Szimonov, Valentin Ivanovics

Valentin Ivanovics Szimonov
Születési dátum 1930. március 8( 1930-03-08 )
Születési hely Művészet. Nizhne-Chirskaya , Surovikinsky kerület , Volgográdi terület , Orosz SZSZKSZ , Szovjetunió
Halál dátuma 2012
Ország
Tudományos szféra krisztallográfia
Munkavégzés helye Shubnikov Institute of Crystalography RAS
alma Mater Gorkij Állami Egyetem
Akadémiai fokozat A fizikai és matematikai tudományok doktora (1971)
Akadémiai cím professzor (1981)
tudományos tanácsadója N. V. Belov
Díjak és díjak E. S. Fedorov-díj (1991)

Valentin Ivanovics Szimonov ( 1930. március 8., Nyizsnye-Csirszkaja állomás , Surovikinszkij kerület , Volgográdi régió , RSFSR , Szovjetunió  - 2012 ) - szovjet és orosz krisztallográfus, az E. S. Fedorov-díj kitüntetettje (1991).

Életrajz

1930. március 8-án született Nizhne-Chirskaya faluban, Volgográd megyében.

1955-ben diplomázott a Gorkij (Nyizsnyij Novgorod) Állami Egyetem Fizikai és Matematikai Karán, az N. V. Belov akadémikus tanszéken , akinek irányítása alatt 1955-től az Orosz Tudományos Akadémia Krisztallográfiai Intézetének posztgraduális iskolájában tanult. 1958-ig, ahol később dolgozott.

1958-ban kandidátusi, 1971-ben doktori disszertációját védte meg.

1981-ben professzori címet kapott.

1968-ban vezette a megalakult önálló tudományos egységet - a szerkezeti kutatás-automatizálási szektort, majd 1981-ben az ágazat befejezte feladatait és precíziós szerkezetkutatási laboratóriummá alakult.

1982-ben, N. V. Belov halála után a laboratórium bekerült az ország legrégebbi röntgendiffrakciós elemzési laboratóriumába, amelyet Belov vezetett, és 1984-től Simonov lett az egyesített laboratórium vezetője.

1996-tól 1998-ig az intézet megbízott igazgatója volt.

2003-ban kérésére felmentették az adminisztratív feladatok alól, és tudományos főmunkatársi beosztásba helyezték át.

Valentin Ivanovics Simonov 2012-ben halt meg.

Tudományos tevékenység

Szakember a szerkezeti krisztallográfia területén.

Közreműködött e tudományág módszereinek megalkotásában és fejlesztésében, a krisztallográfiai vizsgálatok automatizálásában és a kristályok fizikai tulajdonságainak szerkezeti feltételességi problémáinak megoldásában. Modern szuperpozíciós módszereket hozott létre a kristályok atomi szerkezetének diffrakciós adatokból történő tanulmányozására, valamint előterjesztette és megvalósította az interatomi vektorok funkciójának közvetlen értelmezését az elektronsűrűség-tágulás Fourier-együtthatóinak elemzésével kombinálva. , amely előremozdította a szerkezeti elemzés központi problémájának - a szerkezeti amplitúdók fázisainak finomításának - megoldását. Az általa kidolgozott módszereket számítógépen valósították meg, és bekerültek a szerkezettudomány gyakorlatába.

Az általa kidolgozott módszerek mindig a szilárdtestfizika, a kémia, az ásványtan és az anyagtudomány számára érdekes kristályos anyagok specifikus szerkezeti problémáinak megoldására irányultak, precíziós vizsgálatok alapján az iontranszport mechanizmusára és a fázis közbeni atomi átrendeződések természetére. átmenetek a szuperionikában, ami lehetővé tette egy új típusú, nagy vezetőképességű lítium-ion kristályok szintetizálását, amelyeket aktívan használnak autonóm tápegységekben.

Ő és az általa vezetett munkacsoport jelentős mértékben hozzájárult a magas hőmérsékletű szupravezetők szupravezető állapotába való fázisátmenet szerkezeti mechanizmusainak megismeréséhez, a biológiailag aktív vegyületek szerkezeti sajátosságainak vizsgálatához: ciklikus peptidek (enniatin B, sporidesmolid, valinomycin stb.), szteroid hormonok és szintetikus analógjaik.

1978-ban a Kristályosok Nemzetközi Szövetsége Végrehajtó Bizottságának tagjává választották, 1984-től 1987-ig ennek a szervezetnek alelnöke volt.

Ezzel párhuzamosan 12 évig társszerkesztője volt az Acta Crystallographica folyóiratnak, majd a legrégebbi Zeitschrift fur Kristallographie krisztallográfiai folyóirat szerkesztőbizottságának tagjává választották.

Irányítása alatt 23 PhD tézis védésére került sor.

Díjak

Jegyzetek

  1. ↑ Az Orosz Föderáció elnökének 1999.04.06-i 701. sz . rendelete . kremlin.ru. Letöltve: 2022. január 7. Az eredetiből archiválva : 2017. május 21..
  2. ↑ Az Orosz Föderáció elnökének 1995. 09. 07-i 908. sz . rendelete . kremlin.ru. Letöltve: 2022. január 7. Az eredetiből archiválva : 2020. március 24.

Linkek