Joghatóság – az első fokon vizsgálandó ügyek elosztása a bíróságok között – egy konkrét bíróság felállítása, amely ezt az ügyet vizsgálja. A joghatóság magában foglalja mind az egyik vagy másik bíróságra ruházott hatáskört vagy felhatalmazást egy ügy eldöntésére, mind az érintett személyeknek az adott illetékes bíróságnak engedelmeskedni kötelességét.
A joghatóság általános elvei a következők:
A különböző ügyek bírósági kategóriák szerinti megoszlása két jellemzőn alapul:
Az ügyek jellege szerinti illetékesség a felek megállapodásával nem változtatható meg, míg a személyes ismeret nem csak megegyezéssel, hanem hallgatólagos e bíróság illetékességének alávetésével is módosítható. Az ügyek jellege szerinti illetékességet maga a bíróság határozza meg, függetlenül a felek megjelölésétől; a személyi illetékességgel kapcsolatban maga a bíróság nem veszi figyelembe a kérdést, illetékesség hiánya miatt csak az érdekelt kezdeményezhet vitát.
Amellett, hogy az általános hatáskörű és a különleges bíróságok között eltérő az ügyek jellege, az első- és másodfokú bíróságok, valamint a szövetségi és világbíróságok között is különbség van az ügyek jellegében.
A személyi joghatóság (más néven relatív vagy területi) meghatározó elve főszabályként az alperes lakóhelye. A területükön külön élő legősibb népek között a joghatóságot az alperes születési helye vagy származása alapján határozták meg. A társadalmi élet fejlődésével, a gazdasági erők mozgásával az ősi joghatósági elv mellé a lakóhely elve is bekerült. Ezt a két joghatósági alapot a római jog elfogadta; mindkettő gyakran egybeesett; minden polgár a városi (községi) és a tartományi magisztrátusok joghatósága alá tartozott. A római jog németországi befogadásával a származás elve elvesztette eredeti értelmét, és a lakóhely elve vált uralkodóvá.
Az általános tudomáson túlmenően a jogszabályok különleges megismerési okokat is lehetővé tesznek bizonyos esetekben, amelyekre az általános szabály alóli kivétel formájában az alperes lakóhelye vagy lakóhelye szerinti kerülettől eltérő bíróság illetékessége vonatkozik. Ez a joghatóság vagy feltétel nélkül kötelező, vagy választható (azaz a felperesnek joga van választani az általános és a különleges illetékesség között).
Az ingatlan helye szerinti illetékesség feltétel nélküli: az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog és egyéb dologi igényt, vagyoni szolgalmi jogot, földilletéket stb. az utóbbi helyén kell előterjeszteni. Sokkal célszerűbb és könnyebben megoldható a valós jogviszonyokból eredő viták a vitatott alany helyén, amikor például területfelmérésre, határellenőrzésre, körforgalmi személyeken keresztül történő tájékozódásra van szükség, stb.
Választható különleges joghatóság engedélyezhető például a szerződés teljesítésére vonatkozó igényekben. Itt a joghatóságot a szerződés teljesítésének helye határozza meg. Emellett a bûncselekménybõl eredõ igények esetében választható joghatóság is fennállhat. A polgári kereset összevonható büntetőperrel, majd azt a bűncselekmény elkövetésének helyén a bíróságon tárgyalják; de ha konkrétan ilyen keresetet indítanak, akkor annak megismerését az általános szabályok határozzák meg.
Különleges (különleges) illetékességi okok közé tartozik még a jogi személy (alperes) fióktelepének vagy képviseletének elhelyezkedése, maguknak az ügyeknek a belső és külső kapcsolata, például viszontkereset benyújtása esetén; az örökség megnyílásának helye, azaz az öröklési ingatlan helye.
A polgári ügyek ilyen típusú joghatóságain kívül létezik szerződéses illetékesség is. A peres felek jogosultak a joghatóságra vonatkozó szabályoktól eltérni, és az általuk választott bíróságon tárgyalást kérni. A felek a szerződés megkötésekor előre meghatározhatják azt a bíróságot, amelyhez vitájuk illetékes.
A büntetőeljárásban az illetékesség tárgyi és helyi hatáskörre oszlik. Az első meghatározza, hogy az ügy melyik bírói szervhez tartozik (békebíró vagy járásbíróság stb.), és alanynak nevezik, mivel az egyes bírói testületek hatáskörének fokát az illetékességük alá tartozó alanyok határozzák meg. A második a bírói hatalom megosztására vonatkozik az azonos kategóriájú, de különböző települések bírói testületei között, azaz meghatározza, hogy egy adott ügyet melyik bíróság (egy adott szekció vagy más osztály bírója) tárgyaljon.
Az alanyi joghatóság pedig általános és különlegesre oszlik, amelyeket a személyek egy bizonyos csoportjára vagy az ügyek egy kategóriájára állapítanak meg. A joghatóság közintézmény. A törvény azáltal, hogy bizonyos cselekményekre felhatalmazza az igazságszolgáltatást, megtiltja számára, hogy túllépje hatásköre határait, és semmisnek ismeri el mindazokat a cselekményeket, amelyekre nem volt felhatalmazása. A büntetőbíróságnak a joghatóság megsértésével hozott ítéletei soha nem lehetnek bírói határozat ereje.
A joghatósági intézmény nyilvános jellegéből az is következik, hogy a büntetőeljárásban az önkéntes bíráskodás alapvetően elfogadhatatlan.
A területi illetékesség fő alapja a modern büntetőeljárásban a bűncselekmény helye, mert sehol sem lehet olyan sikerrel feltárni és olyan teljességgel kivizsgálni a büntetőjogi bizonyítékokat, mind az előzetes nyomozás, mind a tárgyalás során, mint magán a területen, ahol a bűncselekményt elkövették.
A bûncselekmény elkövetési helyén azt a területet kell érteni, ahol a bûncselekmény teljes jogi elemét végrehajtották. Ha egy bûncselekmény egyetlen cselekménybõl áll (csapás sértõdéskor, sebzés stb.), ez a rendelkezés nem vet fel kétséget; de ha a bűncselekmény jogi elemét bizonyos következmények bekövetkezése határozza meg, vagy ha a cselekmény az elkövető több cselekményéből áll, akkor jelentős nehézségek merülnek fel (ha pl. életveszélyes halálos sérülés történik kerületében követték el, és a másik kerületében haláleset következett, vagy az egyik helységben pénzjeleket hamisítottak, és a másikban valósult meg, vagy a lopást több lépésben követték el, vagy a bűncselekmény folyamatban van).
Ilyen esetekben az illetékességet az a hely határozhatja meg, ahol az ebben a büntetőügyben vizsgált bűncselekmények nagy részét elkövették, vagy amelyek közül a legsúlyosabbat követték el, a folyamatban lévő és folytatódó bűncselekményeknél pedig az a hely, ahol az utolsó bűncselekmények történtek.
![]() |
|
---|