Parlamenti választások San Marinóban (1920)

← 1918 1923 →
Parlamenti választások San Marinóban (1920)
1920. november 14
Kiderül 59,2%
A szállítmány San Marinói Néppárt San Marinói Szocialista Párt San Marinói Demokratikus Unió
Beérkezett helyek 29 tizennyolc 13
szavazatokat 1125
(47,8%)
697
(29,6%)
534
(22,7%)

San Marinóban 1920. november 14-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak a 6. San Marinói Általános Tanács [1] megválasztása céljából . Ezek voltak az első választások a köztársaságban, amelyet az arányos választási rendszer szerint tartottak. Ennek eredményeként a San Marinói Néppárt 60-ból 29 mandátummal nyert [2] .

A választások előtti helyzet

Olaszország példáját követve San Marino 1920. október 15 -én vezette be a pártlistás arányos képviseletet. A három osztályra osztás megszűnt, a Főtanács tagjainak mandátumát négy évre korlátozták.

A San Marinói Néppárt azután alakult meg, hogy XV. Benedek pápa eltörölte a non expedit szabályt („a katolikusok részvételének tiltása a parlamenti választásokon”) lehetővé tette ikerpárja, az Olasz Néppárt megalapítását . A földtulajdonosok a maguk részéről felépítették konzervatív erőjüket, a San Marinói Demokratikus Uniót, és az 1906 előtti intézményekhez való visszatérést követelték, hogy helyreállítsák a rendet a sztrájkok és a politikai erőszak ellen.

Eredmények

A szállítmány Szavazás % Helyek
San Marinói Néppárt 1 125 47.8 29
San Marinói Szocialista Párt 697 29.6 tizennyolc
San Marinói Demokratikus Unió 534 22.7 13
Érvénytelen/üres szavazólapok 35 - -
Teljes 2 391 100 60
Regisztrált szavazók/ Részvételi arány 4041 59.2 -
Forrás: Nohlen & Stöver

Következmények

Az eredmény a San Marinói Néppárt kereszténydemokratáinak szűk győzelme volt, de a szocialisták forradalmi politikai stratégiájuk nyomán megtagadták az újonnan megválasztott Általános Tanácshoz való csatlakozást. 1921. január 11-én a képviselők hiánya miatt az összes szocialista mandátumot megüresedettnek nyilvánították, április 10-én pedig időközi választást szerveztek, amelyen tíz kereszténydemokrata és nyolc konzervatív képviselő lett a tanácsos.

Jegyzetek

  1. Dieter Nohlen és Philip Stöver (2010) Választások Európában: Adatok kézikönyve , p1678 ISBN 978-3-8329-5609-7
  2. Nohlen és Stöver, 1690. o