Tacitus (holdkráter)

Tacitus
lat.  Tacitus

Egy kép a Lunar Orbiter - IV szondáról .
Jellemzők
Átmérő39,8 km
Legnagyobb mélység2840 m
Név
NévnévPublius Cornelius Tacitus (kb.55-120) - ókori római történész. 
Elhelyezkedés
16°12′ dél SH. 18°57′ kelet  / 16,2  / -16,2; 18.95° S SH. 18,95° K pl.
Mennyei testHold 
piros pontTacitus
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Tacitus kráter ( lat.  Tacitus ) egy nagy becsapódási kráter a déli féltekén, a Hold látható oldalán . A nevet az ókori római történész, Publius Cornelius Tacitus (kb. 55-120) tiszteletére adták, és a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió 1935-ben hagyta jóvá. A kráter kialakulása a késő-imbriai időszakra utal [1] .

A kráter leírása

A Tacitus kráter legközelebbi szomszédai az Al-Mamun kráter nyugaton; Abu-l-Fida kráter nyugat-északnyugaton; Descartes kráter északnyugaton; a Kant - kráter északon; a Kirill kráter északkeleten és a Katarina kráter kelet-délkeleten. A krátertől délre egy Abul-Fida kráterlánc található , melynek elemei a Tacitus F, G és H szatellitkráterek [2] . A kráter középpontjának szelenográfiás koordinátái 16°12′ D SH. 18°57′ kelet  / 16,2  / -16,2; 18.95° S SH. 18,95° K g , átmérője 39,8 km 3] , mélysége 2840 m [4] .


A Tacitus kráter sokszög alakú, keleti részén kinyúló, közepesen elpusztult. A duzzadás kissé enyhült, de megőrizte a meglehetősen világos körvonalakat, a hullámzás északi részén mélyedés található. A sánc belső lejtése teraszszerű szerkezet simított maradványaival. A sánc magassága a környező terület felett eléri az 1020 métert [1] , a kráter térfogata megközelítőleg 1100 km³ [1] . A tál alja keresztezett, a belső lejtő északi részéből keskeny gerinc nyúlik ki, amely egy kis, mintegy 500 m magas középső csúcsot ér el [5] .

Műholdkráterek

Tacitus Koordináták Átmérő, km
A 17°28′ dél SH. 20°28′ K  / 17,47  / -17,47; 20.46 ( Tacitus A )° D SH. 20,46° K pl. 10.2
B 14°03′ dél SH. 20°27′ K  / 14.05  / -14.05; 20.45 ( Tacitus B )° S SH. 20,45° K pl. 12.2
C 13°42′ dél SH. 19°47′ hüvelyk  / 13,7  / -13,7; 19.79 ( Tacitus C )° S SH. 19,79° K pl. 9.0
D 13°31′ dél SH. keleti szélesség 20°55′  / 13,52  / -13,52; 20.92 ( Tacitus D )° S SH. 20,92° K pl. 22.6
E 13°57′ dél SH. 20°08′ hüvelyk  / 13,95  / -13,95; 20.13 ( Tacitus E )° S SH. 20,13° K pl. 8.8
F 17°05′ dél SH. 17°33′ kelet  / 17.09  / -17.09; 17.55 ( Tacitus F )° D SH. 17,55° K pl. 9.8
G 17°28′ dél SH. 18°14′ hüvelyk  / 17,46  / -17,46; 18.23 ( Tacitus G )° D SH. 18,23° K pl. 6.1
H 17°50′ dél SH. 18°31′ hüvelyk  / 17,83  / -17,83; 18.52 ( Tacitus H )° S SH. 18,52° K pl. 5.8
J 14°59′ d SH. 19°35′ hüvelyk  / 14,99  / -14,99; 19.59 ( Tacitus J )° S SH. 19,59° K pl. 2.7
K 13°07′ dél SH. 19°59′ hüvelyk  / 13,12  / -13,12; 19.99 ( Tacitus K )° S SH. 19,99° K pl. 3.5
L 14°24′ dél SH. 20°54′ K  / 14,4  / -14,4; 20.9 ( Tacitus L )° S SH. 20,9° K pl. 4.1
M 13°58′ d SH. 21°29′ hüvelyk  / 13,97  / -13,97; 21.48 ( Tacitus M )° S SH. 21,48° K pl. 5.9
N 16°57′ d SH. 19°26′ hüvelyk  / 16,95  / -16,95; 19.43 ( Tacitus N )° S SH. 19,43° K pl. 6.8
O 13°56′ dél SH. 21°53′ kelet  / 13,94  / -13,94; 21.89 ( Tacitus O )° S SH. 21,89° K pl. 4.7
K 18°00′ dél SH. 20°28′ K  /18 SH. 20,46° K pl. / -18; 20.46 ( Tacitus Q ) 4.3
R 16°42′ dél SH. 19°41′ hüvelyk  / 16,7  / -16,7; 19.69 ( Tacitus R )° S SH. 19,69° K pl. 5.0
S 14°30′ dél SH. 19°05′ hüvelyk  / 14,5  / -14,5; 19.09 ( Tacitus S )° S SH. 19,09° K pl. 8.9
x 15°53′ dél SH. 18°10′ hüvelyk  / 15,89  / -15,89; 18.17 ( Tacitus X )° S SH. 18,17° K pl. 3.8

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Lunar Impact Crater Database . Losiak A., Kohout T., O'Sulllivan K., Thaisen K., Weider S. (Lunar and Planetary Institute, Lunar Exploration Intern Program, 2009); frissítette Öhman T. 2011-ben. Archív oldal .
  2. ↑ Tacitus kráter a LAC-96 térképen . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2019. április 28.
  3. ↑ A Nemzetközi Csillagászati ​​Unió kézikönyve . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2018. július 5.
  4. ↑ John E. Westfall Holdterminátor atlasza, Cambridge Univ. Nyomja meg (2000) . Hozzáférés időpontja: 2016. február 14. Az eredetiből archiválva : 2014. december 18.
  5. ↑ 1 2 Naosuke Sekiguchi, 1972. Katalógus a látható féltekén lévő Hold-kráterek központi csúcsairól és padlózati objektumairól. University of Tokyo Press és University Park Press.

Linkek