Quarles, Francis

Gyönyörködöm Istenben Csak én szeretem a

földet – ő Teremtőm teremtménye,
Ő az anyám, mert ő szült engem.
Ő az én gyengéd nővérem – enni ad.
De mi a teremtmény, Uram, hozzád képest?
Vagy mi nekem az anyám vagy a nővérem?

Imádom a levegőt - finom édességei felfrissítik
lógó lelkemet és új édességekre hívnak.
De mi az a levegő vagy a sok édesség, amivel
megáldhatja a lelkemet, hozzád képest?

Szeretem a tengert - ő a teremtménytársam, az
én gondos szállítóm - ő szolgáltat nekem. Körbefalaz, diétámat
nagyobbá teszi, kincsemet idegen partról hordja. De Óceánok Ura, ha Veled összehasonlítjuk, mit jelent nekem az óceán vagy a gazdagsága? A mennyország magas városába irányítom utamat, melynek szikrázó külvárosai szórakoztatják szememet. Az én szemem, a szemlélődés nagy ügyvédje által, áthalad az ég kristályburkolatán. De mi a mennyország, nagy Isten, hozzád képest? A Te jelenléted nélkül – a mennyország számomra nem mennyország.

A Te jelenléted nélkül – a föld nem tükröz vissza.
A Te jelenléted nélkül a tenger nem nyújt kincset.
A Te jelenléted nélkül – a levegő egy rangú fertőzés.
A Te jelenléted nélkül – a mennyország maga nem élvezet.
Ha nem birtokol, ha nem élvezed benned,
mi számomra a föld, a tenger, a levegő vagy az ég?

A Te jelenléted nélkül a gazdagság gondok zsákja,
bölcsesség, de bolondság, öröm - nyugtalanság, szomorúság.
A barátság árulás, a gyönyörök csapdák, az
élvezetek – de a fájdalom és a vidámság – tetszetős őrület.
Nélküled, Uram, a dolgok nem olyanok, amilyenek, és
nem is lényük, ha Veled összehasonlítjuk.

Abban, hogy mindenem van, és nem Te – mi van nekem?
Hogy nincsen Téged – mi a munkám?
Hadd élvezzem, de Téged – mire vágyom még?
És hogy egyedül vagy, mi nincs nekem?
Nem kívánom, se tengert, se földet, se
mennyország birtoka ne volnék, [ha] az eget nem birtokolnád!