Az egészségpolitika értékelése rendkívül fontos szempont az állam tevékenységében, mivel lehetővé teszi annak meghatározását, hogy egy adott politika végrehajtása milyen befolyást gyakorol az ország lakosságára. Mivel az állam anyagi forrásai korlátozottak, a figyelmet és beruházást igénylő problémák száma meglehetősen nagy, a kormány kénytelen csak a leghatékonyabb projekteket választani. A helyes választás csak az összes alternatíva értékelése alapján hozható meg, ami egyben az értékelés fontos szerepét is hangsúlyozza .
Az egészségügyi politika értékelése három fő területen végezhető el :
A közbeavatkozási, szabályozási és kutatási programok értékelése az egészségügy területén a szakpolitikák intézkedéseinek, módszereinek és eredményeinek elemzését jelenti annak meghatározása érdekében, hogy azok mennyire hatékonyan teljesítik céljaikat. Leggyakrabban az ilyen értékelést a következő paraméterek szerint végzik el :
Az értékelés fő célja az egészségügyi rendszer működésének javítása és maguknak a programok hatékonyságának növelése. E cél elérése érdekében előzetes és utólagos értékelés is elvégezhető. Az első esetben a politika megvalósításának várható költségeit és hasznait, valamint lehetséges eredményességét becsülik meg. A második esetben a már végrehajtott politikák értékelésére kerül sor.
A kormányzati beavatkozás, szabályozás és egészségügyi kutatási programok értékelése szükségszerűen magában foglalja az eredmények papíron történő rögzítését (mind bizalmas információk formájában, mind nyilvánosan). Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy tanuljon a politika hibáiból, és figyelembe vegye annak erősségeit.
Ilyen például az Európai Unió országai által 2006-2007-ben kezdeményezett, a fejlődő országok egészségpolitikáját értékelő programok. - A HIV/ AIDS /STI-re adott intézményi válasz megerősítése a Karib-térségben és az oltási lefedettség politikájának értékelése . Az első program számos afrikai országban zajlott, és az AIDS-járvány megelőzését célzó politikák értékelésére irányult. A második Burkina Fasóra korlátozódott, és az oltási politika hatásának felmérésére irányult a fertőző betegségek kockázatának csökkentésére.
Az egészségpolitikai hatásvizsgálat egy strukturált módszer az egészségügyi programok és politikák hatásának értékelésére. A kapott adatokat elemzik, majd felhasználják a politikai döntések meghozatala során. Az ilyen kutatások országos és helyi szinten is végezhetők. Annak ellenére azonban, hogy ez az értékelési terület korántsem új (tavaly ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját), még mindig nincs egységes értékelési módszertan. Az egészségpolitika hatásértékelési folyamatának csak a legáltalánosabb sémája emelhető ki:
Így az ilyen típusú értékelés egyik problémája az egyértelmű módszertan hiánya. Ezen túlmenően a hátrányok közé tartozik a szükséges információk összegyűjtésének nehézsége, valamint az elért eredmények teljességének hiánya a pénzügyi korlátok és az időkorlátok miatt.
Az egészségügyi technológiák egymással összefüggő technológiák halmazára utalnak, amelyeket arra használnak, hogy lehetővé tegyék az egészségpolitikai döntéshozatalba való hozzájárulást. Ilyen technológiák például a gyógyszerek, az orvosi eljárások és berendezések, maga a rendszer, amely egészségügyi szolgáltatásokat nyújt a lakosság számára.
Az egészségügyi technológiaértékelés ezzel szemben a szakpolitikai kutatások egyik formája (általában a meglévő szakirodalom szintézisén alapul), amely az egészségügyi technológiák bevezetésének rövid és hosszú távú következményeivel foglalkozik. Ez magában foglalja az egészségügyi technológiák gyakorlati alkalmazásának előzetes és utólagos elemzését, és a következő kutatásokat foglalja magában:
Az értékelés legjelentősebb része azonban az egészségügyi technológiák alkalmazásának pénzügyi költségei és haszna.
Az egészségügyi technológiák értékelését nem az alkalmazott módszerek összessége, hanem a vizsgálat célja határozza meg. Például a gyógyszerészeti vagy orvosi berendezések műszaki értékelése egészségügyi technológiai értékelésnek minősíthető, ha azt a kormányzati szabályozási politika részének tekintik. Vagy az egészségügyi technológiák értékelésének tudható be a génterápia etikai felülvizsgálata annak érdekében, hogy az orvosi gyakorlatba való bevezetése milyen következményekkel járjon, mielőtt az orvosi hibák állami kompenzációjáról döntenek.
