Szemjonov, Valentin Alekszandrovics
| Valentin Alekszandrovics Szemjonov | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A Sztálingrádi (Volgográdi) Traktorgyár vezérigazgatója | |||||||||||||||
| 1957. május 29. - 1982. október 22 | |||||||||||||||
| A kormány vezetője |
Nyikita Szergejevics Hruscsov Alekszej Nyikolajevics Koszigin Nyikolaj Alekszandrovics Tikhonov |
||||||||||||||
| Előző | Ivan Flegontovics Szinicin | ||||||||||||||
| Utód | Vlagyimir Mihajlovics Balandin | ||||||||||||||
| Születés |
1911. december 13. (26.) Ryazan régió |
||||||||||||||
| Halál |
1988. június 27. (76 éves) Volgograd |
||||||||||||||
| A szállítmány | VKP(b) – SZKP (1945 óta) | ||||||||||||||
| Oktatás | Sztálingrádi Traktorintézet | ||||||||||||||
| Díjak |
|
||||||||||||||
Valentin Alekszandrovics Szemjonov ( 1911. december 13. [26.], Rjazan régió – 1988. június 27. , Volgograd ) - szovjet államférfi és gazdasági személyiség.
Az RSFSR Legfelsőbb Tanácsának helyettese . Az SZKP Központi Bizottságának tagjelöltje .
Életrajz
Szegény paraszti családban született. Orosz.
1930-ban a fiatalember Sztálingrádba érkezett, hogy a hétezredik rajongó közé traktorgyárat építsen. Munkásként kezdte tevékenységét, gödröket ásott műhelyek számára. Ezzel párhuzamosan elsajátította a marógép-kezelő szakmát.
1935-ben végzett a Sztálingrádi Traktorintézet (ma Volgográdi Állami Műszaki Egyetem) öntödei tanszékén, és mérnök lett.
A Nagy Honvédő Háború alatt részt vett a sztálingrádi traktorgyár berendezéseinek az Urálba való evakuálásában. 1942 őszén segítette az önjáró tüzérségi állványok gyártását ott. Szülővárosába visszatérve tovább dolgozott a traktorgyár helyreállításán.
Szolgáltatási rekord
- 1943 óta az üzem főkohásza,
- 1945 óta üzletvezető,
- 1950 óta - műveleti igazgató.
- 1957-től 1982-ig - az STZ-VgTZ igazgatója, vezérigazgatója.
A háború utáni első években az STZ tervezői az altaji és a harkovi traktorgyár kollégáival együtt kifejlesztették a DT-54 dízeltraktort. Ezt a traktort már 1949-ben tömeggyártásba kezdték, tömeges mennyiségben gyártották, bekerült hazánk mezőgazdasági vállalkozásaiba, és a világ 32 országába exportálták. Az üzem a traktorok mellett PT-76-os kétéltű harckocsikat és katonai lánctalpas kétéltű légideszant járműveket állított elő különösen könnyű kategóriájú légierő számára.
1982-ben nyugdíjba vonult. 1988-ban halt meg. Eltemették Volgográdban, a központi temetőben
Memória
- Az emléktáblát Volgográd központi kerületében helyezték el egy lakóépület falán a következő címen: Hősök sikátora, 2.
Díjak
- A szocialista munka hőse .
- Lenin rend .
- Lenin rend .
- Lenin rend .
- Az októberi forradalom rendje .
- A Munka Vörös Zászlójának Rendje .
- Becsületrend .
- Becsületrend .
- Volgográd hős városának díszpolgára .
- Szovjetunió Állami Díj
- Az RSFSR tiszteletbeli gépészmérnöke