Az üveghidratálás a geológiai objektumok és régészeti leletek egyik kiegészítő (abszolút vagy relatív) kormeghatározási módszere . Alkalmazható természetes vulkáni ( obszidián ) vagy mesterséges üvegből készült tárgyakra. A módszer azon alapszik, hogy az üvegfelület vizet szív fel a légkörből, fokozatosan hidratáló kéreg képződésével. Az üveg víztartalma 0,2 tömeg%. Egy frissen kialakított üvegfelület (például obszidiánkés gyártása során), fokozatosan felszívja a vizet a légkörből, elérheti a 3,5%-os víztartalmat (ez a határérték, ekkor következik be a telítettség). A víztartalom mérésére egy vékony (50 µm-nél kisebb vastagságú) lemezt vágunk ki a felületi rétegből. A közvetlen mérés a lemez sűrűségének meghatározásával, infravörös spektroszkópiával vagy magrezonanciával történik .
A módszert 1948 -ban Irving Friedman és Robert Smith javasolta.
1. Vagner G. A. A keltezés tudományos módszerei a geológiában, régészetben és történelemben. — M.: Technosfera, 2006.