Lazurko, Nyikolaj Kirikovics
| Nyikolaj Kirikovics Lazurko | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Születési dátum | 1912. július 1 | ||||||||||||
| Születési hely | Orosz Birodalom | ||||||||||||
| Halál dátuma | 1998. október 15. (86 évesen) | ||||||||||||
| A halál helye | Riga | ||||||||||||
| Affiliáció | Szovjetunió | ||||||||||||
| Csaták/háborúk | A Nagy Honvédő Háború | ||||||||||||
| Díjak és díjak |
|
||||||||||||
Nyikolaj Kirikovics Lazurko ( 1912. július 1. - 1998. október 15., Riga ) - a 993. gyalogezred 120 mm-es aknavető tüzére, főtörzsőrmester - a Dicsőségi Érdemrend kitüntetésének utolsó átadása idején . A Dicsőség Rend néhány teli lovasának egyike, négy renddel kitüntetett [1] .
Életrajz
1912. július 1-jén született a Rezhitsky kerületi Fejmanszkij volost területén egy vasutas családjában [1] . Középfokú oktatás.
1934 áprilisában behívták katonai szolgálatra a lett hadseregbe, a leszerelés után sokáig nem talált munkát, mígnem esztergályos állást kapott a Daugavpils vasúti műhelyeiben [1] .
Népbíróként dolgozott Daugavpils városában . A Nagy Honvédő Háború kezdetével az evakuálásban. Szerelőként dolgozott az Északi Vasút Vspolye és Ivanovo állomásainak mozdonyraktárában .
1942 augusztusában besorozták a Vörös Hadseregbe . Ugyanezen év szeptembere óta a Nagy Honvédő Háború csatáiban sajátította el az aknavető különlegességét. Harci pályafutását a 21. gárda-lövészhadosztály 59. gárda-lövészezredének tagjaként kezdte, és egy aknavető-legénység parancsnoka lett. Harcolt a kalinini, a nyugati, a 2. balti és a 3. fehérorosz fronton. 1943 óta az SZKP / SZKP tagja.
1943. december 16-án a Gatchino falu melletti csatában Lazurko őrmester, miután aknavetővel átkelt a Dolyssitsa folyón, tüzet nyitott és összetörte az ellenség fegyverét. Egy ellenséges ellentámadás visszaverésekor Demeshkino falu közelében több mint 10 katonát talált el aknavetőtűz. Megsebesült, de a sorokban maradt. A 21. gárda-lövészhadosztály egyes részeinek 1943. december 28-i parancsára Nyikolaj Kirikovics Lazurko gárdaőrmester 3. fokozatú Dicsőségi Renddel tüntették ki.
1944. július 3-án a Zamkhi és Zhikhari falvak közelében vívott csatákban egy aknavetőből számítása megsemmisített egy géppuskát, és egy gyalogsági osztag felett elnyomott 2 lőpontot. Lazurko ismét megsebesült, de szolgálatban maradt. Tevékenységével hozzájárult a Polotsk-Nevel vasút egy szakaszának elfoglalásához. Ezért a csatáért a Dicsőségrend 2. fokozatára adták át, de akkor még nem tudott a kitüntetésről, hiszen kórházba távozott. A 3. sokkhadsereg csapatainak 1944. szeptember 1-i parancsára Lazurko Nyikolaj Kirikovics őrmestert a Dicsőség 2. fokozatával tüntették ki.
A kórház után egy másik egységhez – a 311. gyalogos hadosztály 1067. gyalogezredéhez – küldték. Itt már egy 76 mm-es fegyver legénységének parancsnokaként harcolt. 1944. október 8-án Alkiskiai falu közelében Lazurko őrmester számítása 3 géppuskát és 20 ellenséges katonát semmisített meg közvetlen tűzzel. Egy ellentámadás visszaverésekor kiütött egy tankot és megsemmisített 12 ellenséges katonát. Amikor a számítást és a fegyvert hatástalanították, magára hagyva géppuskából lőtt az ellentámadás visszaveréséig. Az ezred parancsnokát a Honvédő Háború 2. osztályú Érdemrend kitüntetésére adták át , de a 4. sokkhadsereg tüzérségi parancsnoka a kitüntetés státuszát a Dicsőség 2. osztályára változtatta. Akkoriban Lazurko nem tudott erről a díjról, mivel megsebesülése után kórházba került, majd ismét egy másik egységbe. A 4. sokkhadsereg csapatainak 1944. december 21-i parancsára Lazurko Nyikolaj Kirikovics őrmester a Dicsőség 2. fokozatát kapta.
A háború végső szakaszában, a Kelet-Poroszország területén vívott harcokban már a 263. lövészhadosztály 993. lövészezredében vett részt 120 mm-es aknavető tüzérként. 1945. április 6-9-én a Königsberg városáért vívott csatákban a 120 mm-es aknavető tüzér, Lazurko főtörzsőrmester 4 nehézgéppuskát, egy ágyút és az ellenséges katonák szétválasztása előtt aknavetőtűzzel hatástalanított. A 43. hadsereg csapatainak 1945. április 30-i parancsára Lazurko Nyikolaj Kirikovics főtörzsőrmester a Dicsőség 2. fokozatával tüntették ki.
1945 decemberében leszerelték. Visszatért szülőföldjére. Rezeknek vidékén élt .
A ludzai végrehajtó bizottság titkárhelyettese, a Zilupe kerületi pártbizottság első titkára, a Daugavpils Kerületi Munkásképviselők Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke volt. 1962 decemberétől 1975-ig a Rezeknek kerületi választmány elnöke volt. Kétszer (1966-ban és 1971-ben) a Lett Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjelöltjévé választották, a Lett SSR Legfelsőbb Tanácsának helyettese volt [1] .
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1963. március 23-i rendeletével, Lazurko újbóli kitüntetésével Nyikolaj Kirikovics a Dicsőség 1. fokozatával tüntették ki. A dicsőség rendjének teljes lovasa lett.
Később a vadászok és halászok társaságának vezető vadászaként dolgozott. Az elmúlt években Rigában élt. 1998. október 15-én elhunyt .
Díjak
- Az októberi forradalom rendje [1]
- Honvédő Háború 1. (1985. március 11.) és 2. fokozat (1963. március 23.)
- A Munka Vörös Zászlójának három rendje [1]
- Becsületrend [1]
- A dicsőségrend 1. (1963. március 23.), 2. (1944. szeptember 1.) és 3. (1943. december 28.) fokozat
- „A bátorságért” érem [1] (1944. január 25.)
- "A Németország felett aratott győzelemért az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban" érem.
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 N. Kuzmin. Az ember a legendából // "Vadászat és Vadászat" magazin, 1987. 5. szám, 19. o.
Irodalom
- Grishko G. A., Zhavoronkin M. Yu. Megrendelési könyv. Moszkva, 2005
- A három fokozatú dicsőség rendjének lovagjai: Rövid életrajzi szótár / Előz. szerk. D.S. Szuhorukov főiskola . - M . : Katonai Könyvkiadó , 2000. - 703 p. — 10.000 példány. — ISBN 5-203-01883-9 .
- A dicsőség rendjének teljes lovasai. Életrajzi szótár. T. 1. M.: Katonai Kiadó, 2010
- Roscsin I. I. Katona dicsősége. 6. könyv M., 1982
Linkek
Nyikolaj Kirikovics Lazurko . " Az ország hősei " oldal. Letöltve: 2014. július 6.