1994 → | |||
A Kazah SSR Legfelsőbb Tanácsának választásai a 12. összehívásból | |||
---|---|---|---|
1990. március 25 | |||
Kiderül | 84% | ||
A szállítmány | Kazahsztán Kommunista Pártja | ||
szavazatokat | (95%) |
||
Választási eredmény | A Kazah Kommunista Párt meggyőző győzelmet aratott |
1990. március 25-én tartották a 12. összehívású Kazah SSR Legfelsőbb Tanácsának választásait [1] . A kormányzó Kazah Kommunista Párt 360 képviselői helyből 342-t szerzett, a maradék 18 mandátumot párton kívüli jelöltek kapták. A részvételi arány 84% volt [2] .
A 360 képviselői mandátumért több mint 2000 jelölt vett részt az előválasztási küzdelemben, egy helyért 6 fő. E választások jellemzője volt, hogy 90 embert választottak meg köztársasági közéleti és kreatív szervezetekből (többek között a Kazah Kommunista Pártból, a Kazahsztáni Szakszervezetek Tanácsából, a Kazahsztáni Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetségből , a Kazahsztáni Jogász Szövetségből). , a Kazah SSR Tudományos Akadémiája, a fogyasztói együttműködés, a Kazah Köztársasági Nők Tanácsa, a Kollektív Gazdaságok Köztársasági Tanácsa, az Ázsiai és Afrikai Országok Kazah Szolidaritási Bizottsága, az Egyesült Nemzetek Kazah Szövetsége, a Kazah Békebizottság , a Szovjet Békealap kazah kirendeltsége, a Tudományos és Mérnöki Társaságok Kazah Köztársasági Szövetsége, a Kazah Köztársasági Feltalálók és Újítók Társasága, a Veteránok Háború és Munka Kazah Köztársasági Szervezete, a józanságért folytatott harc kazah önkéntes társasága, a A szakszervezetek VDSO kazah köztársasági tanácsa, a VDSO "Munkatartalékok" kazah köztársasági tanácsa, az All-Union Akadémia keleti ága a mezőgazdasági tudományok küldetése. V. I. Lenin, a „Tudás” Köztársasági Társaság, a Kazah Szovjetunió „Könyve” társasága, a Kazah Történelmi és Kulturális Műemlékvédelmi Társaság, a Kazah SSR Zenei Társasága, a Kazahsztáni Írók Szövetsége, A Kazahsztáni Színházi Dolgozók, a Kazahsztáni Operatőrök Szövetsége, a Kazahsztáni Újságírók Szövetsége, a Kazahsztáni Tervezők Szövetsége, a Kazahsztáni Művészek Szövetsége). A fennmaradó 270 mandátumot a területi egymandátumos többségi választókerületek között osztották fel. A március 25-i választás első fordulójában 131 választókerületi, 81 szervezeti képviselőt választottak meg. A második fordulóra 1990. április 1-jén, 7-én és 8-án került sor.
Ezek a választások ugyan teljes értékű politikai pártok hiányában zajlottak, de visszafordíthatatlanná tették a totalitárius rendszer átalakulási folyamatait [3] .
1990. április 24- én, a 12. összehívás Legfelsőbb Tanácsának legelső ülésén Nurszultan Nazarbajevnek , Kazahsztán vezetőjének ( a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára ) néhány óra alatt sikerült rákényszerítenie a képviseli a Kazah SSR elnökéről szóló törvény, a Kazah SSR elnökének megválasztásáról szóló törvény elfogadását, és megtartja a Kazah SSR elnökének választását, miután magát e tisztségre választották meg, amikor Olzsasz Szulejmenov ismert közéleti személyiség és mások visszavonták jelölésüket, a választások alternatívák nélkül zajlottak. Korábban a Szovjetunió elnökéről szóló hasonló törvényt a Szovjetunió és az SZKP vezetője , M. S. Gorbacsov alkotta Moszkvában (1990. március 15-én), valamint Iszlám Karimov , az Üzbég SZSZK vezetője az elnökről szóló törvényben. Üzbegisztán (1990. március 24., 9 nappal Gorbacsov után).
A szállítmány | szavazatokat | % | Helyek | |||
---|---|---|---|---|---|---|
Kazahsztán Kommunista Pártja | 95 | 342 | ||||
Független | 5 | tizennyolc | ||||
Érvénytelen és üres szavazólapok | - | - | ||||
Teljes | 8 177 059 | 100 | 360 |
Választások Kazahsztánban | |
---|---|
elnökválasztás _ | |
parlamenti választások | |
helyhatósági választások |
|
Országos népszavazások | |
Ünnep |