Langren (holdkráter)

Langren
lat.  Langrenus

Egy kép a Lunar Orbiter - IV szondáról .
Jellemzők
Átmérő132 km
Legnagyobb mélység4500 m
Név
NévnévMikael Florent van Langren (1598–1675) holland csillagász és térképész. 
Elhelyezkedés
8°52′ d SH. 61°02′ kelet  / 8,86  / -8,86; 61.04° S SH. 61,04° K pl.
Mennyei testHold 
piros pontLangren
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A Langren kráter ( lat.  Langrenus ) egy nagy becsapódási kráter a Bőség - tenger keleti partjának régiójában, a Hold látható oldalán . A nevet Mikael Florent van Langren (1598-1675) holland csillagász és térképész tiszteletére adták, és a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió 1935-ben hagyta jóvá. A kráter kialakulása az Eratoszthenész-korszakra [1] nyúlik vissza, és a kráternek tekinthető. az egyik legnagyobb kráter, amely az elmúlt 3 évben keletkezett.2 milliárd év.

A kráter leírása

A kráter legközelebbi szomszédai a nyugaton található kis Al-Marrakishi kráter; a Bielharz , Atwood és Naonobu kráterek északnyugaton; a kis Acosta kráter északon; a Somerville kráter keletre; Barkla - kráter kelet-délkelet felé; Sánta kráter dél-délkeleten, Lohse kráter délen. A krátertől észak-északkeletre található a Habtenger [2] . A kráter középpontjának szelenográfiás koordinátái 8°52′ D. SH. 61°02′ kelet  / 8,86  / -8,86; 61.04° S SH. 61,04° K d. , átmérő - 132 km [3] , mélység 4,5 km [4] .

A Langren kráter sokszög alakú, és kis kora miatt gyakorlatilag nem pusztult el. A hullámzás jól körülhatárolható, a belső lejtő legfeljebb 20 km széles, hangsúlyos teraszszerű szerkezettel. Az akna keleti részén az Apollo 14 felőli oldalon egy vagy több kupolás kiemelkedés rozsdás színe formájában színanomáliát figyeltek meg [5] .

A sánc magassága a környező terület felett eléri az 1630 métert [1] , a kráter térfogata megközelítőleg 17200 km³ [1] . A tál alján a környező területnél magasabb albedó található, aminek köszönhetően a kráter jól kiemelkedik a Nap magas helyén. A tál aljának felülete viszonylag egyenletes, északnyugati részén valamivel masszívabb, nagyszámú sziklával tarkítva. A tál közepén masszív központi csúcsok halmozódnak fel, amelyek 85-90%-os plagioklász tartalmú gabbro - nót - troktolit anortozitból (GNTA1), anortozit-nortotból (AN) és troktolitból (T) állnak [6] . A Langren-kráter egyike a jelenleg ismert hét kráternek, amelyek troktolittartalma a központi csúcson található (a troktolit megközelítőleg egyenlő részekből áll plagioklászból és olivinből , és magmás kőzetek és kőzetek fúziójából jön létre, amelyek egy becsapódás során a holdkérget alkotják ). Az Alfa-csúcs magassága 3000 m, a Béta-csúcs - 3500 m [7] .

A kráter egy fényes, töredezett sugárrendszer központja, amely a bőség-tengerben terjed a krátertől nyugatra, és amelyet a Hold- és Bolygócsillagászati ​​Egyesület (ALPO) a fényes sugarak kráterjeként tart nyilván [8] .

Rövid távú holdjelenségek

A Langren-kráterben 1992. december 30-án Audouin Dollfus francia csillagász a Párizsi Obszervatóriumból egy méteres távcső segítségével rövid távú holdjelenségeket (CLP) figyelt meg a krátertál alján lévő izzás formájában [9] . Feltételezték, hogy a kráter alján lévő repedéseken keresztüli gázok kibocsátása lehet az izzás forrása [9] .

