1. zongoraszonáta (Medtner)

Az 1. zongoraszonátát N. K. Medtner írta 1895-1903 között, és a szerző egyik első műve. A szonáta 4 tételes, és a négy tételes szonáta klasszikus ábrázolása.

• 1.Allegro A szonáta melankolikus témája az egész műben jól érezhető. A szonáta egyfajta oktávos énekléssel kezdődik, amely a felső és az alsó regiszterekbe visszhangzik, majd a szonáta tempója felgyorsul, a fő témához juttatva a hallgatót. A másodlagos téma c-mollban íródott, és a múltra és a visszahozhatatlanra emlékeztet. A két téma konfliktusa hatalmas lendületet vesz fel az összes oktáv tartományában, és magában foglal mindent, amit korábban játszottak. Az első részben van egy coda - egy menet, amely hangsúlyozza és kiegészíti a mű ötletét.
• 2. Intermezzo A szonáta második része egy férfikórusra emlékeztető, középső regiszterekben szereplő dallam. A kulcs a c-moll, pont megfelelő, hogy a regiszter stabil közepén legyen. A ragyogó vége teljesen elmos minden reményt a legjobbra, és fokozatosan egy hangon alábbhagy.
• 3.Largo A menet meleg akkordjai melengetik a hallgatók lelkét, elfeledtetik az elmúlt részek minden baját, élményét. Csak néha lehet hallani az előzőleg lejátszott válaszokat, de ennek a résznek az ötlete még mindig világos és fényes. Ennek a résznek a vége hasonló, az összes hang egyetlen hangba olvad össze, amely szó szerint az utolsóig elhalványul, lehetővé téve a hang teljességének teljes érzékelését.
• 4.Finálé - Allegro risoluto Megkezdődött a küzdelem, bal kézben a skála passzusok erősítik a főtémát a jobbal. A tételben a mű fő gondolata összegződik, és a teljes szonáta F-dúrra zárul.