Szerbia statisztikai régiói ( szerbül Statistichki regioni Srbije ) olyan területi objektumok, amelyeket bizonyos kritériumok szerint osztanak ki statisztikai megfigyelés céljából ebben az országban . A területek az EU-szabványoknak megfelelően vannak kialakítva, és statisztikai, nem közigazgatási régiók és (vagy) körzetek, ezért nem kapnak jogi státuszt [1] .
2009-ig a statisztikai megfigyelés céljából az országot három régióra osztották [2] :
2009 júliusában a szerb parlament törvényt fogadott el, amely hét statisztikai régióra osztja fel az országot. E besorolás szerint ezek a következők voltak [1] :
Ezeknek a területeknek a határait nem azonosították megfelelően, számos különböző térkép jelent meg a sajtóban a régió különböző határaival, például Raskán , Pomorva megyében és így tovább.
2010 elején a statisztikai régiók számának csökkentésének gondolata érvényesült. Ennek oka az első osztódás utáni egyenetlen népesség [3] volt . Így a Vajdaságban mintegy kétmillió ember élt, a nyugati régió pedig nem több mint nyolcszázezer [4] . Az új felosztás szigorúan az EU Statisztikai Területi Egységek Nómenklatúráján alapult, és két első szintű területi egységet ( francia nomenclature des unités territoriales statistiques , NUTS1, népességszám 3-7 millió fő) tartalmazott: Szerbia-Észak (RS1 kód), ill. Szerbia -dél (RS2). Második szintű területi egységek (NUTS2, lakosságszám 800 ezertől 3 millió főig): Vajdaság (RS11) és Belgrádi körzet (RS12) - együtt alkotják Szerbia-Északot; Šumadija és Nyugat-Szerbia (RS21), Dél- és Kelet-Szerbia (RS22), valamint Koszovó és Metohija Autonóm Tartomány (RS23) - Szerbia-dél. A második szint területi egységei viszont a harmadik szint területi egységeire oszlanak (NUTS3, lakosságszám 150-800 ezer fő). 29 van országszerte.
Valószínűleg két fő mutató, amely bármely országra jellemző , a demográfiai helyzet és a bruttó hazai termék dinamikája . Szerbiában a népszámlálást 2011. október 1-15-én hajtották végre, szinte közvetlenül az EU területi egységeinek nómenklatúrája szerinti statisztikai régiók bevezetése után. A GDP adatok 2010-re vonatkoznak. Az adatok az 5 régióból csak 4 régióra vonatkoznak. Koszovóról és Metohiáról ilyen vagy olyan okból nem állnak rendelkezésre megbízható információk [5] .
| vidék | 2002 lakosságszám (ezer fő) / az összes %-ában |
2011. lakosságszám (ezer fő) / az összes %-ában |
2010 GDP (millió euró) / a teljes mennyiség %-ában |
| Szerbia-Észak | 3608 / 48,1% | 3556 / 49,9% | 19049,7 / 66,0% |
| Belgrád | 1576 / 21,0% | 1639 / 23,0% | 11546,1 / 40,0% |
| Vajdaság | 2032 / 27,1% | 1917 / 26,9% | 7503,6 / 26,0% |
| Szerbia-dél | 3890 / 51,9% | 3565 / 51,0% | 9834,3 / 34,0% |
| Šumadija és Nyugat-Szerbia | 2137 / 28,5% | 2013 / 28,3% | 5641,8 / 19,5% |
| Dél- és Kelet-Szerbia | 1753 / 23,4% | 1551 / 21,8% | 4192,5 / 14,5% |
| Teljes | 7498 / 100% | 7121 / 100% | 28985,1 / 100% |
A táblázatból kitűnik, hogy a gyakorlati népességegyenlőség mellett Szerbia-Észak a gazdaságban vezető helyet foglal el, 2010-ben a GDP 65%-át állítja elő. Ezt a pozíciót elsősorban a belgrádi régió határozza meg: a munkaerő 20%-a állítja elő Szerbia GDP-jének 40%-át. Ezt mind a kedvező földrajzi helyzet, mind a régóta kifejtett ipari potenciál, a közigazgatási és politikai központ státusza egyaránt befolyásolja. A Szerbia-déli, hegyvidéki területek lemaradását évtizedekkel ezelőtt határozták meg. Bár néhány pozitív várakozás fűződik az E75-ös európai út helyi szakaszának fejlesztéséhez [6] .
Számos állami és közéleti személyiség, újságíró látott politikai hátteret egy ilyen megosztottságban. Kezdetben a kormány ígéretet tett arra, hogy a régiónkénti felosztást csak statisztikai szükségletek, a jelentési adatok tervezésének és rendszerezésének javítása érdekében hajtják végre. 2009 végére azonban Boris Tadic elnök felszólította, hogy ne álljunk meg a gazdasági övezetek felosztásánál, hanem ruházzuk fel valódi hatalommal a régiókat, egészen az alkotmány módosításáig ennek a kérdésnek a megoldása érdekében. A jobbközép ( liberális-konzervatív ) G17+ párt vezetői, Mladjan Dinkic és Bosko Nicic kijelentették, hogy „a statisztikai régióknak autonómmá kell válniuk, mint például Vajdaság. Szerbiának ezen autonóm régiók közösségévé kell válnia. Minden régiónak meg kell találnia a partnerét az Európai Unió soraiban, hogy pénzügyi segítséget kapjon tőle.” Ennek alapján a „Stratégiai Kultúra Alapítvány” elemző forrás úgy ítélte meg, hogy a szövetségi Jugoszlávia rendszerét annak összeomlásának és a szerbiai befolyásos etnikai csoportok Magyarország, Románia, Bulgária, Törökország és Albánia által finanszírozott alkotmányos megszilárdításának előestéjén lemásolták. [7] . Vajdaság státusának autonómiáról köztársasággá alakítására irányuló felhívások 2011 közepe óta hangzanak el (bár nem találtak többé-kevésbé széles körű támogatást) [8] . A statisztikai régiók bevezetése után problémák merültek fel Szandzsákban , ahol a lakosság jelentős része bosnyák . Ezt a területet a NUTS3 szintű Zlatibor és Raši körzetek osztották fel . Ez a bosnyákok hatalmas követeléséhez vezetett, hogy egyetlen statisztikai területté egyesítsék őket [5] .
Martynov V. Regional features of modern Serbia // Mirovaya ekonomika i mezhdunarodnye otnosheniya : zhurnal. - 2012. - 12. sz . - S. 58-63 . — ISSN 0131-2227 .