Komissarov egy meglehetősen ősi orosz vezetéknév.
Nyilvánvaló, hogy a komisszár szó a nyugat-európai nyelvekből került az oroszba. Ruszországban a 16. század utolsó negyede óta ismerték, és egészen a 17. század közepéig használták külföldi államok különféle tisztviselőivel kapcsolatban a „nagykövet” jelentésében. A 17. század második felétől kezdték használni a különféle polgári és katonai beosztások elnevezésében. V. I. Dal orosz néprajzkutató megjegyezte, hogy a komisszár a kellékek őrzőjének, a végrehajtónak vagy a hivatalnoknak a hivatalos megnevezése [1] . Abban az időben a komisszár minden olyan tisztviselő volt, aki úgynevezett „jutalékot”, azaz felelős kormányzati feladatot kapott. Ebben az értelemben a „komisszár” szó megtalálható N. V. Gogol orosz prózaíró „ Esték egy farmon Dikanka közelében ” című klasszikus művében [2] . A paraszti osztály közül a Komissarov vezetéknevet azoknak adták, akik e pozíció birtokosának birtokában éltek. Ismeretes, hogy dokumentumok összeállításakor sok paraszt a számára ismeretlen „vezetéknév” rovatba helyezte pozícióját, ami nyilvánvalóan az oka annak megszerzésének.
Valamivel később, a 18. században a Komissarov vezetéknév elterjedt az ortodox papság körében. Általában fiatal papoknak adták a teológiai szemináriumokban folytatott tanulmányaik során, és jelezték annak a személynek a társadalmi helyzetét vagy társadalmi helyzetét, aki külön ösztöndíjat fizetett neki. A komisszárok nevei mellett így keletkeztek a polgármesterek, nemesek, szenátorok, Grafszkij, Kupcov stb. nevei [3].