Pallas (holdkráter)

Pallas
lat.  Pallas

Egy kép a Lunar Orbiter - IV szondáról .
Jellemzők
Átmérő49,5 km
Legnagyobb mélység1500 m
Név
NévnévPeter Simon Pallas (1741-1811) - német és orosz enciklopédikus tudós, természettudós és utazó. 
Elhelyezkedés
é. sz. 5°29′. SH. 1°39′ ny  / 5,48  / 5,48; -1,65° É SH. 1,65° ny pl.
Mennyei testHold 
piros pontPallas
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Pallas-kráter ( lat.  Pallas ) egy nagy ősi becsapódási kráter a Közép-öböl északi partjának régiójában, a Hold látható oldalán . A nevet a német és orosz enciklopédikus tudós, természettudós és utazó , Peter Simon Pallas (1741-1811) tiszteletére adták, és a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió 1935-ben hagyta jóvá. A kráter kialakulása a nektáridőszakra utal [ 1] .

A kráter leírása

A kráter legközelebbi szomszédai a Bode - kráter északnyugaton; az Ukert kráter északkeleten; Keleten a Murchison - kráter (utóbbi északnyugati részét részben a Pallas-kráter fedi), nyugat-délnyugaton pedig a Schroeter -kráter. A Pallas-kráter északnyugati részén található a Znoya-öböl , délen a Central Bay [3] . A kráter középpontjának szelenográfiás koordinátái 5°29′ É. SH. 1°39′ ny  / 5,48  / 5,48; -1,65° É SH. 1,65° ny g , átmérője 49,5 km 4] , mélysége 1500 m [5] .

A Pallas kráter sokszög alakú, és szinte teljesen megsemmisült. Az aknát számos völgy simítja és tagolja, az akna északkeleti részén a Pallas és Murchison kráterek tálcait összekötő járat , az akna északnyugati részét a Pallas A műholdkráter fedi. tálat láva önti el , viszonylag lapos, északi részén alacsony, simított gerinccel, délen pedig egyes dombokkal. Van egy hatalmas központi csúcs.

A kráter keresztmetszete

Az alábbi grafikon a kráter egy metszetét mutatja különböző irányú [6] , a skála az ordináta tengely mentén lábban van , a skála méterben az ábra jobb felső részén látható.

Rövid távú holdjelenségek

1953. november 15-én Leon Stewart amatőr fizikus és csillagász fényképet készített, amely a Pallas-krátertől körülbelül 16 km-re délkeletre mutatja a fáklyát. Ez a villanás 8-10 másodpercig tartott. Erről a megfigyelésről 1956-ban számoltak be az Association for Lunar and Planetary Astronomy (ALPO) negyedévente „The Strolling Astronomer – The Journal of the Association of Lunar and Planetary Observers (ISSN 0039-2502, OCLC 1766616)”. A hivatásos csillagászok ezt az üzenetet a Föld légkörében lévő meteor megfigyelésének eredményének tekintették . Sok évvel később Bonnie Buraty, a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa a Clementine szonda felvételein egy 1,5 km átmérőjű krátert azonosított , amely méretében, alakjában és albedójában megegyezett a becsült becsapódási energiával. Ma egyes csillagászok úgy vélik, hogy a fenti kép valóban egy becsapódási eseményt örökít meg [7]

Műholdkráterek

Pallas Koordináták Átmérő, km
A é. sz. 5°58′. SH. 2°21′ ny  / 5,97  / 5,97; -2.35 ( Pallas A )° É SH. 2,35° ny pl. 10.1
B 4°12′ é. SH. 2°38′ ny  / 4,2  / 4,2; -2.64 ( Pallas B )° É SH. 2,64° ny pl. 3.4
C é. sz. 4°29′. SH. 1°07′ ny  / 4,49  / 4,49; -1.12 ( Pallas C )° É SH. 1,12° ny pl. 5.4
D 2°22′ s. SH. 2°38′ ny  / 2,37  / 2,37; -2,63 ( Pallas D )° É SH. 2,63° ny pl. 4.1
E 4°02′ s. SH. 1°28′ ny  / 4,03  / 4,03; -1.47 ( Pallas E )° É SH. 1,47° ny pl. 24.6
F 3°31′ é. SH. 1°23′ ny  / 3,51  / 3,51; -1.39 ( Pallas F )° É SH. 1,39° ny pl. 18.2
H 4°38′ é. SH. 1°35′ ny  / 4,64  / 4,64; -1.59 ( Pallas H )° É SH. 1,59° ny pl. 4.8
N 7°01′ s. SH. 0°29′ K  / 7,02  / 7,02; 0,49 ( Pallas N )° É SH. 0,49° hüvelyk pl. 5.3
V 1°40′ s. SH. 1°35′ ny  / 1,67  / 1,67; -1.59 ( Pallas V )° É SH. 1,59° ny pl. 2.6
W 3°36′ é. SH. 1°16′ ny  / 3,6  / 3,6; -1.26 ( Pallas W )° É SH. 1,26° ny pl. 3.5
x é. sz. 5°08′. SH. 3°14′ ny  / 5,14  / 5,14; -3.23 ( Pallas X )° É SH. 3,23° ny pl. 2.9

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Lunar Impact Crater Database . Losiak A., Kohout T., O'Sulllivan K., Thaisen K., Weider S. (Lunar and Planetary Institute, Lunar Exploration Intern Program, 2009); frissítette Öhman T. 2011-ben. Archív oldal .
  2. ↑ A Hold látható oldalának térképe. . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2020. szeptember 21.
  3. ↑ Pallas-kráter a LAC-59 térképen. . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2021. október 26.
  4. ↑ A Nemzetközi Csillagászati ​​Unió kézikönyve . Letöltve: 2020. július 5. Az eredetiből archiválva : 2020. július 12.
  5. ↑ John E. Westfall Holdterminátor atlasza, Cambridge Univ. Nyomja meg (2000) . Hozzáférés dátuma: 2015. szeptember 22. Az eredetiből archiválva : 2014. december 18.
  6. ↑ Holdkráterek katalógusa keresztmetszetek I. Kráterek csúcsokkal, Gerald S. Hawkins, William H. Zack és Stephen M. Saslow . Letöltve: 2015. december 21. Az eredetiből archiválva : 2013. november 5..
  7. ↑ Buratti, BJ; Johnson, LL Az 1953-as holdvillanás azonosítása friss kráterrel a Hold felszínén  // Icarus  :  Journal. - Elsevier , 2003. - Vol. 161 . - P. 192-197 . - doi : 10.1016/S0019-1035(02)00027-1 . - .

Linkek