Sziklamászásban , hegymászásban , hegyi túrázásban és más hegymászási tudományágakban a hegymászók értékelik a mászási útvonalat, amely röviden leírja a mászás nehézségeit és veszélyeit. Minden útvonalnak megvannak a maga sajátosságai, és a különböző országok saját rendszereiket fejlesztették ki a nehézségeik osztályozására.
Számos tényező befolyásolja a mászás nehézségét:
A különböző osztályozások eltérően kezelik ezeket a tényezőket, ezért nincs pontos egy az egyhez megfeleltetésük.
A komplexitás kategóriái eleve szubjektívek. Általában ez egy vagy több hegymászó konszolidált véleménye. De gyakran az úttörő vagy az útikönyv szerzőjének véleménye erősen befolyásolja. Az egyes útvonalak pontszáma több, az útvonalat megmászott hegymászó megállapodásán alapulhat. A különböző hegymászók nézeteltérései miatt előfordulhat, hogy egy adott hegymászó könnyebbnek vagy nehezebbnek találja az útvonalat a tervezettnél.
Számít[ kitől? ] , hogy minden következő kategória 4-szeresére csökkenti azon hegymászók számát, akik képesek megmászni. [egy]
1894-ben Fritz Benesch osztrák hegymászó vezette be az első ismert mászóosztályozási rendszert. A Beneš-skála 7 nehézségi fokozatú volt, ahol a VII. szint a legkönnyebb, az I. pedig a legnehezebb. Hamarosan nehezebb emelkedőkre is sor került, amelyeket kezdetben 0 és 00 szinten értékeltek . 1923-ban Wilhelm Welzenbach német hegymászó leszűkítette a skálát, és megfordította a sorrendet, így a 00 -as szint IV-V szint lett . Ezt a "Welzenbach-skálát" 1935-ben olyan francia hegymászók ismerték el, mint Lucien Devy, Pierre Allen és Armand Charlet a Nyugati-Alpokban, Chamonix-ban pedig 1947-ben a Hegymászó Egyesületek Nemzetközi Szövetsége . Nemzetközi szinten érvényesült, és 1968-ban átnevezték UIAA skálára. Az eredeti 6 pontos skálát hivatalosan 1979-ben vezették be.
Országonként sokféle besorolási rendszer létezik a szabadmászáshoz. Közöttük:
A Yosemite Decimal System YDS) útvonal-nehézségi besorolást eredetileg a Sierra Club osztályozási rendszereként fejlesztették ki az 1930-as években a Sierra Nevada-i túrázás és mászás nehézségeinek értékelésére. A fokozatok egy részét a dél-kaliforniai Tahkit Rockban fejlesztették ki az Anglican Sierra Club vezetőjének Hegymászó Szakosztályának tagjai az 1950-es években. A rendszer gyorsan elterjedt Észak- és Dél-Amerikában.
Ha az útvonal mászókás (AID használatával), akkor az AID megjelölés hozzáadódik az értékeléshez. Például az észak-amerikai fal El Capitannál a „VI, 5.8, A5 [2]” vagy a Medlicott Dome – Bachar/Yerian 5.11c (X, ***) besorolású lenne.
Technikai nehézségA rendszer 5 osztályból áll, amelyek jelzik a legnehezebb szakasz technikai nehézségeit.
Az 1. osztály a legkönnyebb, és olyan, mintha sík terepen járnánk.
Az 5. osztály függőleges vagy közel függőleges sziklamászás, és bizonyos készségeket és kötélkezelési készségeket igényel a biztonságos mászás. A kötél nélküli esés súlyos sérülést vagy halált okozhat.
