A szerves tioszulfátok szerves tiokénsavak sói és észterei, amelyek általános képlete RSSO2X , ahol R = Alk, Ar; X \u003d OMe (Me fém), VAGY. Az alkáli- és alkáliföldfémek S-alkil- és S-aril-tioszulfátjait Hans Bunte német technológus után Bunte-sóknak nevezik , aki ezt a vegyületcsoportot vizsgálta.
A szerves tioszulfátok vegyületének nevét a szerves gyök nevének megfelelően alakítjuk ki, amelyhez a "-tioszulfát" utótag kapcsolódik, és meg kell jelölni azt az atomot, amelyhez a szerves gyök kötődik. Például C 6 H 5 SSO 2 OCH 3 - S-fenilmetil-tioszulfát, C 2 H 5 SSO 2 ONa - S-etil-nátrium-tioszulfát.
A Bunte-sók szintézise alkil-halogenidek, dialkil-szulfátok, alkil-aril-szulfonátok ekvimoláris mennyiségben alkálifém-tioszulfátokkal való kölcsönhatásából áll vizes szerves közegben (különösen 50%-os etanolos oldatban ):
A Bunte-sók szintézisének másik módszere abból áll, hogy savas közegben alkálifém-tioszulfátokat adnak aktivált alkénekhez vagy kinonokhoz:
Az aril-tioszulfátokat diaril-diszulfidok és kálium-hidroszulfit reakciójával állítják elő:
A Bunte-sók szilárd kristályos anyagok, vízben jól oldódnak.
A szerves tioszulfátok kémiai tulajdonságait az SS-diszulfid csoport jelenléte határozza meg, amely elektrofil és nukleofil reagensek hatására könnyen lehasad. A szerves tioszulfátok savas hidrolízisével tiolok képződnek, lúgos - diszulfidokkal:
A szerves tioszulfátok tiolátokkal való kölcsönhatását aszimmetrikus diszulfidok szintézisében használják:
Az oxidálószertől függően a szerves tioszulfátok alkánszulfonsavakká, alkánszulfonil-halogenidekké vagy dialkil-diszulfidokká oxidálódnak:
A szerves tioszulfátokat a szerves szintézisben intermedierként használják különféle szerves kénvegyületek előállításánál.