Ó kapitány! A kapitányom!

A hajó minden állványát elviselte, a keresett díjat megnyertük,

Közel van a kikötő, hallom a harangokat, ujjonganak az emberek,

Miközben követi a szemét az állandó gerinc, az edény komor és merész;

De ó szív! szív! szív!

Ó a vérző vörös cseppek,

Ahol a fedélzeten fekszik a kapitányom,

Kihűlt és halott.

Ó kapitány! kapitányom! kelj fel és hallgasd a harangszót;

Kelj fel – érted lobog a zászló – érted a bugyi trillák,

Nektek csokrok és szalagos koszorúk - nektek a partok - zsúfolt,

Téged hívnak, az imbolygó tömeg, mohó arcuk megfordul;

Itt kapitány! kedves Apa!

Ez a kar a fejed alatt!

Valami álom, hogy a fedélzeten,

Kihűltél és meghaltál.

A kapitányom nem válaszol, ajka sápadt és mozdulatlan,

Apám nem érzi a karomat, nincs pulzusa és akarata,

A hajó épségben horgonyozva, útja lezárva és készen van,

A félelmetes utazásból a győztes hajó nyert tárggyal érkezik;

Örülj ó partok, és harangozzatok!

De én gyászos fonallal,

Sétálj a fedélzeten, kapitányom hazudik,

Kihűlt és halott.

A hajó minden vihart kiállt, dicsőség koronázza.

Már közel van a kikötő, hallom a csengést, néznek az emberek, örülnek,

Milyen kitartóan vágja a hajónk a jet gerincét.

De a szív! Szív! Szív!

Hogyan folyik a vér

A fedélzeten, ahol a kapitány

Elestem utolsó álmomban!

Ó kapitány! A kapitányom! Állj fel és vegyél részt a felvonuláson

Tiszteleted a zászlót, és zörögnek a trombitások;

Csokrok és koszorúk neked, az emberek hozzád tolonganak,

Mindenhol lelkes arcok fordulnak feléd.

Ébredj apám! A kezem

A homlokodon fekszik

És elaludtál a fedélzeten

Mint egy halott álom.

A kapitány nem válaszol, és elsápadva megdermedt,

Nem érzi a kezemet, elhalványult a lelkesedés a szívében.

Már horgonyt vetnek, és a repülésünk befejeződött,

A biztonságos kikötőben a hajó győzelemmel vitorlázott.

Örüljetek, emberek, a parton!

egyedül maradok

A fedélzeten, ahol a kapitány

Utolsó álmával elaludt.

Minden hurrikánt feltártunk, és találtunk egy kincset,

És a kikötő vár, az emberek forrongnak, a harangok szólnak,

És mindenki kétségbeesetten és félelmetesen nézi a fregattját!

De a szív! szív! szív!

véráram

Az a fedélzet ki van fröcskölve

Hol zuhantál élettelenül.

Ó kapitány! kapitányom! örvendeznek a partok,

Felkelni! minden zászló érted szól - érted szól a kürt,

Virágok neked, koszorúk neked - az emberek hozzád tolonganak,

Lelkes arcok fordulnak feléd, feléd.

Apa! a kezemben vagy

Lehajtotta a fejét!

Nem, ez egy álom, hogy hazudsz

Hideg, élettelen!

Kapitányom egy szót sem, az ajka lefagyott,

Nem érzi a kezem, néma és tehetetlen,

Bevitte a harci fregattját a kikötőbe,

Átvitte drága kincsét a viharon.

Hívj, nevess, part,

De szomorú lábbal

Átmegyek a fedélzeten

Ahol élettelenül elesett.