Albers, Hans

Hans Albers
német  Hans Albers
Születési dátum 1891. szeptember 22.( 1891-09-22 ) [1] [2] [3] […]
Születési hely Hamburg , Német Birodalom
Halál dátuma 1960. július 24.( 1960-07-24 ) [4] (68 évesen)
A halál helye
Polgárság Németország
Szakma színész , popénekes
Több éves tevékenység 1914-1960
Díjak A Németországi Érdemrend parancsnoka
IMDb ID 0002161
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Hans Philipp August Albers ( németül  Hans Philipp August Albers ; 1891 . szeptember 22. , Hamburg -  1960 . július 24. , Berg ) a 20. század első felének híres német színházi és filmszínésze és popénekese volt.

Életrajz

A hamburgi St. Georg kerületben hentes családban született, 6 gyermeke közül a legfiatalabb volt. Miután elvégezte a reáliskolát szülővárosában, kereskedőként tanult, majd ezen a szakon dolgozott Frankfurt am Mainban , egy selyemkereskedelemmel foglalkozó cégnél.

Színházi pályafutása a Frankfurti Új Színházban kezdődött. Édesanyja anyagi támogatásával a fiatalember magánórákat vett színházi ismeretekből.

1915-ben, az első világháború idején mozgósították és a nyugati frontra küldték . A csatákban súlyosan megsebesült a lábában, de kategorikusan elutasította a javasolt amputációt. A háború befejezése után különböző berlini színházak színpadán és a Metropol Színházban játszott, elsősorban komikus szerepekben. Első nagy sikere Gustav Tunichtgut (Hasztalan Gusztáv) szerepe volt a Ferdinand Bruckner A bűnöző című darabja alapján készült darabban . Az ifjú Albers tanára és patrónusa Eugen Burg színész volt .

Miután 1929-ig több mint 100 némafilmben szerepelt, Albers szerepelt az első német hangosfilmben, a The Night Belongs to Us-ban, majd nem sokkal ezután Marlene Dietrich  mellett a híres Kék angyalban is . Mazeppa szerepe ebben a filmben maradt az egyetlen mellékszerepe hangosfilmben. 1930-ban a Karl Froelich által rendezett "Hans in all lanes" című vígjátékban játszott. Az 1930-as évek elején amellett, hogy olyan sikeres filmeket forgatott, mint a "Bombák Monte Carlóban" (1931) és az "FP1 nem válaszol" (1932), ismét sokat játszott a színházban.

Miután 1933-ban a nemzetiszocialisták hatalomra kerültek Németországban, Albers kénytelen volt hivatalosan megválni zsidó barátnőjétől, Hansi Burg színésznőtől , tanára , Eugen Burg lányától , de valójában továbbra is együtt élt vele egy 1933-ban vásárolt villában. a Starnberger-tó mellett – Lásd Felső-Bajorországban. Ismerve a Hansit Németországban fenyegető veszélyt, Albersnek sikerült 1939-ben Svájcon keresztül Angliába csempésznie őt. 1946-ban Hansi visszatért Németországba, hogy Albersnél éljen, és vele maradt egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig. A színész maga soha nem volt hivatalosan házas, és nem volt gyermeke.

Albers ambivalens volt a nemzetiszocialista rendszerhez való hozzáállása. Egyrészt elhatárolódott az NSDAP politikai tevékenységétől, és lehetőleg igyekezett kerülni a kapcsolatot a náci Németország magas rangú személyiségeivel; elfogadható ürüggyel sikerült elkerülnie a Joseph Goebbels által személyesen átadott filmes díjak egyikét . Másrészt ez nem akadályozta meg abban, hogy nagyon magas honoráriumot kapjon a náciktól a közreműködésével készült - köztük propaganda - filmekért, mint például a "Karl Peters" (1941, szintén Albers), a "Refugees" (1933), " Hóhérok, nők és katonák (1935). 1943-ban, az UFA filmstúdió fennállásának 25. évfordulója alkalmából került a Reich képernyőjére a „ Münchausen ” című játékfilm Albers-szel a címszerepben, amely óriási sikert aratott. Nem sokkal a második világháború vége előtt Hans Steinhof rendező a Shiva és az akasztófavirág című színes detektívfilmet forgatott. A Prágában végrehajtott lövöldözést a városlakók német hatóságok elleni felkelése és a Vörös Hadsereg közeledése szakította meg . A stábnak és a színészeknek sürgősen Nyugatra kellett menekülniük, miközben Steinhoff maga is meghalt. Ez a befejezetlen film csak 1992-ben készült el.

1947 óta Albers továbbra is szerepelt filmekben, többek között Heinz Rühmannal (1:30-kor a Reeperbahnon, 1954). Nagy sikert aratott Gerhart Hauptmann Naplemente előtt (1956) című regényének adaptációja is.

Az 1930-as évektől kezdve Albers sanzondalokkal készült előadásai nagy sikert arattak. Ezeket előadva vagy breteurként (Flieger, grüß 'mir die Sonne) , tengerészként (Der Wind und das Meer) , vagy elegáns úriemberként (Komm auf die Schaukel, Luise) ábrázolta magát .

Az 1950-es években Albers egészségügyi problémái és alkoholizmusa súlyosbodtak. 1960-ban, az egyik előadás során a színész elvesztette az eszméletét, az orvosok felfedezték, hogy számos belső vérzése van. Albers 3 hónap után egy szanatóriumban halt meg a Starnberger See partján.

Az utolsó, az ő részvételével forgatott filmet 1960-ban adták ki "Nincs ilyen tiszta angyal" címmel. Ugyanakkor Albers szavaival zárult: "Itt a vég."

Filmográfia

Díjak

H. Albers legnépszerűbb dalai

Jegyzetek

  1. ↑ Hans Albers // filmportal.de - 2005.
  2. ↑ Hans Albers // Frankfurter Personenlexikon - 2014.
  3. ↑ Hans Albers // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  4. ↑ Cseh nemzeti hatósági adatbázis

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Fotó, videó és hang
Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz