Paralimpiai vívás

A vívás-rehabilitáció modern története 1952-ben kezdődik [1] , amikor ez a sport elérhetővé vált a kerekesszékhez kötött emberek számára. 1960 óta a vívás szerepel a Paralimpiai Játékok programjában , ahol 15 olimpiai érmet osztanak ki. Azóta rendszeresen rendeznek világ- és Európa-bajnokságot, valamint világbajnokságot a paralimpiai sportolók körében. A paralimpiai vívóversenyen, vagy más néven kerekesszékes víváson gerincvelősérült, amputált végtagokkal és egyéb sérülésekkel küzdő sportolók vesznek részt.

Történelem

1780-ban Dr. Tissot (Franciaország) kifejlesztett egy technikát, amelyet az „Orvosi sebészeti gimnasztika higiéniai vonatkozásban” című könyvében írt le. Fegyvergyakorlatok. 1895-ben pedig a francia Celestine Lecomte kidolgozott egy elméletet, amely szerint a kerítésnek nagy terápiás hatása van. Tizenöt betegséget írt le, amelyeket ezzel a sporttal gyógyítanak.

A paralimpiai vívás modern története a múlt század 50-es éveiben kezdődik, amikor Sir Ludwig Gatmann javasolta ennek a sportágnak az ötletét. Ezekben az években rendezték meg az első hivatalos versenyeket ebben a sportágban.

1960-ban a vívás bekerült az első római paralimpiai játékok programjába. Azóta rendszeresen rendeznek Európa- és világbajnokságot a paralimpiai sportolók között, illetve rendeznek világbajnokságot. És ha 1960-ban Rómában a paralimpiai vívók három típusban versenyeztek: egyéni és csapat szablyaversenyben a férfiak között, illetve egyéni fóliás versenyben a nők között, akkor 2004-ben, az athéni paralimpiai játékokon összesen 15 díjat játszottak. „A” és „B” kategóriában (a „C” kategória képviselői nem vesznek részt a Játékokon). Férfiak és nők egyaránt egyéni és csapatbajnokságot játszanak kardban és kardban, kardversenyt csak férfiak között rendeznek. A csapatversenyek nyílt jellegűek, ezeken az „A” kategória képviselői és a „B” kategóriába tartozó sportolók is részt vehetnek.

A megfelelő technológia fejlődésével a verseny szabályai is megváltoztak. A klasszikus vívással ellentétben itt statikus helyzetben, 4 méter hosszú pályán vívják a küzdelmet, míg a kerekesszékeket speciális fémszerkezetek segítségével rögzítik a helyükre. A szabályok szerint a csata egyik résztvevője, akinek rövidebb a karja, kiválasztja azt a távolságot, amelyen a párbaj meg fog haladni. A küzdelem során a vívónak szabad kezével kell a székbe kapaszkodnia. A szabályok azt sem teszik lehetővé, hogy felálljon a székben, vagy vegye le a lábát a lábról.

Paralimpiai vívás Oroszországban

Az oroszországi paralimpiai vívás 2005-ben kezdett fejlődni. Februárban az Orosz Vívószövetség (FFR) Végrehajtó Bizottságának ülésén megalakult az FFR Paralimpiai Vívóbizottság Elena Belkina vezetésével. Másfél évvel később, 2006 augusztusában rendezték meg az első orosz paralimpiai vívóbajnokságot, amelyen a mozgásszervi rendszert megsértő sportolók vettek részt.

Oroszországban a paralimpiai vívás a "A vívás jövőjéért" pénzügyi támogatásának köszönhetően jelent meg . És tisztelegnünk kell Elena Belkina lelkesedése és szervezőkészsége előtt, aki vezette ezt a mozgalmat, amikor a Moszkvai Állami Társadalom- és Bölcsészettudományi Intézetben kerekesszékes vívást kezdett tanítani. És persze a vívók, akik önként segítenek neki ebben a nehéz és nemes ügyben. 2005 szeptemberében Moszkvában és Ufában toborozták a leendő paralimpiai sportolók első két csoportját, decemberben pedig megrendezték az első Orosz Kupát. 2006 márciusában a nemzetközi "Moszkva szablyán"  (hozzáférhetetlen link) a paralimpiai sportolók bemutatták első bemutató küzdelmeiket. Fiatal paralimpiai vívásunk erősödik: számos orosz városban megjelent már. 2006 áprilisában Oroszország 2. nyílt kupáját rendezték meg a "A vívás jövőjéért" nemzetközi jótékonysági alapítvány díjaiért. 30 sportoló vett részt Ukrajnából, Fehéroroszországból és Oroszország 10 városából. Ezen a tornán játékvezetői szemináriumot, majd edző-játékvezetői vizsgát tartottak. A szemináriumot a magyarországi Nagy József, a Paralimpiai Vívó Világbizottság játékvezetői bizottságának vezetője készítette és vezette.

Szabályok

A sportolók elektromos eszközökön vívnak, fix kerekesszékben ülnek, karnyújtásnyira fegyverekkel (rapier, szablya, kard). Az összes többi játékvezetői szabály nem különbözik a hagyományos vívástól . A fólia- és szablyavívóknál az érintett felület ugyanaz, mint a „közönséges” vívásnál, az epee-vívóknál - az egész test a derék felett van. A találatok rögzítése elektromos rögzítővel történik. Az érintett felületbe adott injekció egy pontot ér. Férfiak karddal, szablyával és karddal vívnak, nők karddal és karddal. A paralimpiai vívásban a játékvezetés a FIE szabályai szerint történik .

Osztályozás

Az egyik vagy másik kategóriába való tartozást a betegség természete és a sportoló mobilitásának mértéke határozza meg:

• Az "A" kategóriába tartoznak az alsó végtag amputációval és agyi bénulással ( ICP ) szenvedő sportolók;
• "B" kategória - a mellkasi gerinc sérüléseit szenvedő sportolók;
• "C" kategória - vívók a nyaki gerinc sérüléseivel.

A verseny előtt a paralimpiai versenyzőknek orvosi vizsgálaton kell részt venniük.

Jegyzetek

1. ↑ Az anyag elkészítésekor a RECIPE-SPORT weboldal információit használtuk fel . Letöltve: 2012. szeptember 1. Az eredetiből archiválva : 2012. július 26.. (határozatlan)

Szótárak és enciklopédiák	Sport katalán Britannica (online) Segíts a RIA-nak
Bibliográfiai katalógusokban	LNB : 000321841