Spiridonov, Szemjon Lavrovics
| Szemjon Lavrovics Szpiridonov | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Születési dátum | 1911 | |||||||||||||||||||||||||||
| Születési hely | Pochinok, Vjazemszkij Ujezd , Szmolenszki kormányzóság , Orosz Birodalom | |||||||||||||||||||||||||||
| Halál dátuma | 2003. április 5 | |||||||||||||||||||||||||||
| A halál helye | Moszkva , Oroszország | |||||||||||||||||||||||||||
| Affiliáció | Szovjetunió | |||||||||||||||||||||||||||
| A hadsereg típusa | tüzérségi | |||||||||||||||||||||||||||
| Több éves szolgálat | 1931-1963 _ _ | |||||||||||||||||||||||||||
| Rang |
altábornagy |
|||||||||||||||||||||||||||
| Rész | 250. légelhárító tüzérezred | |||||||||||||||||||||||||||
| Csaták/háborúk |
Nagy Honvédő Háború , Szovjet-Japán háború Koreai Háború |
|||||||||||||||||||||||||||
| Díjak és díjak |
|
|||||||||||||||||||||||||||
Szemjon Lavrovics Szpiridonov ( 1911-2003 ) - szovjet katonai vezető, altábornagy (1960).
Életrajz
1911. február 2-án született a Szmolenszki tartomány Vjazemszkij körzetében, Pochinok faluban [1] .
1929-ben érettségizett Vjazmában, és lakatos tanulóként kezdte pályafutását a Szojuztrans 2. számú moszkvai autóraktárában. 1931-ben behívták a Vörös Hadseregbe, és a moszkvai hadmérnöki iskolába küldték tanulni. Feloszlatása után a leningrádi Vörös Zászló Egyesített Hadmérnöki Iskolába helyezték át, ahol kitüntetéssel végzett.
1935-ben a szevasztopoli légelhárító tüzériskola kadétszakaszának parancsnokává, 1937 áprilisában a légelhárító tüzér zászlóalj vezérkari főnökévé nevezték ki. 1938 júniusában a Moszkvai Katonai Elektrotechnikai Iskolába helyezték át a kadétokból álló zászlóalj parancsnokaként, majd két évvel később az M. V. Frunze Katonai Akadémiára küldték, amelyet a háború kitörése miatt nem tudott befejezni. 1941. június 25-én S. L. Spiridonov őrnagyot kinevezték a 250. légelhárító tüzérezred vezérkari főnökének, amely a moszkvai légvédelmi övezet 1. hadtestéhez tartozott. Az öt hadosztályból álló ezred lefedte a főváros légvédelmének északkeleti szektorát ( Reutovo , Golyanovo ), és részt vett az ellenséges Moszkva elleni légitámadások visszaverésében, amelyek 1941 augusztusában-novemberében tetőztek. 1941 októberében Szpiridonov egy légelhárító géppuskás csoportot (20 ágyú és 5 géppuska) vezetett az ellenséges harckocsik és motoros oszlopok ellen Rogacsov irányban; a több napig tartó egyenlőtlen csaták miatt a csoport 6 ellenséges tankot kiütött, és három napig késleltette az ellenség előretörését - S. L. Spiridonov a Vörös Zászló Rendjét kapta.
1942 októberében Szpiridonovot kinevezték az 523. légvédelmi tüzérosztály vezérkari főnökévé. 1943 júniusától az 59. légelhárító tüzérosztály parancsnoka volt, amely a moszkvai, nyugati, délnyugati, központi légvédelmi front része volt. 1945 nyarán Szpiridonov az 1. távol-keleti front Primorszkij hadserege 92. légvédelmi hadosztályának parancsnokaként részt vett a Kwantung-hadsereg legyőzésében.
S. L. Spiridonov 1946-1947-ben az Északnyugati Légvédelmi Körzet 1. gárda légelhárító tüzérosztályának parancsnoka volt. 1948-ban végzett az F. E. Dzerzsinszkij Katonai Tüzér Akadémia felsőbb légvédelmi tüzér szakán , és a Moszkvai Légvédelmi Körzet 76. légelhárító tüzérosztályának parancsnokává nevezték ki.
1950-ben Spiridonovot a KNK -ba küldték : az 52. légvédelmi tüzérosztály parancsnokaként és a kínai légvédelmi tüzércsoport parancsnokaként Sanghaj légvédelmének megerősítésén dolgozott (1980-ban „Harcoltunk a Kínai Népköztársaság" [2] ). Miután 1952-ben visszatért Moszkvába, a Vezérkar Katonai Akadémiáján végzett, és a Moszkvai Légvédelmi Körzet harci kiképzési osztályának vezetőjeként (1953-1954), a Szovjetunió Légvédelmi Erők harci kiképzési osztályának vezetőjeként szolgált. (1954-1957), parancsnok első helyettese, ill. ról ről. az észak-kaukázusi légvédelmi hadsereg parancsnoka (1957-1959), a moszkvai légvédelmi körzet 3. légvédelmi hadtestének parancsnoka, a jaroszlavli helyőrség vezetője (1960-1963). 1963-ban altábornagyi ranggal vonult nyugdíjba.
Elbocsátása után a katonai mozgósítási osztály vezetője, valamint az RSFSR Polgári Védelmének Autó- és Közúti Szolgálatának főhadiszállása volt; egy ideig (1980-1988) a Szovjetunió Járműipari Minisztériumának osztályát vezette [3] : a közúti közlekedés tudományos és műszaki információival foglalkozó központi hivatal helyettes vezetője volt.
Szobrászati portréját a Központi Légvédelmi Múzeumban állítják ki.
Egy családFelesége: Vera Ivanovna (szül. Szviridenko).
Gyermekek: Valentina (született 1939-ben), Tamara (született 1941-ben), Nina (született 1943-ban), Ljudmila (született 1949-ben).
Unokaöccse: Nyikolaj Jegorovics Dmitrijev vezérőrnagy (született 1931-ben)
Jegyzetek
- ↑ Egyes adatok szerint ( [1] 2014. április 7-i archív másolat a Wayback Machine -en , [2] 2016. június 30-i archív másolat a Wayback Machine -en ) Pocsinok falut ezt követően bekerült az Orosz Föderáció községi tanácsába . jelenlegi Vyazemsky kerület , mások szerint ( [3] Archív másolat 2016. június 10-én a Wayback Machine -nél , [4] Archív másolat 2016. június 24-én a Wayback Machine -nél ) - a jelenlegi Szafonovszkij kerület területén található. a szmolenszki régió ).
- ↑ Emléktöredék archiválva 2014. április 7-én a Wayback Machine -nél .
- ↑ Kostin A. A nagyvárosban 2014. április 7-i archív példány a Wayback Machine -n
Irodalom
- Golotyuk V. L., Tsapaev D. A. A Vörös Hadsereg légvédelmi erőinek parancsnoki állománya az 1941-1945-ös Nagy Honvédő és szovjet-japán háborúk során. - M. , 2012. - S. 377-378.
- A szerzők csapata . Nagy Honvédő Háború: hadosztályparancsnokok. Katonai életrajzi szótár / V. P. Goremykin. - M. : Kucskovói mező, 2014. - T. 2. - S. 308-310. - 1000 példányban. - ISBN 978-5-9950-0341-0 .
- Bondarenko A. "Fiery NSh" // Moszkva a frontvonalon. - M. : Veche, 2012. - 288 p. - P. 5-12. - ISBN 978-5-9533-6442-3 ( a cikk először a Krasznaja Zvezda újságban jelent meg 2001. február 15-én a 90. évforduló alkalmából)