Szamuil Naumovics Cserkinszkij | ||
---|---|---|
Születési dátum | 1897 | |
Születési hely | Orosz Birodalom | |
Halál dátuma | 1980 | |
A halál helye | Moszkva , Szovjetunió | |
Ország | Orosz Birodalom → Szovjetunió | |
Tudományos szféra | higiénia | |
Munkavégzés helye | A Szovjetunió Orvostudományi Akadémia Foglalkozási Egészségügyi és Foglalkozási Betegségek Intézete, Moszkvai Higiéniai Kutatóintézet. F. F. Erisman Az RSFSR Egészségügyi Minisztériuma , 1. MMI | |
alma Mater | A Moszkvai Egyetem Orvostudományi Kara , Moszkvai Állami Építőmérnöki Egyetem | |
Akadémiai fokozat | MD ( 1939 ) | |
Akadémiai cím |
professzor ( 1940 ) a Szovjetunió Orvostudományi Akadémia levelező tagja ( 1945 ) |
|
Díjak és díjak |
|
Szamuil Naumovics Cserkinszkij ( 1897 Orosz Birodalom - 1980 Moszkvai Szovjetunió ) [1] - szovjet higiénikus, az orvostudományok doktora (1939), professzor (1940), a Szovjetunió Orvostudományi Akadémia levelező tagja (1945), a tudomány kitüntetett munkatársa az RSFSR (1968).
1897-ben született. 1922-ben a Moszkvai Állami Egyetem Orvosi Karán, 1933-ban pedig a Moszkvai Állami Építőmérnöki Egyetemen szerzett diplomát. 1922-1929 között megyei egészségügyi orvosként dolgozott. 1930-1933-ban a V. A. Obukhról elnevezett Moszkvai Foglalkozási Betegségek Kutatóintézetében (ma a Szovjetunió Orvostudományi Akadémia Foglalkozás-egészségügyi és Foglalkozási Betegségek Intézete), 1933-1956 között a Moszkvai Egészségügyi Intézetben dolgozott. F. F. Erisman (ma az RSFSR Egészségügyi Minisztériumának F. F. Erismanról elnevezett Moszkvai Kutatóintézet higiénia). 1936-tól egyetemi docens, 1938-tól az I. MMI kommunális higiéniai tanszékvezetője [2] . Tiszteletbeli tagja a csehszlovákiai, bolgár, magyar és németországi orvosi társaságoknak. 1963-ban "A szennyvíz tározókba engedésének egészségügyi feltételei" című monográfiájáért díjat kapott. F. F. Erisman Szovjetunió Orvostudományi Akadémia [3] . A Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Akadémiai Orvosi Tanácsa és az RSFSR Egészségügyi Minisztériuma Elnökségének tagja, az Össz Uniós és Össz-Oroszországi Higiénikusok Társasága igazgatótanácsának tagja. 1980-ban halt meg Moszkvában.
Több mint 260 tudományos közlemény és számos monográfia szerzője. Kutatásait a víztestek egészségügyi védelmének, a vízhigiéniának és a vízellátásnak szenteli. A vízi környezet vegyszertartalmának higiénikus szabályozásának egyik megalapozója. Részt vett az ország első, az ivóvíz és vízellátási források minőségi szabványosításáról szóló dokumentumainak elkészítésében. 1949-ben olyan módszertani sémát javasolt, amely mind a mai napig nem veszítette el sem elméleti, sem elméleti jelentőségét a víztestek egészségügyi védelme szempontjából. S. N. Cherkinsky professzor irányításával 27 doktori és 120 mesterdolgozat készült [4] .