Szenjavin, Lev Grigorjevics
| Lev Grigorjevics Szenjavin | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A kormányzó szenátus szenátora | ||||||||||||||
| 1850. április 23- tól | ||||||||||||||
| Az Orosz Birodalom Államtanácsának tagja | ||||||||||||||
| 1856 áprilisától | ||||||||||||||
| Születés | 1805. október 14. (28.). | |||||||||||||
| Halál | 1862. június 19. ( július 1. ) (56 évesen) | |||||||||||||
| Nemzetség | Senyavin | |||||||||||||
| Apa | Szenjavin, Grigorij Alekszejevics | |||||||||||||
| Anya | Kapitolina Ivanovna Potapova [d] | |||||||||||||
| Díjak |
|
|||||||||||||
Lev Grigorjevics Szenjavin (1805. október 14. - 1862. június 19.) - külügyminiszter-helyettes, szenátor, az Államtanács tagja , titkos tanácsos.
Életrajz
Grigorij Alekszejevics Szenjavin ellentengernagy (1767-1831) fia, házasságából Kapitolina Ivanovna Potapova (1775-1822), A. N. Szenjavin admirális unokája . I. G. Senyavin testvére . 1845. szeptember 19. ( október 1. ) óta az Orosz Földrajzi Társaság rendes tagja [1] .
1817-ben lépett szolgálatba a Pénzügyminisztériumban , ahol bejegyezték az Állami Vagyonügyi Minisztériumba. Hamarosan a Külügyminisztérium Ázsiai Osztályára került , ahol 1822-től 1848-ig a szolgálatban maradt, 1841.04.16-tól igazgatóként irányította a nevezett osztályt. 1834 júliusa és 1835 szeptembere között ideiglenesen a konstantinápolyi követségre küldték .
1840. április 14-én aktív államtanácsossá léptették elő, 1847. április 21-én pedig titkos tanácsossá nevezték ki. 1848. december 6-án távozott az Ázsiai Osztály igazgatói posztjáról, és a Külügyminisztérium tanácsának tagjává nevezték ki (1848-1850), 1850. április 6-án pedig miniszterhelyettes lett. Kétszer, K. V. Nesselrode gróf távollétében - egyszer a bajtársává való kinevezése előtt, egy másik alkalommal e kinevezés után Szenjavin ideiglenesen a Külügyminisztériumot irányította, majd 1850 végén Nesselrode kérésére parancsot kapott a minisztériumot továbbra is a miniszter irányítja Szentpétervárott tartózkodása alatt, főparancsnoksága alatt maradva.
1850. április 23-án a második közgyűlésen szenátorrá léptették elő azzal a megbízással, hogy jelen legyen az első három osztály közgyűlésén, amikor a Külügyminisztériummal kapcsolatos ügyeket tárgyalják. 1850. április 25. óta jelen van a Kormányzó Szenátus IV., V. és Határosztályának közgyűlésén. 1852 októberétől 1856 novemberéig a Szibériai Bizottság tagja volt , 1856. április 15-én államtanácsi tag és távollévő szenátor kinevezésével felmentették a miniszterhelyettesi posztból.
Egyedülálló volt.
Díjak
- gyémántgyűrű (1828, 1829)
- Szent Stanislaus 1. osztályú rend (1844.03.25.)
- Szent Anna rend I. osztályú (1848.12.6.)
- Szent Vlagyimir 2. osztályú rend (1851.07.04.)
- Jelvény XXX év szolgálatért
- A Fehér Sas Rend (1855)
- Jelvény XXXV év szolgálatért (1858)
- Szent Sándor Nyevszkij-rend (1859)
Külföldi:
- A Megváltó Rend görög nagykeresztje
- A Danneborg Érdemrend 1. osztályú dán nagykeresztje
- Portugál Krisztus-rend 1. osztálya
- A Sarkcsillag-rend svéd nagykeresztje
- Brazil Rózsa 1. osztályú rend
- Württembergi korona 1. osztályú rend
- Az Oroszlán és a Nap Perzsa Rendje , I. osztály
- Nishan-Iftikar török rend
Jegyzetek
- ↑ Az Orosz Földrajzi Társaság Ideiglenes Alapokmánya. - Szentpétervár, 1845. - [4], 20 p.
Irodalom
- Senyavin, Lev Grigorievich // Orosz életrajzi szótár : 25 kötetben. - Szentpétervár. - M. , 1896-1918.
- Az első III osztályok polgári rangjainak jegyzéke. Javítva: 1861. május 1. - Szentpétervár: A Kormányzó Szenátus nyomdája, 1861, p. 134