103. szimfónia (Haydn)
| 103. szimfónia | |
|---|---|
| Zeneszerző | |
| A nyomtatvány | szimfónia |
| Kulcs | Esz-dúr |
| Katalógus szám | Én:103 |
A Timpani Tremolo (H. 1/103) Esz-dúr 103. szimfónia Joseph Haydn tizenkét londoni szimfóniája közül a tizenegyedik, művében az utolsó előtti. A premierre 1795. március 2-án került sor Londonban .
A szimfónia páros zenekarra íródott (2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, timpánok és vonósok).
A "Timpani Tremolo" nevet az első tétel bevezetőjének köszönhetően kapta a szimfónia. A szimfónia témái közel állnak a népi német-osztrák és horvát dallamokhoz.
Kompozíció és premier
A szimfónia klasszikus négytételes szonáta-szimfónia ciklus.
I. rész - Allegro con spirito (gyorsan, lelkesedéssel), szonáta formában.
II. rész - Andante (lassan), dupla variációk.
III. tétel - Menuetto, összetett háromrészes forma trióval.
IV. tétel - Allegro con spirito, rondószonáta.
A 103. szimfónia egyike annak a tizenkét szimfóniának, amelyeket londoni koncertekre írtak. Haydn két angliai útját (1791-1792, 1794-1795) Johann Peter Salomon impresszárió szervezte . Haydn zenéjét már jóval azelőtt ismerték Angliában, hogy a zeneszerző odaérkezett volna, és a brit zenei közösség tagjai már régóta kifejezték azt a vágyat, hogy Haydn meglátogassa. A zeneszerző angliai fogadtatása nagyon lelkes volt. A 102., 103. és 104. szimfóniát G. Viotti „Operaversenyeire” írták a Királyi Színházban.
A londoni szimfóniák Haydn szimfonikus munkájának eredményei voltak. Ezek fejezik ki legvilágosabban a klasszikus szimfónia jellegzetes vonásait - egy négyszólamú szonáta-szimfónia ciklus, minden egyes rész bizonyos funkcióival, szerkezeti, formai jellemzőkkel. Ezek a szimfóniák a bécsi klasszikus iskola egyik csúcsát jelentik.
A 103. szimfóniát 1795. március 2-án mutatták be. A zenekar akkoriban szokatlanul nagy volt, körülbelül 60 főből állt. Az előadás a kísérő, Giovanni Battista Viotti hegedűművész és a zongoránál ülő Haydn vezényletével zajlott . A premier láthatóan sikeres volt.
A Timpani Tremolo Szimfónia premierje óta Haydn egyik legnépszerűbb szimfóniája lett. 1831-ben Richard Wagner hangszerelte zongorára.
A szimfónia körülbelül 30 percig tart.
Első rész
Az első rész lassú bevezetővel kezdődik. A távoli mennydörgésre emlékeztető timpani tremolo után egy tompa, kissé titokzatos bevezető téma hangzik el :
A bevezető a vidám mobil zenét , az Allegro -t indítja el , amely két különböző témára épül.
A főbuli témája azonnal bevezet minket az ünnep hangulatába. Táncos karaktere van, és a fő kulcsban kerül bemutatásra.
Eleinte vonós hangszerekkel szólal meg halkan és halkan a téma, majd az egész zenekarral hangosan.
A mellékrész témája is a tánckarakterben van. Haydn szimfóniáira nem jellemző a fő- és mellékszólam éles kontrasztja (például a 104. D-dúr szimfóniában a fő- és mellékrész azonos tematikus anyagra épül). Az oldalsó részt a kecsesség, a hang könnyedsége jellemzi. A domináns - B-dúr - hangnemben kerül bemutatásra. A keringőkíséret nagyobb lágyságot, az oboa hangzása pedig új színt ad a zenének. Karakterében az oldalrész közel áll a bécsi utcadalhoz:
Két különböző téma bemutatása alkotja a szonáta allegro bemutatását.