A 6. osztályt eredetileg az AID-k segítségével történő emelkedők értékelésére használták. A 6. osztály helyett azonban az A osztályozási rendszer vált népszerűvé.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy az osztályokat felosztanák úgy, hogy a 4,5-ös besorolású útvonal a 4 és 5 között középen legyen, az 5,9-es pedig az ember számára elérhető legnehezebb mászás. A színvonal emelése és a felszereltség javítása megmutatta, hogy az 1960-as években az 5,9-es emelkedők mára mérsékelt nehézségűek, nem pedig végletekig. Ahelyett, hogy minden egyes pálya nehézségét csökkentenék, amikor a szabványokat frissítik, új kategóriák kerültek hozzáadásra. Nem sokkal az 5,10-es kategória hozzáadása után világossá vált, hogy megjelennek az 5,11-es, 5,12-es osztályzatok, így a rendszer már nem decimális. A legmagasabb nehézségi osztály 5,10 volt, és elkezdték a betűket hozzáadni a kategóriákhoz: „a” (a legkönnyebb), „b”, „c” és „d” (a legnehezebb).
Útvonal hosszaAz YDS rendszer tartalmaz egy opcionális római számot, amely jelzi az útvonal hosszát és súlyosságát. Az osztály inkább a hegymászáshoz és a nagy falakon való sziklamászáshoz kapcsolódik, és általában nem említik, ha rövid sziklákról beszélünk. Az emelkedés időtartamától függően az értékelések I-től VII-ig változnak:
A kiegészítő védelmi minősítés a távolságot és a védekezés minőségét jelzi egy jól felszerelt és képzett vezető számára. Az akkoriban választott betűkódok megegyeztek a filmtartalom besorolásának amerikai rendszerével. Az osztályzatok az erős védekezéstől, G (Jó) - nincs védekezés, X - rendkívül nehéz. A G és PG (Pretty Good) fokozatokat gyakran figyelmen kívül hagyják, mint a normál, mindennapi hegymászás jellemzőit. Az R (Run-out) és X (eXtreme) emelkedőket rendszerint figyelmeztetésként jelzik az óvatlan vezetőnek. A védelmi fokozatok alkalmazása területenként és útikönyvenként nagyon eltérő.
Az Egyesült Királyságban és Írországban használt brit osztályozási rendszer [ , más néven az Egyesült Királyságban és Írországban használatos UK minősítési rendszer (elméletileg) 2 összetevőből áll: integrált és technikai fokozatból. A sportmászás az Egyesült Királyságban és Írországban a francia osztályozási rendszert használja, gyakran "F" előtaggal.
IntegrálbecslésAz integrál értékelés során megkísérlik felmérni az emelkedés általános nehézségét, figyelembe véve az összes olyan tényezőt, amely nehezíti a mászást. Tartalmazza a technikai nehézségeket, a védelem minőségét, a sziklaminőséget, a természeti erőket és egyéb kevésbé kézzelfogható szempontokat a hagyományos stílusban vezető hegymászó számára. Az integrál pontszámot O. G. Jones vezette be a 20. század elején, aki az emelkedőket "Easy" kategóriába sorolta; "Mérsékelt"; „Nehéz” vagy „Rendkívül nehéz”. A színvonal többszöri emelése új szavak hozzáadásához vezetett. A leíró pontszámok így néznek ki:
2006-ban a Dumbarton Rocks-i Rhapsody E11-es kategóriáját tartották a legnehezebbnek , amelyet Dave Macleod mászott meg. 2008 augusztusában Macleod befejezett egy új projektet a Tower Ridge közelében, "The Echo Wall" néven. Besorolatlanul hagyta az útvonalat, csak annyit mondott, hogy "nehezebb, mint a Rhapsody".
Az "XS" kategóriát (néha minősített enyhe [MXS] és kemény [HXS]) néha rendkívül nehéz sziklákon történő utakon használják, ahol a mászás veszélye nagyobb, mintsem a technikai nehézségek miatt. Például, ha a sziklák meglazultak vagy könnyen megsemmisülnek.
Műszaki értékelésA technikai értékelés csak egy útvonalon a legnehezebb lépés vagy lépéssor nehézségét próbálja értékelni, függetlenül a mászás veszélyétől és a megkövetelt állóképességtől. A műszaki fokozatok 1-től kezdődnek, és „a”, „b” és „c” kategóriákra vannak osztva, de ritkán használják 3c alatt. A technikai pontszámot eredetileg francia fontainebleau - i hegymászók nyújtották be .
