Uraltau

Uraltau
fej  Uraltau
Jellemzők
Hossz290 km
Szélesség10-20 km
Legmagasabb pont
legmagasabb csúcsArvyakryaz 
Magasság1068 m
Elhelyezkedés
53°46′34″ é SH. 58°19′30″ hüvelyk e.
Ország
hegyi rendszerUrál hegyek 
piros pontUraltau

Uraltau [1] ( elavult Ural-tau [2] [3] [4] ; Bashk. Ural + tau "hegy") vagy az Ural-hegység [5] a Dél-Urál  egyik leghosszabb hegyvonulata .

Általános információk

A gerinc 290 km-en keresztül húzódik a Baskír Köztársaság Bajmaszkij , Burzjanszkij , Abzelilovszkij , Beloretszkij , Ucsalinszkij kerületein , valamint a Cseljabinszki régió Zlatoustovsky és Miass városi kerületein keresztül . A gerinc szélessége a középső részen 10-20 km. Magassága az Urál nyugati vonulataihoz képest jelentéktelen, és átlagosan nem haladja meg az 1000 métert. Az Uraltau legmagasabb csúcsa a Beloretsk régióban található Arvjakrjaz -hegy (1068 m), melynek neve a közeléből eredő Arvjak és Rjaz folyókról származik [6] .

Az Uraltau a Dél-Urál folyóinak fő vízválasztója, amely keletre (az Urál folyóba ) és nyugatra (a Kámába ömlő Belaya folyóba ) folyik .

Az Uraltau összetétele jelentősen eltér a nyugati vonulatok összetételétől, mint az Avalyak , Iremel stb. A vonulat főként metamorf palákból és kvarcitokból áll, szerkezete teljes hosszában állandó. Tektonikai értelemben ez az Uraltau antiklinorium . A gerinc domborműve dombhátas, közepes és alacsony hegyvidéki, amelyet párhuzamos gerincek, hegyhátak és dombok rendszere képvisel, amelyeket széles, lágy vonalú mélyedések választanak el egymástól. A csúcsokon sziklás dombok formájában denudációs maradványok emelkednek.

A tájakon észrevehető a vertikális differenciálódás megnyilvánulása. A hegygerinc északi, magas részének tájait világos tűlevelű tajga, vörösfenyő keverékével, világos erdőfoltokkal és hegyi rétekkel jellemzi. Középső részét fenyő- és nyírerdők jellemzik szikes-podzolos és szürke erdőtalajokon. A hegygerinc déli, süllyesztett és kiegyenlített részén a szürke erdőtalajokon fenyő-, nyír- és nyárfa erdők dominálnak.

Jegyzetek

  1. ↑ N-40-70 Tirlyansky térképlap . Méretarány: 1 : 100 000. 1979-es kiadás.
  2. ↑ Ural Range // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
  3. ↑ Az Orosz Birodalom orográfiája // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
  4. ↑ A. V. Sidorenko. A Szovjetunió geológiája . 12. kötet, 1. rész, 2. könyv , M.: Nedra, 1969. 311 pp. S. 210. (2012-es újrakiadás: ISBN 978-5-458-52059-1 )
  5. ↑ N-40-36 Zlatoust térképlap . Méretarány: 1 : 100 000. 1979-es kiadás.
  6. ↑ Arvyakryaz . 1000.southural.ru. Letöltve: 2019. november 26. Az eredetiből archiválva : 2019. november 25.