Rigelman, Nyikolaj Arkadijevics

Nikolai Arkadyevich Rigelman (1817-1888) - orosz publicista és közéleti személyiség. A Kijevi Szláv Jótékonysági Társaság és az Orosz Zenei Társaság kijevi szervezetének elnöke.

Életrajz

Egy családi birtokon született Andreevka falu közelében, Csernyihiv kerületében. Ortodox. Arkagyij Alekszandrovics Rigelman nemesi körzeti marsall fia (szül. 1778) és felesége, Praszkovja Grigorjevna Galagan (megh. 1852). A. I. Rigelman vezérőrnagy unokája , G. P. Galagan unokatestvére .

Felsőfokú tanulmányait a Moszkvai Egyetem Filozófiai Karának történettudományi és filológiai szakán szerezte , ahol Mihail Katkov , Fjodor Buslaev , Jurij Szamarin , Mihail Ludogovszkij tanítványainál tanult . Diákként részt vett Demichel francia professzor "A középkor története" (Moszkva, 1836) művének oroszra fordításában. A tudományok végére, rendes hallgató címmel, 1839. november 22-én lépett szolgálatba a moszkvai polgári kormányzói hivatalban . Ezzel párhuzamosan az egyetemen folytatta tanulmányait és a következő évben elnyerte a Filozófia Kar I. tanszékének kandidátusi fokozatát.

1843-ban nyugdíjba vonult, és Bécsbe ment, hogy tudományos tanulmányait kiegészítse. Prágában és Pressburgban is járt , ahol találkozott Ganka és Shtur szláv alakokkal . 1845-ben visszatért Oroszországba, és 1846. június 1-jén a kijevi katonaság Podolszkij és Volyn főkormányzói hivatalában lépett szolgálatba . 1848. február 14-én a rendőrség hivatalának titkárává nevezték ki. A főkormányzó parancsára 1848. április 17-től szeptember 14-ig korrigálta a Kijevi Nemesleányok Intézete pénztárnoki posztját .

1850. augusztus 13-án nevezték ki a kijevi tartomány iskoláinak igazgatójává és a második kijevi gimnázium igazgatójává ; 1854-ben betegség miatt nyugdíjba vonult.

1864-ben meghívást kapott a kijevi főkormányzó vezette parasztügyi bizottságba. 1848. augusztus 13-tól teljes jogú tagja volt az ókori cselekedeteket elemző kijevi bizottságnak . 1848-1851-ben Rigelman szerkesztésében megjelent Samuil Velicsko Délnyugat-Oroszország eseményeinek krónikája a 17. században két kötete. 1860 óta rendes tagja volt a Moszkvai Egyetem Orosz Irodalom Szeretőinek Társaságának is .

Az 1840-es években kezdett publikálni a Moszkvityanin szlavofil folyóiratban, 1846-1847-ben Rigelman Bécsi levelei az ausztriai szlávok életének szentelték a Moszkvai Gyűjteményben . Különösen közel állt M. P. Pogodinhoz és I. S. Akszakovhoz . Később megjelent a Den újságban . Miután 1857-1858-ban a második külföldi vonatot, 1867-ben a harmadikat is megtette, külön könyvet adott ki Három utazás külföldre (1871) címmel. Az 1870-es években a Kievlyanin és a Russzkij Vesztnyik oldalain vitatkozott ukránfilekkel , 1875-ben pedig kritikai cikket közölt a "Modern Ukrainophilizmus" című kiadványban.

Alapításától kezdve aktív tagja volt a Kijevi Szláv Jótékonysági Társaságnak , 1875-ben egyhangúlag megválasztották annak elnökévé. Többször is jelentős összegeket adományozott saját forrásaiból szlavisztikai könyvek kiadására. Tehát szinte minden „ szláv évkönyvet ” a társaság a saját költségén nyomtatott ki. Ezenkívül Rigelman erőfeszítéseinek köszönhetően a társadalom sok rászorulót segített, anyagi támogatást nyújtott a galíciai ruszofileknek , hozzájárult a lvivi „ Slov ” kiadásához, valamint számos kiadvány, köztük A. I. Stepovich megjelenéséhez is hozzájárult. s "Esszé a cseh irodalom történetéről" és "A cseh nép rövid vázlata" Fr. Palatsky (fordította és előszavával: N. P. Zaderatsky ). 1885-ben a Cirill és Metód jubileum ünneplése alkalmával 10 ezer rubelt adományozott a társadalom szükségleteire, ami a sérthetetlen "Rigelman-tőkét" jelentette, "amelynek kamatait a társadalom ismereteinek terjesztésére kell fordítani. közös orosz irodalmi nyelv az orosz államokon kívül élő szlávok körében”.

Az Orosz Zenei Társaság kijevi fiókjának megnyitásakor 1863-ban az igazgatóság tagjává választották, ahonnan 1871-ben távozott. 1879-ben V. V. Pukhalsky kérésére visszatért az igazgatósághoz , 1882-ben pedig az RMO kijevi részlegének elnöke lett, ezt a pozíciót haláláig töltötte be.

1888. május 21-én  ( június 2-án )  hunyt el apoplexiában. Felesége Maria Vasilievna Tarnovskaya volt.

Kompozíciók

• Esték olvasásra. // "Moszkvityanin", 1843, III. rész.
• Kis orosz esküvő. // "Irodalmi est", gyűjtemény V. V. Passek emlékére, - Moszkva, 1844.
• Hírek Bécsből. // "Moszkvityanin", 1845, VI. rész.
• Két levél Bécsből. - Moszkva, 1846.
• Bécsi levelek folytatása. - Moszkva, 1847.
• A kis-oroszországi parasztkérdésről. // "Vidékfejlesztés". - 1859, 1. sz.
• Hang Kijevből. // "Nap". - 1863, 26. sz.
• A vágyaink. // uo., 1863, 35. sz.
• A délnyugati régió iránti vágyaink gazdasági értelemben. // uo., 1864, 4. sz.
• Három külföldi utazás. - Moszkva, 1871.
• A modern ukránfilizmus. // "Orosz Közlöny". - 1875, 2. sz.
• Egy megjegyzés Yu. F. Samarinról. // "Kijev". - 1876, 44. sz.

Források

• Rigelman, Nikolai Arkadyevich // Orosz életrajzi szótár  : 25 kötetben. - Szentpétervár. - M. , 1896-1918.
• Masanov I. F. Orosz írók, tudósok és közéleti személyiségek álneveinek szótára: 4 kötetben - T. 4. - M., 1960.
• Miller A. I. „Az ukrán kérdés” a hatóságok politikájában és az orosz közvéleményben (XIX. század második fele). - Szentpétervár: Aleteyya, 2000. - S. 164, 168.
• orosz írók. 1800-1917. Életrajzi szótár. T. 5 (P-S). - M., 2007. - S. 298-300.

Szótárak és enciklopédiák	Orosz életrajz
Bibliográfiai katalógusokban	ISNI : 0000 0003 9310 9656 NUKAT : n2019221650 SUDOC : 159791553 VIAF : 287321031 WorldCat VIAF : 287321031