A fejlesztés során a kiállítás és a bevezető témája egyaránt fejlesztés alatt áll. A fő párt nincs teljesen fejlesztés alatt. Motívumokra oszlik, amelyek egymástól függetlenül fejlődnek, ami kiemeli azok kontrasztját. A téma felosztása az egyik legfontosabb fejlesztési módszer. Aztán jön a bevezető téma. A gyors tempó miatt elveszti visszafogott karakterét, bekerül az általános mozgásba. A témakidolgozás folyamatában a hangnemváltás is a fejlődés kötelező jele. D-dúrban megjelenik egy oldalrész. A dallamot a hegedűk játsszák, amit a fuvola visszhangoz. Így minden téma új lefedettséget kap - új tonalitást és zenekari színezést, kiéleződik a témák közötti különbség.
Az ismétlésben az oldalsó rész a főbillentyűben szólal meg.
A kódban a bevezető téma eredeti formájában jelenik meg. Egy ilyen keret nagyobb teljességet ad a műnek, és egyértelműbben indítja el az első rész gyors és vidám befejezését a főparti motívumai alapján.
Második rész
A gyors és szórakoztató első tétel után a második , az Andante megkönnyebbülést hoz. Ezek két téma variációi . A Variációk egy olyan munkaforma, ahol a téma az elején megszólal, majd többször megismétlődik módosított (variált) formában. A két téma variációit kettős variációnak nevezzük.
Az első témát Haydn vette át egy horvát népdalból. A téma narratív jellegű, vonós hangszerekkel lazán és nyugodtan szól. A kulcsa c-moll.
A második téma C-dúrban íródott. Vonzó, vidám, akaraterős karaktere van. A vonós csoporthoz fafúvósok és kürt csatlakoznak:
A témák közötti különbség ellenére sok közös vonás van bennük: egy negyedik off-bar mozdulat, egy hullámzó dallam, egy 4 lépéses emelés (F helyett F-éles).
Ezután kövesse a variációkat, felváltva az első és a második témában. Érdekes, hogy a moll, énekes témára vonatkozó variációk egyre feszültebben, izgatottabban szólalnak meg, a menetes dúrtémára készült variációk pedig lágyság, dallamosság jegyeit kapnak. Így kiéleződik a témákban rejlő kontraszt. Ez különösen észrevehető a codában , ahol a második téma energikus motívuma simán és könnyen hangzik.
Harmadik rész
A harmadik tételben , a menüettben Haydn a táncban rejlő kecsességet és hajlékonyságot hangsúlyos, hajszolt ritmussal ötvözi, a népi előadásában rejlő vonásokkal:
A középső tételben egy trió , a zenekar teljes hangját (tutti) felváltja a vonós hangszerek finom és lágy mozgása:
Végső
A finálé visszavezet minket az első rész ünnepi és táncos hangulatába.
A finálé középpontjában egy horvát népdalhoz közel álló, pörgős táncdal áll. A dallam a zenekar vonóscsoportjánál, a kürtök aranyló ütésének hátterében, egy erdei vadászkürt hívogató hangjára emlékeztet.
A mobil és light főtéma váltakozik más, karakterében hozzá közel álló témákkal.
Ilyen például Haydn Timpani Tremolo szimfóniája. A szimfónia mind a 4 részét szorosan összefűzi a néptáncdallamokra épülő zene ünnepi hangulata.
Irodalom
- Koenigsberg A.K., Mikheeva L.V. Joseph Haydn. 111 szimfónia. Kézikönyv-útmutató. - Szentpétervár. : Kult-inform-press, 2000. - 45-46 p. - ISBN 5-8392-0174-X.
- Kremlev Yu. A. Joseph Haydn. Esszé az életről és a kreativitásról. - M . : Zene, 1972. - 320 p.
- Novak L. Joseph Haydn. Élet, munka, történelmi jelentősége = Joseph Haydn. Leben, Bedeutung und Werk / Németből fordította D. Karavkin és Vs. Rozanov. -M .: "Zene", 1973. - 448 p. —10.000 példány.
- Prokhorova I. A. Külföldi zeneirodalom. A gyermekzeneiskola 5. osztálya számára. - 12. kiadás - M . : Zene, 1990. - 128 p.
Jegyzetek
Linkek
További olvasmányokhoz ajánlott: 104. szimfónia , e-moll szonáta , D-dúr szonáta .
 Tematikus oldalak | ||||
|---|---|---|---|---|
| ||||
| Joseph Haydn szimfóniái | ||
|---|---|---|
| ||