Tolsztoj, Illarion Nyikolajevics

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. augusztus 15-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .
Illarion Nyikolajevics Tolsztoj
Születési dátum 1832. október 10( 1832-10-10 )
Születési hely Szentpétervár
Halál dátuma 1904. április 15. (71 évesen)( 1904-04-15 )
A halál helye Szentpétervár
Affiliáció  Orosz Birodalom
Rang altábornagy
Csaták/háborúk Orosz-török ​​háború 1877-1878
Díjak és díjak
Szent Anna rend I. osztályú Szent Stanislaus 1. osztályú rend Szent Vlagyimir 3. osztályú rend
Szent Vlagyimir 4. fokozat Szent Anna rend 2. osztályú

Külföldi

A Takovi Kereszt Érdemrend tisztje

Illarion Nikolaevich Tolsztoj ( 1832. október 10.  - 1904. április 15. ) - altábornagy a Tolsztoj családból , az 1877-1878-as orosz-török ​​háború résztvevője, Sándor és Mihail Tolsztoj testvére .

Életrajz

A névtelen Tolsztoj -ág képviselője . N. M. Tolsztoj gyalogsági tábornok fia , A. Z. Hitrovo unokája , M. I. Kutuzov dédunokája . Utóbbi apjáról nevezték el.

1843. január 19-én belépett a Corps of Pagesbe . Augusztus 8-án a Legfelsőbb Rendeléssel 1851. augusztus 16-án az Életőr Preobraženszkij-ezred zászlóssá léptették elő, és kinevezték a Moszkvába küldött zászlóalj követésére erről az útról. A zászlóaljjal együtt ugyanazon év szeptember 18-án tért vissza. 1853. december 6-tól főhadnagy, 1854. augusztus 22-től hadnagy. Március 9. és szeptember 6. között Ivan Nikolajevics a keleti háború alkalmából a Szentpétervár és a Viborg tartomány partjait őrző csapatok tagja volt. II. Sándor császár trónra lépése után, 1855. február 19-én Illarion Nyikolajevicset – őfelsége más korábbi beosztottjai mellett – királyi kegyelmének nyilvánították.

1856. március 19-én jóváhagyták századparancsnokká, április 15-én vezérkari századossá léptették elő. Majd július 19-től szeptember 20-ig Moszkvában tartózkodott, a gárda és a gránátoshadtest csapatainak egy különítményeként, amely Birodalmi Felségeik Szent Koronázása alkalmából gyűlt össze ott.

Az egyik puskásszázad 1857. szeptember 18-i felszámolása alkalmából alispán tisztté nevezték át. 1858. május 17-én Illarion Nikolaevich-et 11 hónapos szabadságra bocsátották, de betegség miatt ezt a szabadságot további 3 hónappal és 28 nappal meghosszabbították. 1860. március 25-én kinevezték az ezredgazdasági bizottság negyedmesteri tagozatának jegyzőjévé. Egy év múlva, április 19-én századparancsnokká nevezték ki, majd április 17-én kapta meg az adjutáns szárnyat, majd április 21-én a frontról Őfelsége kíséretébe utasították. Illarion Nikolaevichet 1863. április 16-án léptették elő századossá, 1864. április 4-én pedig ezredessé. 1866. szeptember 17-től október 17-ig Illarion Nikolaevich a legfelsőbb parancsra a wertembergi hercegnél tartózkodott Őfelsége szentpétervári tartózkodása alatt.

1867. április 16-án megkapta a Szent Vlagyimir 4. fokozatú rend kitüntetést, és ugyanebben az évben, október 17-től október 29-ig a hellének királyánál volt, őfelsége szentpétervári tartózkodása alatt. 1869. augusztus 30-án megkapta a II. fokozatú Szent Anna rend kitüntetést, 1871. augusztus 17-én Cetinje városába küldték, a betűtípusból való érzékelésért Őfelsége, az újszülött fia nevében. Nikolai montenegrói herceg - Daniel Sándor, és megkapta a Dániel herceg I. fokozatát.

1872. március 10-től április 26-ig Vilmos badeni herceg alatt volt, április 17-én a Szent Vlagyimir 3. fokozatú rend kitüntetést kapott. 1873. december 15-től 1874. január 20-ig a dán koronahercegnél volt.

Illarion Nyikolajevicset a szolgálatban elért kitüntetésért vezérőrnaggyá léptették elő, kinevezték Őfelsége kíséretébe, és besorozták a hadsereg gyalogságába. Az 1877-1878-as háború kitörésével Kisinyovba küldték őfelsége alárendeltségébe, április 18-án a Legfelsőbb a Duna Hadsereg augusztusi főparancsnokává nevezte ki. Miután 1877. június 9-én az orosz csapatok átkeltek a Dunán, Galatsa városánál, Illarion Nyikolajevicset a szuverén császár az ellenséges partra küldte Zsukov tábornok különítményében, hogy kinyilvánítsa a monarchia kegyeit a harcoló csapatoknak. valamint a Katonai Rend jelvényeinek kiosztására, Őfelsége személyes kinevezésére.

Június 25-től a 9. hadsereg hadtesténél volt, amellyel részt vett a Nikopol erődhöz vezető megmozdulásban, és annak átvételekor kitüntetésért arany szablyát kapott a bátorság feliratával. Ugyanezen év július 7-én Illarion Nyikolajevicset a legfelsőbb parancsra Szentpétervárra küldték, hogy vegye vissza a Nikopol erődben elvett transzparenseket. Illarion Nikolaevich ezüst monogramot kapott az aktív hadseregben a szuverén császár alatti tartózkodása emlékére.

1880. augusztus 30-án a legfelsőbb parancsnokság I. fokú Szent Sztanyiszláv Renddel tüntette ki, 1881-ben Friedrich hesseni földgróf, pétervári tartózkodása alatt, 1883-ban pedig Miklós montenegrói herceg. Sándor nyugvó császár moszkvai tartózkodása alatt a bosai Szent Koronázás alkalmával. 1885. január 1-jén a Szent Anna-rend I. fokozatával tüntették ki, 1885. augusztus 30-án a honvédségi gyalogsági tartalékba való beiratkozással altábornaggyá léptették elő, 1888. június 2-án pedig elbocsátották. 1904-ben halt meg.

Család

Felesége (1857. május 12. óta) - Alexandra Alekszandrovna Golicina hercegnő (1823-1918), az udvar díszleánya, A. F. Golicin államtitkár lánya és a kutaisovói Rozhdestveno birtok örököse (Zvenigorod kerületben). S. D. Seremetev gróf szerint „Alina Tolsztaja muzikális volt, nagyon jól komponált és zongorázott. Férje tompa volt, tele volt fontossággal és eredményességgel, felesége, minden tehetségével, nem volt nélkülözhetetlen a tettetés és ragaszkodás, és túl ideges. Furcsa, kicsi összehúzott szemekkel improvizált, és gyakran "szenvedélyes állapotban volt". A "Nem, nem téged szeretlek olyan szenvedélyesen" című románca nagyon jó volt. Néha idegrohamai voltak. Neveltetése szerint teljesen idegen volt, félreértettnek tűnt, és az álmodozás légkörében élt . Házasságban született:

Katonai rangok Díjak

orosz [3] :

külföldi:

Jegyzetek

  1. ↑ S. D. Seremetyev. A 60-as évek Pétervári Társasága// Emlékiratok. - M., 2001.
  2. ↑ TsGIA SPb. f.19. op.125. d.1147. Val vel. 6. A Téli Palota udvari templomának anyakönyvei.
  3. ↑ 1 2 A tábornokok listája szolgálati idő szerint . SPb 1885

Források