Általában a technikai pontszám növekszik a leíró pontszámmal, de a jól biztosított (vagyis látszólag biztonságos) technikai mozgás nem tudja jelentősen növelni az integrál pontszámot. A VS 4c jellemző lehet az útvonalra. A VS 4a általában nagyon gyenge lefedettséget jelez. A VS 5b általában egy 5b nehézségű kulcsmozdulatot jelöl. A többállású útvonalakon az integrál pontszám általában a teljes emelkedést tükrözi, és minden szakaszt egy technikai kategória jelöl (például HS 4b, 4a).
Az UIAA besorolási rendszert főleg Németországban, Ausztriában, Svájcban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon rövid sziklaútvonalakra használják. Gyakran használják hosszú utakon az Alpokban és a Himalájában. Római számokat használnak. A többi osztályozási rendszerhez hasonlóan eredetileg az I-ről (könnyű útvonalak) a VI-osra (kemény) való emelést terveztek, de a berendezések és a szabványok fejlesztése a VII. osztály 1977-es elfogadása után a rendszer szélesebbé vált. A további kategorizáláshoz a + és - jelekkel jelölt köztes kategóriák használhatók. 2016 óta a legnehezebb mászások XII+ besorolásúak.
A francia numerikus rendszer a brit rendszer integrált értékelésével ellentétben az emelkedést az útvonal általános műszaki összetettségének és intenzitásának megfelelően értékeli. Az osztályzatok 1-től kezdődnek (nagyon egyszerű). Minden osztály felosztható egy betű (a, b vagy c) hozzáadásával. Példák: 2, 4, 4b, 6a, 7c. A köztes kategóriákhoz opcionális + használható. Az útvonalak növekvő nehézségi fok szerint vannak kategorizálva: 5c+, 6a, 6a+, 6b, 6b+. A francia rendszer továbbra is az elsődleges rendszer, amelyet az európai országok túlnyomó többségében és számos, az Egyesült Államokon kívüli nemzetközi rendezvényen alkalmaznak.
Jelenleg számos rendszer létezik a hegymászók értékelésére. A hegymászó útvonalakat általában a különböző szempontok alapján vizsgálják és értékelik. Például egy hegyi útvonal besorolása lehet: 5.6 (sziklaosztály), A2 (segített mászás), WI3 (jégmászás), M5* (vegyes mászás), 70 fokos (meredekség), 1 kilométeres (hosszúság), és sok más is lehet. tényezők (a részletekért lásd: Summitpost Alpine Grades ).
Számos rendszer létezik a bouldering problémák nehézségének felmérésére:
| YDS (Egyesült Államok) |
angol | Francia | UIAA | szász | Ewbank ( Ausztrália , |
Ewbank Dél-Afrika |
északi | brazil | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Tech. | Írd le. | finn | SWE / NOR | |||||||
| 3-4 | egy | M | egy | én | én | 1-2 | 1-2 | egy | egy | én |
| 5.0 | 3-4 | 3-4 | szurkolok | |||||||
| 5.1 | 2 | 2 | II | II | 5-6 | 5-6 | 2 | 2 | II | |
