| mások | 2.8 |
| Nem. | Helység | Helység típusa | Népesség |
|---|---|---|---|
| egy | Chernorechye | község, közigazgatási központ | ↘ 1652 [2] |