| Caravaggio | |
| Szent Jeromos írása . RENDBEN. 1607-1608 | |
| ital. San Girolamo scrivente | |
| Vászon, olaj. 117×157 cm | |
| Szent János-székesegyház , Valletta , Málta | |
| ( Ltsz. 7895-7896 [1] ) | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
" Szent Jeromos írása" – Caravaggio festménye, 1607-1608 körül, a művész máltai tartózkodása alatt készült . A vászon Szent Jeromost ábrázolja , aki cellájában a Bibliát görögről latinra fordítja . A festménynek van egy korábbi változata, alapvetően más kompozícióval, jelenleg a római Borghese Galériában . A 17. századtól a mai napig a festmény nem hagyta el a szigetet (néhány időszaki kiállítás kivételével), és jelenleg Málta fővárosában , Vallettában a Szent János-székesegyházban őrzik . 1984-ben a festményt ellopták, de 2 év múlva visszaadták, és a 20. század végén teljes restauráláson esett át [2] .
A művész a néző minden figyelmét az író Jeromos központi alakjára összpontosítja, ellentétben a korábbi római változattal, amelynek vízszintes kompozícióját a szent könyvre nyújtott keze alkotja [3] . Caravaggio korlátozott színpalettát használ a jelenet súlyosságának és komolyságának hangsúlyozására [4] . Csak három tónus dominál a képen: a szoba sötétbarna berendezése, Jeromos balról megvilágított hússzíne és a szent válláról lehullott vörös tógája [5] .
A kép kompozícióját egyrészt a középső háromszög alkotja, melynek oldalai a szent póza és a róla lehullott köntösök, másrészt kezei és tekintetének irányvonalai [5 ] . A központ dinamikáját az asztal, az ágy, a falak és a falra akasztott kalap függőleges és vízszintes vonalai stabilizálják [6] . A kép mélységének három fokát határozza meg a háttérben egy ágy és egy fal, a középsőn az asztalnál Jeromos írás, az elülsőn pedig egy feszület, amely összekötő kapocsként szolgál a szent és a néző között [3] .
A díszlet szűkössége ellenére a művészeti kritikusok megjegyzik gazdag ikonográfiáját , beleértve a vörös ruhákat és a bíborosi kalapot, követ, koponyát, feszületet, Jerome kéziratát, amelyhez Caravaggio egy kialudt gyertyát is hozzáad [7] . Mindegyik elemnek megvan a maga szimbolikája, amely mind a Jeromoshoz köthető hagyományos ikonográfiához, mind ennek a jelenetnek a sajátosságaihoz kapcsolódik. Piros köntös és kalap jelzi Jeromos [3] bíborosi méltóságát ; a keresztre feszítés, mint a kereszténység legmagasabb jelképe, hídként szolgál a néző és Szent Jeromos [3] között, materializálva hitét; a könyv a teológiai ismereteket szimbolizálja; Szent Jeromos kővel kínozta magát a sivatagban, mivel ökle erejét nem tartotta elégségesnek a megtéréshez [7] ; a koponya a vanitas szükséges eleme , a gyertya pedig vele együtt az emberi élet mulandóságára emlékeztet [8] . A kialudt gyertya nem zavarja a szent alkotó tevékenységét, a testét betöltő fény pedig az isteni jelenlétet szimbolizálhatja [6] .
Caravaggio megörökítette Jerome munkában való mély elmerülésének pillanatát. Szája tátva, mintha hangosan beszélne rögzített gondolatokat [9] , testtartása már-már a fiziológiai természetellenesség határán van, de annyira szenvedélyes a munka iránt, hogy ezt nem veszi észre, ahogy a leesett tógát sem a válláról [6] . A fényjáték meghatározó kontrasztot hoz létre a szent erősen megvilágított teste és az őt körülvevő lágy homály között, ami kiemeli a jelenet drámai intenzitását, amelyet a nyitott ajtó hatása fokoz, amelyet a művész az ajtókerettel hoz létre. a jobb oldalt, mintha lehetővé tenné a néző számára, hogy belenézzen a sötét zárt térbe [3] .
Matteo Marangoni művészettörténész a 20. század elején a mester egyik legfigyelemreméltóbb teljesítményeként értékelte az alkotást [10] : különösen csodálta a képen a fény eloszlását, aminek köszönhetően a megvilágított formák kisimultnak tűnnek [10] ] . A Máltán festett Szent Jeromos, az Író Caravaggio számára mélyen introspektív alkotásnak számít [11] – a festmény derűje és derűje talán a művész saját állapotát tükrözi az olasz élet zűrzavara után [12] .
Caravaggio 1607. július 12-én érkezett Máltára. Az előző hónapokat Nápolyban töltötte, ahol nagyhatalmú patrónusainál, a Colonna családnál keresett menedéket, miután egy évvel korábban Rómában egy utcai harcban megölt egy embert. Nápolyban gyorsan aratott sikert, tucatnyi megbízást kapott, köztük több nagy oltárképet, és karavagizmust inspirált a helyi művészekben. A pontos okok, amelyek miatt Nápoly elhagyására kényszerítették, nem ismert. Még mindig bűnöző volt, akit a meggyilkolt ember rokonai általi üldözés veszélye fenyegetett, és a Máltai Lovagrenddel szoros kapcsolatban álló nápolyi mecénásai úgy gondolhatták, hogy a rendhez való csatlakozás erősebb védelmet és segítséget nyújt a művésznek. A Rómába való visszatérés pápai kegyelmében, Alof de Wignacourt nagymester pedig rendje presztízsének növelésére törekedve vonzónak találta az egyik vezető olasz művész megszerzését.
A festmény jobb alsó sarkában látható címer a festmény megbízójának, Ippolito Malaspinának [13] , a Máltai Lovagrend nápolyi priorának, Ottavio Costának, Caravaggio patrónusának rokonának és egy Andrea Dori genovai tengernagy barátja, aki védelmet nyújtott a művésznek, miután Rómából menekült. Kicsit furcsának tűnik a témaválasztás annak, aki életét a török elleni harcnak szentelte, de Malaspina nemcsak híres harcos volt, hanem a szegények, árvák és özvegyek mecénása is, így a festményt talán hangsúlyozni lehetett. munkájának ezen aspektusa és aszkézise egyaránt.rendek.
A művészetkritikusok különféle feltételezéseket fogalmaztak meg arról, hogy ki szolgált mintaként Szent Jeromos-képhez. Sokáig azt hitték, hogy Alof de Wignacourt, és a kép még egy ideig a "Wignacourt Szent Jeromos alakban" nevet viselte [3] . A szent hasonlósága Wignacourt más portréihoz azonban viszonylagos, ami lehetővé teszi más hipotézisek felállítását, például azt, hogy maga Malaspina [7] lehetett a modell , vagy hogy Caravaggio nem egy konkrét személy ábrázolására törekedett. mind [14] .