A Szovjetunió személyes bajnokság levelező ( levelező sakk ) 2 szakaszban zajlott: kvalifikációs versenyek, amelyek résztvevőit a szakszervezeti köztársaságokban, egyesületekben, szakosztályokban, klubokban rendezett versenyek határozták meg, valamint a döntő, ahol a győztesek minősítő versenyeken vettek részt.
Az első bajnokság 1940 januárjában kezdődött . G. Veresov (Minszk), P. Dubinin (Gorkij), G. Kaszparjan (Jereván) és A. Konsztantyinopolszkij (Kijev) mestereken kívül M. Chigorin kortársai, Sz. Lebegyev (Leningrád) és K. Rozenkranz (Moszkva) valamint X. Baranov , V. Zbandutto , A. Komarov, A. Mukhin, A. Polkvoy (mind Moszkvából), A. Ivashin (Kuibisev), M. Judro (Vitebsk), V. Gergenreder (Bezhitsa), D Rousseau (Odessza), V. Moszkalev (Micsurinszk), D. Gostiscsev (Zaporozhye), S. Kricsevcov (Vinnitsa), P. Komarov (Ufa), I. Seszterikov (Szaratov), V. Nazarevszkij (Kijev), N. Sidorov (Kirov). 1941 nyarára 231 meccsből 78. Moszkalev állt az élen - 7½ pont a 12-ből, Gostiscsev - 7 a 10-ből, Lebegyev - 7 a 12-ből, K. Rosenkranz - 6½ a 8-ból, Dubinin - 6 / 9, A. Komarov - 5½ / 7, Veresov - 5 / 6; Konsztantyinopolszkij és Kaszparjan mindössze 2 meccset ért el (1½ és ½ pont). A háború kitörése nem tette lehetővé a bajnokság végét.
A bajnokságokat 1948 óta rendezik rendszeresen. A háború előtti versenyeken eredményesen szereplő mesterek és sakkozók szerepeltek az I. bajnokságban.
A 2-5. bajnokság kétlépcsős rendszerben zajlott (elődöntők és döntők), a 6. bajnokságtól három szakaszos rendszert vezettek be (1. szakasz - negyeddöntők). Az 5. bajnokságból az 1-3. helyezést elért sakkozókat arany-, ezüst-, illetve bronzéremmel jutalmazták. Az 1. hely megosztásakor (3. és 5. bajnokságban) mindkét győztes bajnoki címet kapott.
A 17. bajnokságtól a legmagasabb és első bajnokságban zajlottak a versenyek, az 1. liga győztesei bejutottak a következő bajnokság legmagasabb bajnokságára.
Az utolsó bajnokságra a Szovjetunió összeomlása után került sor, de mivel az előzetes kvalifikációs versenyek ezt megelőzően kezdődtek, úgy döntöttek, hogy azokat a Szovjetunió bajnokságainak tekintik, folytatva a tornák számozását.
21 megrendezett bajnokság (1948-2002); G. Boriszenko (Sverdlovsk) és L. Omelchenko (Pjatigorszk) kétszer nyerte meg a bajnokságot .
| Nem. | dátuma a | Bajnok | Eredmény |
|---|---|---|---|
| egy | 1948-1951 | Konstantinápolyi Sándor | 15-ből 11½ |
| 2 | 1952-1955 | Péter Atyasev | 13 a 16-ból |
| 3 | 1955-1957 | Georgij Boriszenko Pjotr Dubinin |
9 a 12-ből |
| négy | 1957-1960 | Anatolij Szadomszkij | 15-ből 10½ |
| 5 | 1960-1963 | Georgij Boriszenko Jakov Estrin |
15-ből 11½ |
| 6 | 1963-1964 | Vlagyimir Simagin | 17-ből 13 |
| 7 | 1965-1966 | Mihail Judovics | 15 a 19-ből |
| nyolc | 1967-1968 | Szergej Szokolov | 13 a 19-ből |
| 9 | 1969-1970 | Lev Omelcsenko | 14 a 18-ból |
| tíz | 1971-1972 | Lev Omelcsenko | 15½ a 20-ból |
| tizenegy | 1973-1975 | Anatolij Voitsekh | 15-ből 11½ |
| 12 | 1975-1977 | Vlagyimir Semenyuk | 13 a 18-ból |
| 13 | 1977-1978 | Mihail Umanszkij | 19-ből 15½ |
| tizennégy | 1979-1980 | Borisz Posztovszkij | 11 a 16-ból |
| tizenöt | 1981-1983 | Sándor Lipiridi | 12½ a 18-ból |
| 16 | 1983-1986 | Dmitrij Barash | 13½ a 18-ból |
| 17 | 1986-1988 | Igor Kopilov | 10 a 14-ből |
| tizennyolc | 1988-1991 | Vlagyimir Jarkov | 15-ből 11½ |
| 19 | 1991-1993 | Jurij Zelinszkij | 13-ból 10½ |
| húsz | 1994-1998 | Szergej Khlusevics | 11 a 14-ből |
| 21 | 1998-2002 | Vaszilij Malinin | 11½ a 14-ből |
| A Szovjetunió személyes bajnoksága levelezés útján | |
|---|---|
| |