Vaszilij Gavrilovics Tikhonov | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1909. június 15 | |||||||||||||||||||||||||
Születési hely | település Ulen , Minusinsk Uyezd , Jenyiszej kormányzóság [1] | |||||||||||||||||||||||||
Halál dátuma | 1976. szeptember 6. (67 éves) | |||||||||||||||||||||||||
A halál helye | Abakan , Khakassia | |||||||||||||||||||||||||
Affiliáció | Szovjetunió | |||||||||||||||||||||||||
A hadsereg típusa | légierő | |||||||||||||||||||||||||
Több éves szolgálat | 1930-1970 _ _ | |||||||||||||||||||||||||
Rang |
légiközlekedési altábornagy |
|||||||||||||||||||||||||
parancsolta |
18. gárda bombázó repülési osztály 2. gárda bombázó repülőosztály 15. gárda bombázó repülõosztálya Harkovi Felső Katonai Parancsnokság és Mérnöki Iskola |
|||||||||||||||||||||||||
Csaták/háborúk | A Nagy Honvédő Háború | |||||||||||||||||||||||||
Díjak és díjak |
|
Vaszilij Gavrilovics Tyihonov ( 1909. június 15., Ulen - 1976. szeptember 6., Abakan ) - szovjet katonai vezető , légiközlekedési altábornagy (1959.05.25.), a Szovjetunió hőse (1941.09.16.)
Az Ulen rézbánya falujában született , ma Khakassia Shirinsky kerületében, munkáscsaládban. orosz . 1931 -től az SZKP (b) / SZKP tagja . A 7 éves iskola elvégzése után bányászként dolgozott az anzhersi szénbányák bányájában [2] .
1930. november 10-én besorozták a Vörös Hadseregbe , és besorozták a Vörös Hadsereg katonájaként a Bajkál-túli haderőcsoport 41. légiflottájába Chita városában . Decemberben a Primorszkij területhez tartozó Szpasszk város 18. kisiskolájába küldték, majd 1931 májusától az OKDVA légierő 18. repülődandár 40. repülőszázadánál szolgált őrszolgálatosként. . Decemberben a Vörös Hadsereg Légierejének Katonai Elméleti Iskolába küldték tanulni. Red Banner Komszomol Leningrádban. 1932 júniusában áthelyezték az engelsi 14. katonai pilótaiskolába gyakorlati repülési tanfolyam elvégzésére. 1933 decemberében a voronyezsi Moszkvai Katonai Körzet légierejének 50. nehézbombázó századához osztották be, ahol fiatal pilótaként és hajóparancsnokként szolgált. 1934 júliusában a századot átcsoportosították a Távol-Keletre, és a Bajkál-túli Haderőcsoport légiereje 101. légi dandárjának része lett. 1936 decemberében az OKDVA légierő 67. repülődandárának 78. nehézbombázó századához helyezték át, ahol hajó- és különítményparancsnoki beosztást töltött be. 1938 júliusában Tyihonov főhadnagyot nevezték ki pom. század parancsnoka a 22. légiezredben, amely a 2. különálló vörös zászlós hadsereg légierejének része volt. 1939 februárjától ideiglenesen ennek az ezrednek a századát irányította. 1940-ben az ezredet nagy hatótávolságú bombázó ezredté szervezték át, és a 31. vegyes légi hadosztály része lett. 1941. június 21-én a hadosztállyal együtt megkezdték a nyugat felé történő átcsoportosítást [3]
Nagy Honvédő HáborúA háború kezdetén, 1941 júliusában az ezred megérkezett az északnyugati frontra a Szent István-vidékre. Bologoe és onnan részt vett az ellenség fontos katonai és ipari célpontjainak bombázásában. Augusztusban Tyihonov százados, ennek az ezrednek a századparancsnoka a DBA 81. nagy hatótávolságú bombázó légi hadosztályának tagjaként 3 sikeres bevetést hajtott végre Berlinbe, amiért a rendelettel elnyerte a Szovjetunió hőse címet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1941. szeptember 16- án a Lenin-rend kitüntetésével és az " Aranycsillag" éremmel (515. sz.). 1941 szeptemberében átvette a Legfelsőbb Főparancsnokság 579. különálló nagy hatótávolságú bombázórepülőezredének parancsnokságát. Decemberben az ezred a 17. bombázó légi hadosztály részévé vált, és átkeresztelték az ADD 751. repülőezredévé. 1942 márciusában a parancsnokság harci küldetéseinek sikeres teljesítése érdekében az ezredet átnevezték 8. gárda repülőezredre, DD. 1943 júniusában az ezred alapján megalakult az ADD 8. gárda légi hadosztálya, melynek parancsnokává Tyihonov ezredest nevezték ki. Az irányítása alá tartozó hadosztály egyes részei a Vörös Hadsereg támadó hadműveleteit végezték Orjol, Belgorod, Poltava, Brjanszk, Roszlavl és Szmolenszk irányában, valamint bombacsapásokat hajtottak végre a Leningrádi Fronton az ellenséges tüzércsoport ellen Bezzabotnoye térségében. 1944-ben a hadosztály sikeresen működött a fehérorosz és a minszki offenzíva hadműveletekben, valamint bombázott katonai célpontokat Németországban, Romániában, Lengyelországban és Magyarországon. A parancsnokság harci küldetésének sikeres végrehajtásáért ezredei „Roslavl” és „Rzsevszkij” nevet kaptak, és megkapták a Vörös Zászló Rendjét, maga a hadosztály pedig az „Orlovskaya” nevet. 1945 februárjában a hadosztályt a 18. légihadsereg DA részeként 18. gárdabombázó Oryol-Budapest repülőhadosztályra keresztelték [3] . Tyihonov tábornok 21 bevetést hajtott végre a háború éveiben [4] .
A háború utáni időszakA háború után Tihonov repülési vezérőrnagy továbbra is ezt a hadosztályt irányította. Feloszlatása után, 1946 decemberétől helyettesként tevékenykedett. A DA hadosztály Vörös Csillag 73. repülőkiegészítő rendjének parancsnoka. 1947 augusztusától a 2. gárda bombázó repülési Sevastopol-Berlin hadosztály DA parancsnoka volt . 1950 decemberétől 1952 októberéig a Felső Katonai Akadémián tanult. K. E. Voroshilov , amely után helyettest neveztek ki. a 81. gárda bombázó légihadtestének parancsnoka. 1953 augusztusában ideiglenesen a DA 43. légihadseregének 15. gárda nehézbombázó légiosztályát vezette, majd helyettese volt. parancsnoka és 1. helyettese. ennek a hadseregnek a parancsnoka. 1960 novembere óta V. G. Tikhonov légiközlekedési altábornagy - 1. helyettes. parancsnoka és a 43. rakétahadsereg Katonai Tanácsának tagja. 1962 májusában a Harkovi Felső Repülőgépészeti Katonai Iskola élére nevezték ki [3] .
1970. augusztus 5-én tartalékba helyezték. Moszkva hősvárosában élt . 1976. szeptember 6- án halt meg . Végrendelete szerint Abakan városában [2] [5] temették el .
V. G. Tikhonov nevét a "Szibériai harcosoknak" emlékmű-együttes lapjára vésték.
"Szibériai harcosok" emlékkomplexum, Lenino-Snegirevsky Hadtörténeti Múzeum .