Skalnik, Václav

Václav Skalnik
Születési dátum 1776. június 29.( 1776-06-29 ) [1] [2]
Születési hely
Halál dátuma 1861. október 7.( 1861-10-07 ) [1] [2] [3] (85 évesen)
A halál helye
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Vaclav Skalnik ( cseh Václav Skalník ; 1776. június 29. [1] [2] , Prága vagy Hořín [d] [2] [4] - 1861. október 7. [1] [2] [3] , Marianske Lazne [4] ) - cseh tájépítész, dendrológus , botanikus . A Marianske Lazne parkváros megalkotója .

Életrajz

Kertész családban született.

Skalnik 1817-ben kezdte meg munkáját Marianske Laznéban . Goethe, aki 1820-ban járt a városban, nagyra értékelte a kertész fantáziáját a zord völgy praktikus tereprendezésével kombinálva. 1824-ben a tepeli kolostor apátja, Karl Kaspar Reitenberger Vaclav Skalnik dendrológust és botanikust nevezte ki a Marianske Lazne vezetőjévé. E két ember élénk levelezése mély és nagyon hasznos barátságról tanúskodik Marianske Lazne számára, hiszen együttműködésüknek köszönhetően a város több mint negyven év alatt nyerte el mai arculatát.

Vaclav Skalnik tervet dolgozott ki a mocsaras völgy lecsapolására. A fákat úgy ültette, hogy a nedvesség ne terjedjen át az épület területére. Skalnik tágas angol parkot alakított ki, teraszokat, kövezett gyalogutakat tervezett, hidakat épített a patakok felett, és szökőkutakat szerelt fel. A város mind a 40 forrása nem sérült meg az építkezés során, és nem került a föld alá.

Skalnik, mint a fejedelem, vezette a várost. Skalnik egy szegénykórház igazgatója is volt.

1861-ben bekövetkezett halála után fia, Karl Skalnik vette át a park kezelését.

Memória

Források

  1. 1 2 3 4 Václav Skalnik // http://en.isabart.org/person/51979
  2. 1 2 3 4 5 6 Cseh nemzeti hatósági adatbázis
  3. 1 2 Wurzbach D. C. v. Skalnik, Wenzel  (német) // Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich : enthaltend die Lebensskizzen der denkwürdigen Personen, welche seit 1750 in den österreichischen Kronländern geboren wurden oder darin gelebt. -1 Volume oder darin gelebt und . 35. - S. 46.
  4. 1 2 3 4 Képzőművészeti Archívum – 2003.