| 5.2 | D | 7-8 | 7-8 | II sup | ||||||
| 5.3 | 3 | 3 | III | III | 8-9 | 8-9 | 3 | 3 | ||
| 5.4 | VD | 4a | IV | IV | 10-11 | 10-11 | négy | III | ||
| 5.5 | 4a | S | 4b | IV+ | V | 11-12 | 11-12 | négy | III sup | |
| 5.6 | 4b | HS | 4c | V | VI | 13 | 13 | 5- | IV | |
| 5.7 | 4c | VS | 5a | V+ | 14-15 | 14-15 | 5- | |||
| 5.8 | HVS | 5b | VI- | VIIa | 15-16 | 16 | 5 | 5 | IV sup | |
| 5.9 | 5a | 5c | VI | VIIb | 17 | 17-18 | 5+ | 5+ | V | |
| 5.10a | E1 | 6a | VI+ | VIIc | tizennyolc | 19 | 6- | 6- | VI | |
| 5.10b | 5b | 6a+ | VII- | 19 | húsz | |||||
| 5,10c | E2 | 6b | VII | VIIIa | húsz | 21 | 6 | 6 | VI sup | |
| 5,10d | 5c | 6b+ | VII+ | VIIIb | 22 | 6+ | ||||
| 5.11a | E3 | 6c 6c+ |
VIIIc | 21 | 6+ | 7-7 _ |
7a | |||
| 5.11b | VIII- | 22 | 23 | 7b | ||||||
| 5.11c | 6a | E4 | IXa | 23 | 24 | 7- | 7c | |||
| 5.11d | 7a | VIII | IXb | 24 | 25 | 7 | 7+ | |||
| 5.12a | E5 | 7a+ | VIII+ | IXc | 25 | 26 | 7+ | 8a | ||
| 5.12b | 7b | 26 | 27 | nyolc- | nyolc- | 8b | ||||
| 5.12c | 6b | E6 | 7b+ | IX- | xa | 27 | 28 | nyolc | nyolc | 8c |
| 5.12d | 7c | IX | Xb | 28 | 29 | 8+ | 9a | |||
| 5.13a | E7 | 7c+ | IX+ | Xc | 29 | harminc | 9- | 8+ | 9b | |
| 5.13b | 6c | 8a | 31 | 9 | 9- | 9c | ||||
| 5.13c | E8 | 8a+ | X- | XIa | harminc | 32 | 9+ | 10a | ||
| 5,13d | E9 | 8b | x | XIb | 31 | 33 | tíz- | 9 | 10b | |
| 5.14a | 7a | E10 | 8b+ | X+ | XIc | 32 | 34 | tíz | 10c | |
| 5.14b | 8c | 33 | 35 | 10+ | 9+ | 11a | ||||
| 5.14c | 7b | E11 | 8c+ | XI- | 34 | 36 | tizenegy- | 11b | ||
| 5,14d | 9a | XI | 35 | 37 | tizenegy | 11c | ||||
| 5.15a | 9a+ | XI+ | 36 | 38 | 12a | |||||
| 5.15b | 9b | XI+/XII- | 37 | 39 | 12b | |||||
| 5,15c | 9b+ | XII- | 38 | 40 | 12c | |||||
| 5,15d | 9c | XII | ||||||||
Az orosz rendszert a következőképpen lehet összehasonlítani:
| orosz | Francia | UIAA |
|---|---|---|
| 1B | F/PD | I/II |
| 2A | PD | II |
| 2B | PD+ | II/III |
| 3A | HIRDETÉS | III |
| 3B | AD+/D- | III/IV |
| 4A | D | IV |
| 4B | D+/TD- | IV/V |
| 5A | TD/ED | V |
| 5B | TD+/ED | V/VI |
| 6A | ED/ED+ | VI |
| 6B | ED3 és magasabb | VII |
| Hueco (USA) |
fontainebleau | brazil |
|---|---|---|
| VB | 3 | én |
| V0- | négy- | II |
| V0 | négy | III |
| V0+ | 4+ | IV |
| V1 | 5 | IV sup |
| V2 | 5+ | V |
| V3 | 6A | VI |
| 6A+ | VI | |
| V4 | 6B | VI sup |
| 6B+ | VI sup | |
| V5 | 6C | 7a |
| 6C+ | 7b | |
| V6 | 7A | 7c |
| V7 | 7A+ | 8a |
| V8 | 7B | 8b |
| 7B+ | 8c | |
| V9 | 7C | 9a |
| V10 | 7C+ | 9b |
| V11 | 8A | 9c |
| V12 | 8A+ | 10a |
| V13 | 8B | 10b |
| V14 | 8B+ | 10c |
| V15 | 8C | 11a |
| V16 | 8C+ | 11b |
| V17 | 9A | 11c |