A Tudományos Akadémia állandó bizottsága a rászoruló tudósok, írók és publicisták támogatására

A Tudományos Akadémia Állandó Bizottsága a rászoruló tudósok, írók és publicisták javára egy olyan szervezet, amely a Szentpétervári Tudományos Akadémián alakult az 1895. január 13- i legmagasabb rendelet értelmében , amelyet évente kellett kiadni. az államkincstárból 50 000 rubelt (akkoriban nagyon jelentős összeget) a rászoruló tudósok , írók és publicisták szükséges segítségnyújtására , a Tudományos Akadémiára, mint a birodalom vezető tudományos osztályára utalva juttatásokat. " [1] .

A bizottság tagjai: az Akadémia alelnöke és nélkülözhetetlen titkára, a Tudományos Akadémia két rendes tagja, akiket az Akadémia közgyűlése választott két évre, valamint két személy a neves orosz írók közül, akiket az Akadémia meghívott. az Akadémia elnöke egy évre; emellett az akadémikusok és írók közül egy-egy tartaléktagot választottak arra az esetre, ha a bizottság egyik vagy másik tagja hiányzott volna. Az Akadémia alelnöke a bizottság elnöke, a nélkülözhetetlen titkár pedig az elnök elvtárs (helyettes) volt. Az Állandó Bizottság és az alatta lévő hivatal fenntartására a kiutalt 50 000 rubelen felül évente 3500 rubelt különítettek el [1] .

A bizottság által kijelölt juttatások a „II. Miklós császár nyugdíjai és segélyei ” nevet kapták . A segítségnyújtás joga azoknak volt, akik kizárólag a tudomány , az irodalom és a sajtó tanulmányozásával foglalkoztak; ezért sem nyugdíjban, sem átmeneti segélyben nem részesülhettek azok a személyek, akik csak alkalomszerűen vettek részt a tudományban és az irodalomban, akik nem publikáltak semmit, illetve olyanok, akiknek művei, bár megjelentek, semmi közük a tudományhoz, irodalomhoz, ill. újságírás [1] .

A segélyt nyugdíj vagy átmeneti vissza nem térítendő ellátás formájában nyújtották, az éves 50 000 rubel előirányzat 3/5-ét nem lehetett nyugdíjra fordítani. Nyugdíjban részesülhetett az idős kort elért vagy kóros állapotba került személy, aki ráadásul nem kapott nyugdíjat sem kincstári, sem más forrásból; a nyugdíj nagysága nem haladja meg az évi 1200 rubelt egy család számára és 720 rubelt egy személy esetében; egy három- vagy többgyermekes özvegy megtartotta férje nyugdíját. Átmeneti segélyben részesülhettek mind a rászoruló tudósok, írók és publicisták, mind özvegyeik, árváik, szüleik, rokonai és tanítványaik, akik az elhunyt halála után gondozásában maradtak; a kincstárból vagy más forrásból származó nyugdíj nem akadályozhatja az ideiglenes ellátások kijelölését, ha a kapott nyugdíj nem haladja meg az 1500 rubelt; Az 1500 rubel feletti nyugdíjban részesülőknek átmeneti segélyt csak kivételes esetekben lehetett a bizottság egyhangú döntésével kiosztani [1] .

1897-ben 451 segélykérelem érkezett a Tudományos Akadémia Állandó Bizottságához a rászoruló tudósok, írók és publicisták megsegítésére, ebből 271 petíciót fogadtak el. A bizottságtól bármilyen segítséget kapott személyek nevét nem hozták nyilvánosságra. A meghatározott évben a nyugdíjakat 16 932 rubelért, az egyösszegű juttatásokat - 10 980 rubelért, a havi részletfizetést - 24 215 rubelért [1] .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 A Tudományos Akadémia állandó bizottsága a rászoruló tudósok, írók és publicisták támogatására // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.

Szótárak és enciklopédiák	Brockhaus és Efron