Papich, meleg van

Zharko Papich ( szerbül. Zharko Papiћ ; 1920. január 20., Vlahinya - 1944. április 25. , Balti ) - jugoszláv munkás, a jugoszláviai népfelszabadító háború partizánja, Jugoszlávia népi hőse .

Életrajz

1920. január 20-án született Vlahinia faluban (ma a Srpska Köztársaság Bilech közössége ), szegény munkás-paraszt családban. Az elemi iskolát Bilechben végezte, és Bilechbe ment a vasúthoz. Fiatalkorától kezdve forradalmi irodalmat olvasott, amelyet Bilechben és a környező falvakban terjesztett. A Jugoszláviai Kommunista Párt alakjai többször is összegyűltek a házában , Žarko pedig 1940 óta futárként dolgozott.

Jugoszlávia áprilisi háborúban történt feladása után Zharko csatlakozott a felkeléshez. Fegyverkezelésre tanította a fiatalokat, több partizántársaságot hozott létre. Kiváló lövöldözős volt géppisztollyal, gránátot dobott (bombázó volt). 1941 szeptemberétől a Jugoszláviai Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja, 1942 januárja óta a Jugoszlávia Kommunista Pártjának tagja.

1941. augusztus 22-én az Ustash-Domobran különítmény megpróbálta elfoglalni Mirushe falut, és lemészárolni az egész helyi lakosságot. Zharko további két vadászgéppel késleltette az ellenség előretörését, várva az erősítést. Az uszták visszavonultak Bilechába, elhagyták fegyvereiket és megsebesült katonáikat. 1941 augusztusának végén a Drakulica erődben Zharko megsemmisített egy Ustashe csoportot úgy, hogy gránátokat dobott rájuk. A trófea ebben a csatában két könnyű géppuska volt, amelyeket az Ustasha elhagyott. 1941 novembere óta Papich az SKMYU Vlahinszk sejtjének titkára és az SKMYU Bilech közösség bizottságának tagja volt.

1942 tavaszán a vegyes században egy szakaszt irányító Zharko megsebesült a montenegrói csetnikek elleni harcban. Partizánjai a házba vitték, ahol kezelésre hagyták, miután a partizánok 1942 júniusában távoztak Hercegovinából. A csetnikek fogságba ejtették Papichot, és sikertelenül próbáltak információkat szerezni a partizánokról. Mivel Žarko nem árult el senkit, a csetnikek átadták az olaszoknak. Egy olasz börtönben begyógyította a sebeit, és hamarosan megszökött. Illegális helyzetben volt, amíg a 10. hercegovinai proletár sokkdandár a szutjeskai csata után vissza nem tért Hercegovinába . Zharko szakaszparancsnokként csatlakozott hozzá a 4. zászlóaljhoz.

1943. szeptember 20-án Zharko megtámadta egy német hadoszlopot Vlahovichi közelében, Popov Poljéban különítményével megrohamozta az usztasa erődítményeket, október 17-én pedig legyőzte a Kalinovik és a Szarajevói Csetnyickij dandárt Gat közelében . 1943. november 19-ről 20-ra virradó éjszaka Fazlagicsi-Kula falu közelében a Zharko különítmény szintén legyőzte az Ustashe-t. 1944 márciusában pedig Papich a 10. hercegovinai proletársokkdandár 1. zászlóalja 2. századának parancsnoka lett.

Zharko Papich 1944. április 25-én halt meg a csetnikek elleni harcokban, akik Bilech város és Baltsi falu felől támadták meg a 10. hercegovinai dandár 1. és 4. zászlóalját. Papich hősiesen halt meg egyedül kilenc ellenféllel szemben, akik közül négyen áruló partizánok voltak.

Josip Broz Tito 1953. november 27- i rendeletével Zharko Papich posztumusz Jugoszlávia Népi Hőse címet kapta.

Irodalom

• Jugoszlávia népi hősei. Belgrád: Mladost. 1975.