Metsamor (ókor) - az ősidők óta lakott "régi város-erőd" az Ararat-völgyben , a Metsamor folyó csúcsánál, az Örmény Köztársaságban, Taronik falu közelében, Jerevántól mintegy 30 km-re nyugatra. A valódi neve ismeretlen, ezért az ősi helyet Metsamornak nevezték el a folyó tiszteletére. Jelenleg azt feltételezik, hogy az ősi "Metsamor" település valószínűleg Armavir / Aramali vagy Armaiira / első örmény fővárosa , amelyet Mar Abas Katina írt le . Movses Khorenatsi Katina feljegyzéseit felhasználva összekeverte az I. Argishti által Metsamor környékén épített erőd-településsel , mivel Aramali az 5. században nem létezett, és Argistikhinili romjai is fennmaradtak, ráadásul mindkettő földrajzi helyzetében és leírásában nagyon hasonló.
Metsamor települést szinte minden oldalról víz vette körül, északnyugat felől a Metsamor folyóval határos, délről pedig mesterséges vizesárok védte. Régészeti ásatások bizonyítják, hogy Metsamor a Kr.e. 4. évezred közepétől folyamatosan lakott volt. e. egészen a késő középkorig. A feltárt kultúrrétegek a bronzkor (kora, közép- és késő), a korai és fejlett vaskor (pre-urartusi, urartusi és ókori), középkor szakaszaiba tartoznak . Metsamor az Ararat-völgy kora bronzkori (i.e. 3. évezred) egyik kulturális központja. A nagy dombon álló erődöt tornyos ciklopfal védte, melyen kívül széles sáncokban lakóházakat és melléképületeket építettek. A talált anyagok bizonyítják, hogy Metsamorban fejlődött a mezőgazdaság, a szarvasmarha-tenyésztés és a kézművesség. A Metsamor kis hegyláncának a vallási jelentősége mellett asztrológiai jelentősége is volt, és amint azt a tanulmányok is megerősítik, Kr. e. 2800-2600. ott figyelték meg Szíriusz felemelkedését (amelynek megjelenését valószínűleg az új év kezdetével hozták összefüggésbe és tisztelték). A metsamori szabadban rituális szertartásokat kiszolgáló zikgurat -obszervatórium és a monumentális Mokhrablur torony tanulmányai alapján valószínűnek tartják a vidéki közösségek megszilárdításának lehetőségét, városok létrejöttét e templomok körül, vagyis a 3 . évezred Kr.e. "városi forradalom" jelenléte az Örmény Felföldön, aminek következtében a primitív társadalmi rendszer alapjai aláásták. A kora vaskori Metsamor már város volt. Fellegvárával és városával, amely az azonos nevű tavacskáig húzódó síkságon épült , körülbelül 80 hektáros területet foglalt el. Az erőteljes ciklopfalakkal védett erődítmény elsősorban az uralkodók és a papi osztály lakóházait, a templomegyüttest és a főbb termelőegységeket (öntödék, műhelyek, fémfeldolgozó létesítmények) koncentrálta. A város közép- és alsóbb osztályok lakónegyedeiből állt. A városnak külön szentélye volt, melynek egy részét a "Vörös kövek" nevű területen őrizték meg.
I. Argishti (Kr.e. 827-764) urartiai király uralkodása alatt kerítéssel megerősítve helyreállították Metsamor ciklop-torony fellegvárát, amelyet III. Salmaneser (asszír király i. e. 859-824) inváziói pusztítottak el . A fellegvár területének nagy részén új kemencék és az azokat kiszolgáló segédépítmények létesültek. Argishti I. a város nyugati szélén megerősített várost alapított, róla nevezték el - az egyik adminisztratív központot - Argishtikhinil.
Az Urart -falon kívül a mellette épített kőépületek nyomait követve jól látható, hogy Metsamorban egészen a Kr.u. VI. századig folytatódott az élet. e.. A fellegvár területén számos ókori és hellenisztikus korszak anyaga került elő. A középkorban Metsamor magas tornyú kőerőd volt, melynek körvonalai jól kirajzolódnak a domb felszínén. Főleg a Nagy-hegy északkeleti lejtőjén kerültek elő középkori épületek és az anyagi kultúra egyéb maradványai.
Է.Վ. Խանզադյան, Կ.Խ. Մկրտչյան, Է.Ս. Պարսամյան. <Մեծամոր>, Եր – 1973 թ./E.V. Khanzadyan, K.Kh. Mkrtchyan, E.S. Parsamyan. <Metsamor>, Yer - 1973 /