Utui Tatang Sontani

Utuy Tatang Sontani ( Indon. Utuy Tatang Sontani , 1920. május 13., Chianjur –  1979. szeptember 17. , Moszkva) indonéz prózaíró és drámaíró. A Generation-45 mozgalom és a Lekra szervezet tagja. Először szundanai , majd indonéz nyelven írt. Nemzetiség szerint szundán [2] .

Életrajz

1920. május 13-án született Chianjur jávai faluban. 1938-ban belépett a Taman Sisva iskolába . Indonézia függetlenné válása után indonéz nyelven kezdett írni. Tagja volt a kulturális személyiségek "Lekra" szervezetének, amely az Indonéz Kommunista Párt (KPI) befolyása alatt állt. 1958 - ban részt vett az ázsiai és afrikai írók második konferenciáján Taskentben . 1965. szeptember végén a KPI-delegáció tagjaként Kínába utazott, hogy megünnepelje a kínai forradalom évfordulóját. Ott fogta el az antikommunista puccs Indonéziában [2] . Nem tért vissza hazájába, Kínában maradt. 1973-ban a Szovjetunióba költözött , ahol indonéz nyelvet tanított az ISAA -n a Moszkvai Állami Egyetemen. M. V. Lomonoszov. 1979. szeptember 17-én halt meg Moszkvában. A Mitinsky temetőben temették el (a temető muszlim szektorának 1. szakasza, második sír a második sorban).

Kreativitás

Az első két regény - a mindennapi "Az apa miatt" és a történelmi "Tambera" - szundanai nyelven íródott még az iskolában. Ez utóbbit 1952-ben indonéz nyelven átdolgozták (orosz fordítás 1964, 1972), és a Balei Pustaka kiadó adta ki , amelyben az író 1948-ban kezdett el dolgozni. Allegorikus drámája versben: A bambuszpipa (1951), A kávézó virága (1948, orosz fordítás, 1957) és Aval és a világ (1951) című prózai drámája, a Sangkuriang mitológiai cselekményű hagyományos opera librettója. 1959) és a "Lúzerek" (1951) novellagyűjteménye. A száműzetésben emlékiratok születtek alkotói útjának kezdetéről, a "Sarti", a "Kolot-kolotok" (orosz fordítás 1988), a "Ruha ledobása" és számos más mű [3] .

Memória

• A malajziai költő , Kemala , aki 1989-ben meglátogatta Sontani sírját, egy verset szentelt neki, amely a következő sorokat tartalmazza [4] :

Pihenj, testvér

Reggel és új hajtások sarjadnak, Lelked
hegy

Fenségesen magasodik felettünk.

• 2003. január 23-26-án a drámaíró darabjainak színházi fesztiváljára került sor Lampungban .

Főbb publikációk

• Tambera (Tambera) (1949, orosz fordítás 1964), egy regény a holland terjeszkedés kezdetéről Indonéziában
• Orang-orang Sial (A vesztesek) (1951), novellagyűjtemény
• Sapar (Sapar) (1964), regény
• Di Bawah Langit Tak Berbintang (Csillagtalan ég alatt). Jakarta: Pustaka Jaya, 2001.

Lejátszások:

• Suling (Svirel) (1948)
• Bunga Rumah Makan (Cafe Flower) (1948, orosz fordítás 1957)
• Awal dan Mira (Aval és Mira) (1951)
• Manusia Iseng (1953)
• Sajang Ada Orang Lain (Sajnos vannak mások is) (1954)
• Di Langit Ada Bintang (Csillagok vannak az égen) (1955)
• Sang Sangkuriang (Sangkuriang) (1955)
• Selamat Djalan Anak Kufur (Sok szerencsét hitetlen) (1956)
• Di Muka Kaca (A tükör előtt) (1957)
• Pengakuan (Vallomás) (1957)
• Si Kabajan (Kabayan) (1959, orosz fordítás 1960)
• Manusia Kota (City Man) (1961)
• Tak Pernah Mendjadi Tua (Soha ne öregedj meg) (1963)
• Si Kampeng (Kampeng) (1964)

Orosz fordításban

• Kávézó virág. Egyfelvonásos játék. Per. E. Zakaznikova és R. Semaun. M: IL, 1957.
• Si Kabayan. Történet-jelenet. Per. L. Colossus. M.: IL, 1960.
• Festmény. Per. L. Efimova // Nap hazugság nélkül. Humoros és szatirikus történetek, humoreszkek, hikayatok, legendák és mesék Ázsia népeiről. Moszkva: Fiatal gárda, 1962.
• Bohóc, éjszakai őrjárat. Per. L. Vladimirova és V. Sikorsky // Holdfényben. Indonéz írók regényei. Összeg. és előszó. E. Revunenkova. Moszkva: Nauka, 1970.
• Tamber. Regény. Per. L. Colossus. M.: HL, 1964; 1972.
• Éjjeli Őrség; Udvari bolond. Per. E. Vladimirova és Wil. Sikorsky // Délkelet-ázsiai írók válogatott művei. M.: HL, 1981.
• Szúr-szúr. Per. V. Sikorsky // Modern indonéz próza. 70-es évek. M.: Raduga, 1988.

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Utui Tatang Sontani // Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / szerk. A. M. Prohorov – 3. kiadás. - M .: Szovjet Enciklopédia , 1969.
2. ↑ 1 2 Utui Tatang Sontani // Nagy Szovjet Enciklopédia  : [30 kötetben]  / ch. szerk. A. M. Prohorov . - 3. kiadás - M .  : Szovjet Enciklopédia, 1969-1978.
3. ↑ Pogadaev, V. A maláj világ (Brunei, Indonézia, Malajzia, Szingapúr). Nyelvi és regionális szótár. M.: „Keleti könyv”, 2012, p. 618-619
4. ↑ Kemal. Költészet. Különböző évek gyűjteményeiből. Maláj nyelvről fordította V.A. Pogadaeva és A.V. Pogadaeva. M.: Humanitárius, 2001, p. 39

Irodalom

• Sikorsky V. V. Utui Tatang Sontani. Szökevény az emberek földjére; Kéziratok Utui T. Sontani moszkvai archívumából // V.V. Sikorsky. Indonézia irodalmáról és kultúrájáról. Válogatott művek. M., 2014, 301-346.
• Santa Maria L., Significato e problemtico dell'opera Utuy Tatang Sontani, Annali. Istituto Universitario Orientale di Napoli, 1965, v. 15. o. 237-78;
• Teeuw A., Modern indonéz irodalom. Hága, 1967, p. 190-95.
• Harry Aveling. Utuy Tatang Sontani. Ember és társadalom Utuy Tatang Sontani indonéz drámaíró alkotásaiban. Honolulu: Délkelet-Ázsiai Tanulmányok Program, Hawaii Egyetem, 1979   .
• Herman S. Sorotan „Awal dan Mira” dráma, Utuy Tatang Sontani karika: papír. Bandung: Djurusan Bahasa dan Sastera Indonesia IKIP Bandung, 1964.   (Indon.)

Linkek

• A szerző Utui Tatang Sontani oldala a livelib.ru oldalon
• Utuy Tatang Sontani, Seniman Pelarian Indonézia és Karya Yang Tercecer di Moskow [1]