A váratlanul kezdődött és gyorsan fejlődő HIV -járvány (különösen a harmadik világ országaiban) lendületet adott a szexuális viselkedés modelljének kialakítására és az AIDS-szel kapcsolatos ismeretek terjesztésére a lakosság körében új programok kidolgozásának. Emiatt szükségessé vált ezeknek a programoknak a monitorozása és értékelése annak érdekében, hogy meghatározzuk hatékonyságuk mértékét.
Az értékelést és a monitoringot több fő területen végezték el :
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy speciális mutatót hozott létre, amely lehetővé tette az értékelés elvégzését ezen a területen. A megkérdezett 15-49 év közöttiek közül ennyien említették a HIV-fertőzés megelőzésének két lehetséges módja közül legalább az egyiket. Ennek a mutatónak a nem kellő relevanciája miatt azonban hamarosan némileg módosították. Kétféle kérdést kezdtek alkalmazni - nyílt végű és "utalással", ami a fenti mutató két részre osztásához vezetett. Az első mutató azon válaszadók százalékos arányát mérte, akik egy feltett kérdésre azt válaszolták, hogy egy személy csökkentheti a HIV-fertőzés kockázatát, ha óvszert használ, vagy egy hűséges, nem fertőzött partnerrel él együtt. A második azon válaszadók százalékos aránya, akik egy feltett kérdésben helyesen utasítják el az AIDS átvitelével vagy a védekezéssel kapcsolatos két leggyakoribb tévhitet, és tudják, hogy egy egészségesnek tűnő személy hordozhatja az AIDS-et.
Ennek a dimenziónak a mutatója azon megkérdezettek száma, akik azt mondták, hogy az elmúlt évben rendszertelen kapcsolatuk volt, osztva azon megkérdezettek számával, akik azt mondták, hogy szexuálisan aktívak voltak az elmúlt évben. Ezt a mutatót is a valós helyzetet nem kellően pontosan tükrözőnek ismerték el, aminek következtében két mutatóra osztották. Az első azt mérte, hogy az elmúlt 12 hónapban azon válaszadók hány százaléka élt szexuális kapcsolatot egy partnerrel, akivel nem élnek házas vagy élettársi kapcsolatban, illetve azon válaszadók aránya, akik ebben az időszakban szexuális kapcsolatot folytattak. A második pedig azoknak a válaszadóknak a százalékos aránya, akik utoljára használtak óvszert nemi kapcsolat során olyan partnerrel, akivel nem házasok és nem élnek együtt, illetve azon válaszadók aránya, akik ebben az időszakban szexuális életet éltek.
Ebben az esetben az értékelés mutatója a HIV-fertőzöttek iránti vonzalmat kifejező személyek százalékos aránya a megkérdezett 15 és 49 év közöttiek között.
Így a fenti három területen az értékelés a lakosság körében végzett szociológiai felmérések alapján történik. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a feltett kérdések túlzott eredményt adnak; a kérdéseket nem mindig helyesen és egyértelműen fogalmazzák meg; a felmérés fáraszthatja a válaszadót; a különböző módon gyűjtött adatok nem alkalmasak a trendek értékelésére; a válaszadók által adott válaszok valóságtartalma nehezen értékelhető.
A női szexmunkások nagymértékben hozzájárulnak az AIDS terjedéséhez, de számuk becslésére még nem sikerült hatékony módszert azonosítani, mivel a prostitúció sok országban illegális, és legtöbbjükben elítélik. A hatékony értékelési módszer kidolgozása érdekében végzett kutatások mindegyike nem hozott kézzelfogható eredményt, mivel a valóságtól rendkívül távoli helyzetet tükröz.
Ez a módszer nyilvánvalóan az AIDS-járvánnyal kapcsolatos nyomtatott kiadványok cikkeinek elemzésén alapul. Fő előnyei a rendelkezésre állás és a viszonylagos olcsóság. A hátrányok közé tartozik a hosszú távú alkalmazás lehetetlensége a hiányos információ kockázata és az utólagos értékelés nehézsége miatt.
A következő mutatók használhatók: HIV prevalencia a nők körében 15-24 éves gyermek születése előtt, HIV prevalencia nők körében 15-19 éves gyermek születése előtt, HIV prevalencia nők körében az első és a második időszakban terhesség. Ez utóbbi mutató jobban tükrözi a betegség dinamikáját a szexuálisan aktív populációban, és az életkori mutatók alkalmasabbak a járvány prevalenciájának felmérésére az összes fiatal nő körében.
Oroszországban az UNAIDS támogatásával a Fogyasztói Jogok Védelmével és Emberi Jólétével foglalkozó Szövetségi Felügyeleti Szolgálat létrehozta az Orosz Föderációban a HIV/AIDS leküzdésére irányuló projektek és programok hatékonyságának nyomon követésére és értékelésére szolgáló elemző csoport weboldalt. Archiválva : 2022. március 14. a Wayback Machine -en ,