Műholdkráterek

Langren Koordináták Átmérő, km
E 12°44′ dél SH. 60°43′ K  / 12,73  / -12,73; 60,72 ( Langren E )° S SH. 60,72° K pl. 31.0
G 12°10′ dél SH. 65°28′ K  / 12,17  / -12,17; 65.46 ( Langren G )° S SH. 65,46° K pl. 21.9
H 8°02′ dél SH. 64°17′ kelet  / 8,03  / -8,03; 64.29 ( Langren H )° D SH. 64,29° K pl. 25.2
L 12°40′ dél SH. 61°55′ K  / 12,67  / -12,67; 61.92 ( Langren L )° S SH. 61,92° K pl. 12.6
M 9°49′ d SH. 66°25′ K  / 9,82  / -9,82; 66.41 ( Langren M )° S SH. 66,41° K pl. 18.2
N 8°59′ d SH. 65°44′ K  / 8,98  / -8,98; 65,74 ( Langren N )° S SH. 65,74° K pl. 12.5
P 12°02′ dél SH. 63°01′ K  / 12.04  / -12,04; 63.01 ( Langren P )° D SH. 63,01° K pl. 42.3
K 11°59′ dél SH. 60°41′ K  / 11,99  / -11,99; 60,69 ( Langren Q )° S SH. 60,69° K pl. 12.9
R 7°46′ d SH. 63°45′ K  / 7,76  / -7,76; 63,75 ( Langren R )° S SH. 63,75° K pl. 5.4
S 6°43′ d SH. 64°47′ K  / 6,72  / -6,72; 64,79 ( Langren S )° S SH. 64,79° K pl. 8.9
T 4°47′ dél SH. 62°18′ kelet  / 4,79  / -4,79; 62.3 ( Langren T )° S SH. 62,3° K pl. 40,0
U 12°39′ dél SH. 57°09′ kelet  / 12,65  / -12,65; 57.15 ( Langren U )° S SH. 57,15° K pl. 4.2
V 13°14′ dél SH. 55°56′ kelet  / 13,23  / -13,23; 55.94 ( Langren V )° S SH. 55,94° K pl. 5.0
W 8°40′ d SH. 67°19′ K  / 8,67  / -8,67; 67.32 ( Langren W )° S SH. 67,32° K pl. 22.0
x 12°21′ dél SH. 64°43′ K  / 12,35  / -12,35; 64.71 ( Langren X )° S SH. 64,71° K pl. 23.6
Y 7°53′ d SH. 66°52′ K  / 7,88  / -7,88; 66,86 ( Langren Y )° S SH. 66,86° K pl. 29.0
Z 7°11′ dél SH. 66°16′ kelet  / 7,18  / -7,18; 66.26 ( Langren Z )° S SH. 66,26° K pl. 20.8

Langren A – 1979-ben átnevezték Barkla -kráterre

Langren B – 1976-ban átnevezték Naonobu- kráterre

Langren C – 1976-ban átnevezték Acosta -kráterre

Langren D – 1976-ban átnevezték Al-Marrakishi- kráterre

Langren F - 1976-ban átnevezték Bielharz kráterre

Langren J - 1976-ban átkeresztelték Somerville -kráterre

Langren K – 1976-ban átnevezték Atwood -kráterre

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Lunar Impact Crater Database . Losiak A., Kohout T., O'Sulllivan K., Thaisen K., Weider S. (Lunar and Planetary Institute, Lunar Exploration Intern Program, 2009); frissítette Öhman T. 2011-ben. Archív oldal .
  2. ↑ Langren kráter a LAC-80 térképen . Letöltve: 2019. december 2. Az eredetiből archiválva : 2020. november 26.
  3. ↑ A Nemzetközi Csillagászati ​​Unió kézikönyve . Letöltve: 2019. december 2. Az eredetiből archiválva : 2020. november 27.
  4. ↑ John E. Westfall Holdterminátor atlasza, Cambridge Univ. Nyomja meg (2000) . Letöltve: 2015. május 13. Az eredetiből archiválva : 2014. december 18..
  5. ↑ Apollo 14 előzetes tudományos jelentés, 275. oldal . Letöltve: 2015. május 13. Az eredetiből archiválva : 2019. július 21.
  6. ↑ Stefanie Tompkins és Carle M. Pieters (1999) Mineralogy of the lunar crust: Results from Clementine Meteoritics & Planetary Science, vol. 34, pp. 25-41.
  7. ↑ Naosuke Sekiguchi, 1972. Katalógus a látható féltekén lévő Hold-kráterek központi csúcsairól és padlózati objektumairól. University of Tokyo Press és University Park Press.
  8. ↑ Az Association for Lunar and Planetary Astronomy (ALPO) fényes sugarú krátereinek listája (hozzáférhetetlen link) . Az eredetiből archiválva: 2016. március 4. 
  9. ↑ 1 2 Epic Moon, WPSheehan és TADobbins (2001).
  10. ↑ Az Association for Lunar and Planetary Astronomy (ALPO) sötét radiális sávokkal rendelkező krátereinek listája (hozzáférhetetlen link) . Az eredetiből archiválva: 2013. december 3. 

Linkek