József Konstantinovics Kimbar | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1905. szeptember 16 | |||||||||||||||||||||||
Születési hely | Minszk , Orosz Birodalom | |||||||||||||||||||||||
Halál dátuma | 1974. szeptember 1. (68 évesen) | |||||||||||||||||||||||
A halál helye | Leningrád , Szovjetunió | |||||||||||||||||||||||
Affiliáció | Szovjetunió | |||||||||||||||||||||||
A hadsereg típusa | harckocsi erők | |||||||||||||||||||||||
Több éves szolgálat | 1921-1961 | |||||||||||||||||||||||
Rang |
altábornagy a Szovjetunió Fegyveres Erők altábornagya A lengyel fegyveres erők hadosztályának tábornoka ![]() |
|||||||||||||||||||||||
parancsolta |
A lengyel hadsereg 1. páncéloshadteste és a lengyel néphadsereg gépesített csapatai |
|||||||||||||||||||||||
Csaták/háborúk | A Nagy Honvédő Háború | |||||||||||||||||||||||
Díjak és díjak |
Szovjetunió
|
Iosif Konstantinovich Kimbar ( 1905. szeptember 16., Minszk - 1974. szeptember 1. [1] , Leningrád ) - szovjet és lengyel katonai vezető, a Szovjetunió harckocsierejének altábornagya , a lengyel hadsereg hadosztálytábornoka .
A taganrogi középiskola elvégzése után 1921 májusában csatlakozott a Vörös Hadsereghez. 1925-ben végzett a parancsnoki iskolában.
1932-1937-ben a Vörös Hadsereg Gépesítési és Motorosítási Katonai Akadémia parancsnoki osztályán tanult Moszkvában, majd egy harckocsizászlóalj parancsnokává nevezték ki főhadnagyi rangban.
A Nagy Honvédő Háború tagja. A háború kezdetével a Nyugati Különleges Katonai Körzet 20. gépesített hadtestének 26. harckocsihadosztályának vezérkari főnöki posztján ismerkedtem meg Boriszovban .
1941 júniusától a nyugati fronton harcolt Minszk közelében , Szmolenszkben , részt vett a moszkvai csatában , ahol 1941. november 28-án megsebesült.
1942 májusa óta egy harckocsidandár, majd egy harckocsihadosztály vezérkari főnöke. 1943. december 15-én megkapta a tankcsapatok vezérőrnagyi rangját.
1943 májusától 1944 májusáig - a szaratovi tankiskola vezetője.
1944 májusában a lengyel hadseregbe küldték. 1944. május 26-án a Lengyel Hadsereg 1. hadserege páncélos és gépesített egységeinek parancsnoka lett . 1944. szeptember 8-tól a lengyel hadsereg 1. harckocsihadtestének parancsnoka dandártábornoki címmel. Részt vett a Nysáért vívott csatákban Sziléziában.
Majd 1944-1945-ben a Lengyel Néphadsereg harckocsi- és gépesített erőinek főparancsnoka volt. 1945. augusztus 9-én altábornaggyá léptették elő. 1945-1946-ban a Lengyel Néphadsereg harckocsizóinak főfelügyelő-helyettese volt.
1946. április 1-jén befejezte szolgálatát a lengyel fegyveres erőknél, és visszatért a Szovjetunióba. Kinevezték az egyik katonai körzet parancsnok-helyettesévé, később - a "Lövés" felső tiszti tanktanfolyamok főnökének helyettesévé.
1961 óta nyugdíjas.
A szentpétervári Vörös temetőben temették el felesége, O. Volokh-Kimbar (1912-1972) operaművész, az RSFSR tiszteletbeli művésze mellé.